55.fejezet
Míra*
Igaza volt Niall-nak nagyon kényelmetlen a kanapé. Először nem akartam felmenni de végül meggondoltam magam. Mikor felmentem még hezitáltam bemenjek-e vagy ne. Vissza fordultam nekem ez még túl gyors. Bevallom nagyon hiányzik az,hogy átöleljen és a karjaiban aludhassak el de nekem ez még túl gyors. Akármennyire is szeretném azt,hogy a karjaiban legyek ez még sem lenne így az igazi. Nem állok rá még készen. Míg ezen gondolkodtam vissza mentem a kanapéra. És megpróbáltam aludni.
Niall*
Tudtam. Tudtam, hogy nem fog feljönni. előre számíthattam rá. Hisz akármennyire is akarom én azt az igazi megbocsátást. Még várnom kell rá. Úgy döntöttem reggel meglepem egy reggelivel. Ezekkel a gondolatokkal jött álom a szememre.
Reggel*
Nagy nehezen sikerült felkelnem. Ránéztem az órára és rá döbbentem már fél 10 múlt. Fasza már biztos fent van. Ezt is elbuktam. Na mindegy egy száll alsóban lemegyek főzők magamnak egy kávét és beszélek vele. Nagyon meglepődtem mikor be néztem a napaliba. Még mindig aludt. Olyan édesen szuszogott. Nem mentem be hozzá és nem keltetem fel. Így sincs sok időm reggelit csinálnom neki hisz bármikor felkelhet. Villám gyorsasággal előkerestem egy amerikai palacsinta receptet és el is kezdtem bekeverni a tésztát és sütni is. Mivel mielőtt össze nem jöttem Mírával azelőtt egyedül éltem és kénytelen voltam megtanulni sütni főzni. Így nem volt nehéz elkészítenem a palacsintát. Mindjárt kész vagyok. Az utolsó két darabot sütöm. Előszedtem egy tálcát ráraktam a tányért rápakoltam a palacsintákat, raktam rá külön egy kis mézet. Egy pohár narancs levet és vittem is be. Az utolsó kettőt is leszedtem ne hogy szénné égjen. Pont időben kész lettem ép akkor ébredezett. Leültem mellé kicsit közelebb húztam az asztalkát. Ráraktam a reggelit nehogy ráborítsam.
-Jó reggelt szépségem-megsimítottam az arcát. Erre elmosolyodott. Kicsit feljebb ült és nyújtózkodott egyet.
-Jó reggelt neked is-mosolygott tovább.
Míra*
Olyan jó volt Niall-re ébredni. Arra hogy itt van mellettem.
-Hogy aludtál??-de hiányzott ez az édes mosoly.Ezért megérte vissza jönni.
-Hát úgy ahogy de az ébredés nagyon jó remélem a folyatás is-remélem nem érti félre hisz én csak a kajára gondoltam semmi másra.
-Hát remélem ízleni fog-adta oda a tonnányi palacsintát. Megkóstoltam és nagyon nagy meglepetésemre nagyon finom volt. Ezt nem néztem volna ki belőle, hogy ilyeneket tud.
Bocsánat hogy ilyen későn hoztam az új részt csak ha volt ichletem akkor vagy nem voltam itthon vagy pedig nem voltam net közelben ha pedid volt net meg ilyesmi elfelejtettem. És úgy döntöttem hogy valószínűleg egy utolsó rész lesz még amiben leírom hogy mire gondoltam a végének csak éppenséggel nem tudom leírni. Ez most egy rövid rész lett nem mintha a többi annyira hosszú lett volna de ez van. Nem vagyok valami jó író.
2013. augusztus 26., hétfő
2013. június 30., vasárnap
54.fejezet- Megbocsátás vagy kitudja
54. fejezet
Meghoztam az új részt :) nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sok helyről olvastok!Nagyon örültem mikor megláttam de nem is húzom tovább az időt meg úgy se olvassátok el ezt! De azért köszi ♥
Míra*
Nem bírtam megállni, hogy ne feküdjek be mellé. Valami azt súgta ha nem bocsátok meg neki akkor örökre elvesztem.Én ezt nagyon nem akartam. Mikor megmozdult gyorsan kipattantam mellőle. Nyomtam még egy puszit az arcára és kimentem. Lementem Liam-hez a nappaliba. Ép a takarót terítette le.
-Köszönöm,hogy megágyaztál és, hogy vigyáztál rá-ezzel megöleltem.
-Szívesen máskor is-mosolygott rám.-Most pedig feküdj le aludni biztos nagyon fáradt vagy.
-Rendben szia jó éjt majd még reggel beszélünk-intettem egyet és Liam-ből is már csak annyit látni,hogy megy fel a lépcsőn.
Nem tudok aludni. Olyan fél kettőkor értünk haza most hajnali 4 óra van. Össze vissza forgolódok. Nem bírom tovább. Kimegyek és iszok egy pohár vizet. Nem nagyon szeretem a csap vizet ezért a hűtőben keresgéltem. Kinyitottam a hűtőt és csak akkor vettem észre Niall-t ahogy ott ül az asztalnál. Nem kapcsoltam fel a villanyt ezért nem vettem észre előbb.
-Jézusom te mióta ülsz itt?-kivettem egy palackot becsuktam az ajtót és leültem mellé.
-Fél órája-a fejét lehajtotta és tovább nézegette az üres poharat.
-És miért nem alszol?-hülye kérdés volt.Valószínűleg a fejfájás miatt amit az a sok pia okozott.
-Nem tudok aludni egy részt fáj a fejem másrészt rengeteg dolog kavarog bennem-lesütötte a szemét. Most legszívesebben megfognám a kezét. De nem lehet erősnek kell lennem. Itt leállt az eszme cserénk. Nem tudtam elszakadni az üvegtől. Csak bámultam és bámultam. Nem tudtam a szemeibe nézni. Egyszer csak megérintette a kezem. De rögtön vissza is húzta.
-Bocsi nem akartam-felállt az asztaltól és indult volna vissza a szobájába. Most ebben a pillanatban éreztem úgy hogy eljött az ideje annak,hogy megbeszéljük a dolgokat. Én se és Ő se bírta.
-Niall várj-kaptam el karját.
-Igen?-nézet rám kétségbe esett szemekkel.
-Beszéljük meg-elengedtem és elindultam a nappali fele.Nem kellet kétszer mondanom.Követtet be a napaliba.
Niall*
Mikor Míra behívott a nappaliba akkor azt hittem ott helyben ugrik ki a szívem a helyéről. Leültem vele szembe és hallgattam nem akartam beleszólni. Különben még jobban elcseszem.
-Niall azért szeretném megbeszélni veled ezt a dolgot mert már nem bírom. Nem bírom azt,hogy kerülni kell téged és nem bírom,hogy ez miatt a fiúkat is kerülnöm kell nagyon szeretlek de ezzel nagyon nagy sebet vájtál a szívembe.Ne kérd azt,hogy felejtsem el mert nem fogom és még egy ideig csak emiatt sem fogok veletek lenni. Kell nekem még egy kis idő, hogy leülepedjen. Ne kérdezd mennyi idő én sem tudom-a szemeiből könnyek folytak. Kezeimet nem tudtam vissza tartani attól,hogy ne töröljék le azokat. Mikor hozzá értem finom puha bőréhez csak úgy bizsergett a kezem. Remegett.Mikor hozzá értem felpillantott. Azok a barna szemek. Hirtelen elrántottam kezeim. nem tudtam mit csinálni.
-Míra nagyon sajnálom amit tettem nem is tudom miért csináltam.Ha alkoholt iszok elvesztem a fejem-nem tudtam folytatni. Ahogy rám néz rögtön elakad a szavam. Főleg ha könnyes szemekkel néz.
-Niall megkérhetlek valamire??-remélem nem azt fogja tőlem kérni,hogy tűnjek el örökre az életéből. Abba belehalnék.-Kapsz még egy esélyt de ne szúrd el kérlek-atya ég, hogy mi van el se tudom hinni. Nem volt merszem megölelni.
-Rendben-elkezdtem vigyorogni mint a tejbe tök. Életem egyik legszebb napja.
-Most viszont menj fel feküdj le aludni, nehogy észre vegyék a többiek-nem akartam nélküle aludni de ha ezt kéri akkor felmegyek.
-Nem szeretnél feljönni hozzám ez a kanapé nem valami kényelmes-egy próbát megért.
-Nem tudom Niall majd még meggondolom-van rá esélyem.
Nikoll*
Hajnalba meghallottam, ahogy Míra valakivel beszél. A hangja folyamatosan elcsuklott. De mikor meghallottam Niall hangját azt hittem kimegyek és megfojtom. Már megint kezdi ennek sose lesz vége. Ahányszor megbántja annyiszor fogom tökön rúgni. Kiosontam Zayn mellől. Sajnos csak a végét hallottam annak amiről beszéltek. Valaki jön fel. Na akkor most futás. Vissza huppantam amilyen gyorsan csak tudtam. Remélem nem vett észre.Hallottam ahogy becsukja az ajtót majd olyan 10 perc múlva valaki megint jön felfele.
Meghoztam az új részt :) nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sok helyről olvastok!Nagyon örültem mikor megláttam de nem is húzom tovább az időt meg úgy se olvassátok el ezt! De azért köszi ♥
Míra*
Nem bírtam megállni, hogy ne feküdjek be mellé. Valami azt súgta ha nem bocsátok meg neki akkor örökre elvesztem.Én ezt nagyon nem akartam. Mikor megmozdult gyorsan kipattantam mellőle. Nyomtam még egy puszit az arcára és kimentem. Lementem Liam-hez a nappaliba. Ép a takarót terítette le.
-Köszönöm,hogy megágyaztál és, hogy vigyáztál rá-ezzel megöleltem.
-Szívesen máskor is-mosolygott rám.-Most pedig feküdj le aludni biztos nagyon fáradt vagy.
-Rendben szia jó éjt majd még reggel beszélünk-intettem egyet és Liam-ből is már csak annyit látni,hogy megy fel a lépcsőn.
Nem tudok aludni. Olyan fél kettőkor értünk haza most hajnali 4 óra van. Össze vissza forgolódok. Nem bírom tovább. Kimegyek és iszok egy pohár vizet. Nem nagyon szeretem a csap vizet ezért a hűtőben keresgéltem. Kinyitottam a hűtőt és csak akkor vettem észre Niall-t ahogy ott ül az asztalnál. Nem kapcsoltam fel a villanyt ezért nem vettem észre előbb.
-Jézusom te mióta ülsz itt?-kivettem egy palackot becsuktam az ajtót és leültem mellé.
-Fél órája-a fejét lehajtotta és tovább nézegette az üres poharat.
-És miért nem alszol?-hülye kérdés volt.Valószínűleg a fejfájás miatt amit az a sok pia okozott.
-Nem tudok aludni egy részt fáj a fejem másrészt rengeteg dolog kavarog bennem-lesütötte a szemét. Most legszívesebben megfognám a kezét. De nem lehet erősnek kell lennem. Itt leállt az eszme cserénk. Nem tudtam elszakadni az üvegtől. Csak bámultam és bámultam. Nem tudtam a szemeibe nézni. Egyszer csak megérintette a kezem. De rögtön vissza is húzta.
-Bocsi nem akartam-felállt az asztaltól és indult volna vissza a szobájába. Most ebben a pillanatban éreztem úgy hogy eljött az ideje annak,hogy megbeszéljük a dolgokat. Én se és Ő se bírta.
-Niall várj-kaptam el karját.
-Igen?-nézet rám kétségbe esett szemekkel.
-Beszéljük meg-elengedtem és elindultam a nappali fele.Nem kellet kétszer mondanom.Követtet be a napaliba.
Niall*
Mikor Míra behívott a nappaliba akkor azt hittem ott helyben ugrik ki a szívem a helyéről. Leültem vele szembe és hallgattam nem akartam beleszólni. Különben még jobban elcseszem.
-Niall azért szeretném megbeszélni veled ezt a dolgot mert már nem bírom. Nem bírom azt,hogy kerülni kell téged és nem bírom,hogy ez miatt a fiúkat is kerülnöm kell nagyon szeretlek de ezzel nagyon nagy sebet vájtál a szívembe.Ne kérd azt,hogy felejtsem el mert nem fogom és még egy ideig csak emiatt sem fogok veletek lenni. Kell nekem még egy kis idő, hogy leülepedjen. Ne kérdezd mennyi idő én sem tudom-a szemeiből könnyek folytak. Kezeimet nem tudtam vissza tartani attól,hogy ne töröljék le azokat. Mikor hozzá értem finom puha bőréhez csak úgy bizsergett a kezem. Remegett.Mikor hozzá értem felpillantott. Azok a barna szemek. Hirtelen elrántottam kezeim. nem tudtam mit csinálni.
-Míra nagyon sajnálom amit tettem nem is tudom miért csináltam.Ha alkoholt iszok elvesztem a fejem-nem tudtam folytatni. Ahogy rám néz rögtön elakad a szavam. Főleg ha könnyes szemekkel néz.
-Niall megkérhetlek valamire??-remélem nem azt fogja tőlem kérni,hogy tűnjek el örökre az életéből. Abba belehalnék.-Kapsz még egy esélyt de ne szúrd el kérlek-atya ég, hogy mi van el se tudom hinni. Nem volt merszem megölelni.
-Rendben-elkezdtem vigyorogni mint a tejbe tök. Életem egyik legszebb napja.
-Most viszont menj fel feküdj le aludni, nehogy észre vegyék a többiek-nem akartam nélküle aludni de ha ezt kéri akkor felmegyek.
-Nem szeretnél feljönni hozzám ez a kanapé nem valami kényelmes-egy próbát megért.
-Nem tudom Niall majd még meggondolom-van rá esélyem.
Nikoll*
Hajnalba meghallottam, ahogy Míra valakivel beszél. A hangja folyamatosan elcsuklott. De mikor meghallottam Niall hangját azt hittem kimegyek és megfojtom. Már megint kezdi ennek sose lesz vége. Ahányszor megbántja annyiszor fogom tökön rúgni. Kiosontam Zayn mellől. Sajnos csak a végét hallottam annak amiről beszéltek. Valaki jön fel. Na akkor most futás. Vissza huppantam amilyen gyorsan csak tudtam. Remélem nem vett észre.Hallottam ahogy becsukja az ajtót majd olyan 10 perc múlva valaki megint jön felfele.
2013. június 22., szombat
53.fejezet-Nehezen de haza hoztuk
53.fejezet
Sziasztok! itt az új rész remélem tetszeni fog :) Puszi jó olvasást
Míra*
Alig vártam már,hogy leszálljon a gép.. Nem lehet igaz ez az idióta semmit nem tud jól csinálni egy valamin kívül. Iszonyat jó énekes. Idő közbe leszállt a repülő és megkerestem a csomagjaim. Nem volt kedvem haza menni ezért felhívtam Liam-et.
-Bocsi hülye kérdés volt.
Sziasztok! itt az új rész remélem tetszeni fog :) Puszi jó olvasást
Míra*
Alig vártam már,hogy leszálljon a gép.. Nem lehet igaz ez az idióta semmit nem tud jól csinálni egy valamin kívül. Iszonyat jó énekes. Idő közbe leszállt a repülő és megkerestem a csomagjaim. Nem volt kedvem haza menni ezért felhívtam Liam-et.
-Szia Liam nem mehetnék fel hozzád??-nagyon nagy a
hangzavar, úgy-hogy nem csodálnám ha nem hallotta volna meg.
-Miii nem hallottam mit mondtál?- a mi-nél el húzta az i-t.
Hülyének fognak nézni ha elkezdek ordibálni a reptér kellős közepén??
-Csak azt kérdeztem, hogy felmehetek- e hozzád?-nem
ordibáltam csak egy picivel hangosabban beszéltem.
-Nem hallok semmit írd le sms-be-ha nem 10 centire van a fülemtől a telefon akkor semennyire.
-Oké szia-meg se vártam a választ letettem és írtam neki egy sms-t.
Miután megkaptam a választ hívtam egy taxit és elindultam a ház fele.Végre megérkeztem.Na jó és most hogy fogok bejutni.Hát igen ezt most beszívtam.Küldtem még egy sms-t.Mit csinál ilyen sokáig már vagy öt perce írtam neki nem lehet igaz.
Liam*
Ajj Niall állj már le. Leütöm ha nem nyugszik le.Hol van már Zayn. Jöhetne segíteni.
-Zayn hol a franca voltál??-nem is kellet sokat magyaráznom neki megértette azt amit kellet.10 perc után vissza tudtam írni Mírának. Remélem bejut a lakásba és utána jön segíteni.Szóltam Harry-nek is,hogy segítsen Zayn-nek Niall-re vigyázni én addig kimegyek felhívom Mírát.
-Na szia sikerült bejutnod a házba??-mintha autó hangját hallanám a háttérbe.
-Szia igen de már úton vagyok a klubba-hála égnek. Végre úton a segítség.
-Rendben mennyi idő amíg ide érsz?-remélem minél hamarabb.
-Még olyat 5-10 perc addig ne csináljatok semmit maradjatok egy helyben jaa mielőtt el nem felejtem hol keresselek titeket?-nagyon remeg a hangja talán ideges?
-Gyere a pulthoz-indultam vissza hisz a fiúk nem hiszem,hogy bírnak még Niall-val.
-Okés szia-ezzel le is raktuk a telefont és én rohantam vissza.
Pár perc múlva megláttam Mírát.Szerencsére gyorsan megtalált bennünket.
-Sziasztok Jézusom te meg hogy nézel ki és bűzlesz a piától-olyan fejet vágott amilyet még tőle nem láttam. De komolyan azt hittem ott helyben meghalok a röhögéstől.-Niall figyelj már rám.
-Niall kellj már fel a földről-ordítottam rá.
-El sem hiszem vissza tért hozzánk az én Angyalom-atya ég ez nem normális.
-Niall ha nem kelsz fel a lábamtól beléd rúgok és nem viccelek-A szőke megölelte Míra bal bokáját s azt puszilgatja.Míra próbálta lerázni de valahogy nem sikerült nekik.Nehezen négyen felrángattuk a földről megfogtuk és bedobtuk a kocsi hátsó ülésére.Míra mellém ült. Most megértem,hogy miért nem akar az ír gyerek mellet ülni.
-Minden rendben?-vettetem egy pillantást felé.
-Szerinted minden rendben??-nézet rám könnyes szemekkel.
-Bocsi hülye kérdés volt.
Ennyi volt a nagy beszélgetés.A srácokat a Direction házba vittem.Mire megérkeztünk szerencsére a haspók bealudt.Így könnyebb volt bevinni.Mondjuk a klubból is csak azért sikerült elhoznunk,hogy Míra mondta neki hogy ha eljön velünk akkor kap egy puszit tőle.Viszont a lakásba cipelés már nehezebb volt főleg, hogy nem akartuk felébreszteni.Négyen cipeltük fel Míra addig a konyhába keresett neki fájdalom csillapítót reggelre.Mire felcipeltük meghalt a bal vállam.De sikerült.Mindannyian kijöttünk és minket Míra váltott fel.
Míra*
Niall-től Liam jött ki utoljára.
-Ne csinálj hülyeséget-súgta oda.Nem értettem mire érti ezt de bólintottam egyet rá.-Megágyazok neked lent a nappaliba jó?
-Rendben köszönöm-vetettem rá egy mosolyt.
Bementem az én szőkémhez ha mondhatom így.Még mindig nagyon dühít amit művelt de most ahogy alszik olyan aranyos.Nem bírtam megállni,hogy....
2013. június 17., hétfő
52.fejezet Szeretem
52.fejezet
Bocsánat hogy ennyit késtem a résszel de mostanában elég elfoglalt vagyok és nem nagyon juttok géphez!! A ballagás meg most minden így egybe jött de mostantól több rész lesz vagyis megpróbálok többet írni :) de nem is fecsegek tovább jó olvasást!♥
Míra*
Valahogy úgy éreztem most lenne a legnagyobb szükségem az ölelésére.Nem ment nem ment neki a megbocsátás tudom vagy is remélem merni hogy nagyon megbánta de a megbocsátáshoz kell nekem még egy kis idő.Szemebe könnycseppek sorakoztak fel.A egy legördül jön a többi.Nem bírtam tovább eltört a mécses.Nem akartam előtte sírni.
-Niall kérlek most menj el nagyon szépen kérlek-Elindultam az ajtó fele.Kinyitottam neki.Ahogy a nyitott ajtón kiment vissza nézett és szemem sarkából láttam ahogy neki könyörgően vissza nézz.Nem tudtam a szemébe nézni.Az ajtót becsaptam neki dőltem és minden kijött belőlem.Neki dőltem az ajtónak a térdemre hajtottam a fejem és úgy kezdtem el bőgni.most minden felgyülemlett feszültség kijött belőlem.Fél óra keserves sírás után a könnycsatornáim kiszáradtak.Nagy nehezen felmásztam a szobámba befeküdtem az ágyba és néztem a plafont.Volt már egy pár csalódásom az életben de ekkora pofont nem kaptam még tőle. Nem tudom mennyi ideig gondolkoztam ezen mikor azt veszem észre hogy hajnalodik.Igen most egyedül vagyok mivel a tesóm nincs itthon.Lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni.
Niall*
Ekkora egy balfasz én se lehetek.Magamat se értem.Pont ezt a lehetőséget kellet elszúrnom.Egy csoda szép ajándékot adott az élet és most mindent elcsesztem.Nem tudtam mit csinálni így inkább vissza repültem Londonba.Hívtam egy taxit kimentem a reptérre és felültem a leghamarabb induló gépre.Út közbe elaludtam. Arra keltem hogy a hangosbemondóba bemondják hogy megkezdjük leszállásunkat kérem kapcsolják be öveiket.leszálltam és felhívtam Liam-et,hogy jöjjön már értem.Kijött haza vitt.Egy szót se szóltam haza fele úton.Mikor megérkeztünk elköszöntem és ha nem szól akkor el is felejtem.Holnap egy interjú és egy koncert.
-Köszi,hogy szóltál-nagyon fáradt vagyok ma már csak arra vágyom,hogy végre ledőlhessek az ágyra Mírával ami sajnos nem fog össze jönni és aludni.Sose voltam még ilyen ramatyul.
-Minden okés haver??-már hogy lenne minden rendben.
-Nem nincs semmi se rendben mindent elszúrtam-ezzel hátat fordítottam és bementem a lakásba.Felkullogtam bedőltem az ágyba és aludtam.
~*~*~
Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nem tudtam hol szól.Valahol az ágy mellet találtam meg.Meg se néztem ki hív.
-Hallo??-félig aludtam még.Azt se tudtam merre áll a fejem.
-Te meg mi a jó Istent képzelsz magadról miért mentél el hozzá és ki volt az aki megmondta neked hogy merre van most azonnal válaszolj Horan vagy kiheréllek!!-na várjunk csak egy kicsit hagy ébredjek már fel.Tehát a hangból ítélve Nikoll az és ki van rám akadva.Oké eddig eljutottam.
-Neked is szia Nikoll.
-Ne játszd itt nekem a jó kis fiút hanem most rögtön megmagyarázod mi a faszomat kerestél te ott nála és ki volt az az nem normális akitől megtudtad,hogy merre van-legjobb ébresztő komolyan.De most már elég lesz az üvöltésből.
-Jól van nyugodj már le...-nem hagyta,hogy befejezem a mondatom.Miért kell közbe vágnia.
-Nem nyugszom le.
-1. most keltem úgyhogy ne üvölts már 2. bocsánatot mentem hozzá kérni 3. a te édes drága barátodból sikerült kiszednem örülsz??-remélem most már lejebb veszi a hangerőt.
-Oké akkor mind a kettőtöket kiherélem nem szabadott volna oda menned te idióta ha vártál volna még akkor most nem lenne rád még jobban kibukva-ez az halkan beszél.-Akkora nagy barom vagy most ugye tudod hogy legszívesebben megfojtanálak....
Még két sor szitkozódást hallgattam végig és lerakta.Elmentem hideg vízbe gyorsba lezuhanyoztam felöltöztem és mentem az interjúra.Egész végig kussba ültem.Amikor kérdeztek válaszoltam ennyi volt a beszélgetésem ma.Koncert is eltelt.Egy kicsit jobb kedvem legyen beborítottam egy vodka narancsot.Utána még egyet és még egyet.Az est további részére nem emlékszem.Remélem nem csináltam még nagyobb baromságot.
Liam*
Niall rendesen bebaszott.Sose láttam még ennyit piálni.Ezzel az volt a gond hogy állandóan Mírát emlegette.Csak ösz-visz annyit,hogy szereti nem akarja elveszíteni és ennek az összes kombinációját felsorolta.Elmentünk bulizni.Ott még ivott.Kénytelen voltam felhívni Mírát.
-Szia Liam vagyok zavarlak?-ötödik csörgés után felvette.
-Szia nem miért?
-Van egy kis gond..-remélem tudok majd rá hatni.
-Mi történt ugye semmi komoly??-szegényt nagyon megrémíthetem mert nagyon remeg a hangja.
-Nem nyugodj csak Niall iszonyatosan be van piálva és ha nem jössz ide akkor félő hogy rámászik egy csajra akire azt hiszi, hogy te vagy-nagy csörömpölésre lettem figyelmes.Már egy ideje nem szól bele a telefonba.-Míra itt vagy??
-Igen itt vagyok.
-Jól vagy?
-Igen. Figyelj vidd haza és fektesd le aludni nincs jobb ötletem-nagyon remeg a hangja remélem nem sír.-Most nem tudok elmenni hozzátok.Sajnálom.-itt már biztos voltam benne,hogy sír.
-Rendben nyugodj meg nem lesz baja-hát amennyire bírtam lenyugtattam de nem hiszek a sikerében.
Niall felráncigáltam a szobánkba amilyen gyorsan csak tudtam.ilyenkor nem nagyon lehet neki parancsolni. Mint egy csecsemő nem figyel a dolgokra.
Míra*
Hála égnek nem volt itthon senki ezért meg tudtam lógni.Írtam egy cetlit a bátyámnak. Felültem a legközelebbi gépre és már uton is voltam London fele.Nem lehet igaz. Nem tud magára vigyázni. Sose fogom megérteni miért szeretem ennyire de most erősnek kell lenem és kikell bírnom hogy ne bocsásak meg neki egy könnyen.
Bocsánat hogy ennyit késtem a résszel de mostanában elég elfoglalt vagyok és nem nagyon juttok géphez!! A ballagás meg most minden így egybe jött de mostantól több rész lesz vagyis megpróbálok többet írni :) de nem is fecsegek tovább jó olvasást!♥
Míra*
Valahogy úgy éreztem most lenne a legnagyobb szükségem az ölelésére.Nem ment nem ment neki a megbocsátás tudom vagy is remélem merni hogy nagyon megbánta de a megbocsátáshoz kell nekem még egy kis idő.Szemebe könnycseppek sorakoztak fel.A egy legördül jön a többi.Nem bírtam tovább eltört a mécses.Nem akartam előtte sírni.
-Niall kérlek most menj el nagyon szépen kérlek-Elindultam az ajtó fele.Kinyitottam neki.Ahogy a nyitott ajtón kiment vissza nézett és szemem sarkából láttam ahogy neki könyörgően vissza nézz.Nem tudtam a szemébe nézni.Az ajtót becsaptam neki dőltem és minden kijött belőlem.Neki dőltem az ajtónak a térdemre hajtottam a fejem és úgy kezdtem el bőgni.most minden felgyülemlett feszültség kijött belőlem.Fél óra keserves sírás után a könnycsatornáim kiszáradtak.Nagy nehezen felmásztam a szobámba befeküdtem az ágyba és néztem a plafont.Volt már egy pár csalódásom az életben de ekkora pofont nem kaptam még tőle. Nem tudom mennyi ideig gondolkoztam ezen mikor azt veszem észre hogy hajnalodik.Igen most egyedül vagyok mivel a tesóm nincs itthon.Lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni.
Niall*
Ekkora egy balfasz én se lehetek.Magamat se értem.Pont ezt a lehetőséget kellet elszúrnom.Egy csoda szép ajándékot adott az élet és most mindent elcsesztem.Nem tudtam mit csinálni így inkább vissza repültem Londonba.Hívtam egy taxit kimentem a reptérre és felültem a leghamarabb induló gépre.Út közbe elaludtam. Arra keltem hogy a hangosbemondóba bemondják hogy megkezdjük leszállásunkat kérem kapcsolják be öveiket.leszálltam és felhívtam Liam-et,hogy jöjjön már értem.Kijött haza vitt.Egy szót se szóltam haza fele úton.Mikor megérkeztünk elköszöntem és ha nem szól akkor el is felejtem.Holnap egy interjú és egy koncert.
-Köszi,hogy szóltál-nagyon fáradt vagyok ma már csak arra vágyom,hogy végre ledőlhessek az ágyra Mírával ami sajnos nem fog össze jönni és aludni.Sose voltam még ilyen ramatyul.
-Minden okés haver??-már hogy lenne minden rendben.
-Nem nincs semmi se rendben mindent elszúrtam-ezzel hátat fordítottam és bementem a lakásba.Felkullogtam bedőltem az ágyba és aludtam.
~*~*~
Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nem tudtam hol szól.Valahol az ágy mellet találtam meg.Meg se néztem ki hív.
-Hallo??-félig aludtam még.Azt se tudtam merre áll a fejem.
-Te meg mi a jó Istent képzelsz magadról miért mentél el hozzá és ki volt az aki megmondta neked hogy merre van most azonnal válaszolj Horan vagy kiheréllek!!-na várjunk csak egy kicsit hagy ébredjek már fel.Tehát a hangból ítélve Nikoll az és ki van rám akadva.Oké eddig eljutottam.
-Neked is szia Nikoll.
-Ne játszd itt nekem a jó kis fiút hanem most rögtön megmagyarázod mi a faszomat kerestél te ott nála és ki volt az az nem normális akitől megtudtad,hogy merre van-legjobb ébresztő komolyan.De most már elég lesz az üvöltésből.
-Jól van nyugodj már le...-nem hagyta,hogy befejezem a mondatom.Miért kell közbe vágnia.
-Nem nyugszom le.
-1. most keltem úgyhogy ne üvölts már 2. bocsánatot mentem hozzá kérni 3. a te édes drága barátodból sikerült kiszednem örülsz??-remélem most már lejebb veszi a hangerőt.
-Oké akkor mind a kettőtöket kiherélem nem szabadott volna oda menned te idióta ha vártál volna még akkor most nem lenne rád még jobban kibukva-ez az halkan beszél.-Akkora nagy barom vagy most ugye tudod hogy legszívesebben megfojtanálak....
Még két sor szitkozódást hallgattam végig és lerakta.Elmentem hideg vízbe gyorsba lezuhanyoztam felöltöztem és mentem az interjúra.Egész végig kussba ültem.Amikor kérdeztek válaszoltam ennyi volt a beszélgetésem ma.Koncert is eltelt.Egy kicsit jobb kedvem legyen beborítottam egy vodka narancsot.Utána még egyet és még egyet.Az est további részére nem emlékszem.Remélem nem csináltam még nagyobb baromságot.
Liam*
Niall rendesen bebaszott.Sose láttam még ennyit piálni.Ezzel az volt a gond hogy állandóan Mírát emlegette.Csak ösz-visz annyit,hogy szereti nem akarja elveszíteni és ennek az összes kombinációját felsorolta.Elmentünk bulizni.Ott még ivott.Kénytelen voltam felhívni Mírát.
-Szia Liam vagyok zavarlak?-ötödik csörgés után felvette.
-Szia nem miért?
-Van egy kis gond..-remélem tudok majd rá hatni.
-Mi történt ugye semmi komoly??-szegényt nagyon megrémíthetem mert nagyon remeg a hangja.
-Nem nyugodj csak Niall iszonyatosan be van piálva és ha nem jössz ide akkor félő hogy rámászik egy csajra akire azt hiszi, hogy te vagy-nagy csörömpölésre lettem figyelmes.Már egy ideje nem szól bele a telefonba.-Míra itt vagy??
-Igen itt vagyok.
-Jól vagy?
-Igen. Figyelj vidd haza és fektesd le aludni nincs jobb ötletem-nagyon remeg a hangja remélem nem sír.-Most nem tudok elmenni hozzátok.Sajnálom.-itt már biztos voltam benne,hogy sír.
-Rendben nyugodj meg nem lesz baja-hát amennyire bírtam lenyugtattam de nem hiszek a sikerében.
Niall felráncigáltam a szobánkba amilyen gyorsan csak tudtam.ilyenkor nem nagyon lehet neki parancsolni. Mint egy csecsemő nem figyel a dolgokra.
Míra*
Hála égnek nem volt itthon senki ezért meg tudtam lógni.Írtam egy cetlit a bátyámnak. Felültem a legközelebbi gépre és már uton is voltam London fele.Nem lehet igaz. Nem tud magára vigyázni. Sose fogom megérteni miért szeretem ennyire de most erősnek kell lenem és kikell bírnom hogy ne bocsásak meg neki egy könnyen.
2013. április 25., csütörtök
Elveszetség
51.fejezet
Niall*
Míra már egy hete hogy elment.Folyton hívom sose veszi fel.Ha sms-t küldök nem ír vissza.Nem reagál semmire.Sajnos nem tudom merre kóvályog ebben a nagy világban.Nikollból sajnos nem tudom kiszedni.Utolsó választásom Zayn.Ő biztos tudja merre van Míra.Mostanában elég lehangolt vagyok ez a dolog miatt.Ezt sajnos a koncerteken is észre veszik.Mindig muszáj vagyok valamit kitalálni.Néha képes lennék annyi alkoholt inni hogy azt se tudjam ki vagyok.De szerencsére a fiúk segítettek.Ma úgy terveztem hogy Zayn-ből kiszedem az infókat és utána megkeresem azt a lányt aki nélkül az élet nem élet.mivel turnén vagyunk ezért a szállodában keltem.Felöltöztem lementem a srácokkal reggelizni és utána jön a vallatás. Könyörtelen leszek és ha kell vetettem a titkos módszerem amit ilyen alkalmakra tartogattam.
-Zayn beszélhetné veled?-meg se vártam a választ felrángattam.
-Mit szeretnél?-kérdezte levegőért kapkodva mivel rohantunk.
-Légyszíves mond meg hogy merre van Míra kérlek???-szószerint könyörögtem neki.
-Tudod hogy nem mondhatom meg-nem igaz megörülök hogy nem mondja meg.Megfojtom.Na jó nem.Tudja hogy szükségem van rá és nem mondja meg.Nem lehet ennyire szenya.
-Kéééééééééelek Zayn léééééééééééciiiiiiiiiiii-és most bevettem az óvodás móndszert.Ez az "A" terv.
-Ugye tudod,hogy úgy viselkedsz mint egy óvis kis szőke aki nem kapja meg a fagyiját-akkor most rá teszek egy lapáttal és elkezdek csapkodni és műhisztit levágni.-Most hagyd ezt abba!
-Deeee lécciiiiiiii-már majdnem annak a határán voltam hogy a földhöz vágom magam.
-Na jó állj le és megmondom-adta meg végül magát.
-Kösziiiii-húztam el az "i"-t.
-De nem mondod meg neki hogy én mondtam el vagy különben kiheréllek-fenyegettet meg.Ezen kissé elröhögtem magam.
-Rendben nem mondom el de mond már merre van??-már nagyon kíváncsi voltam.
-Jóó nyugi már mondom-itt egy kis hatás szünetet hagyott-Tehát New York-ban van a bátyánál-közölte velem.De várjunk csak neki nincs is bátyja.Most mi van.Még is van egy fiú testvére?? Akkor miért nem mondta??
-Kinél?-kérdeztem meg mert hát nem voltam elég biztos,hogy jól hallottam.
-Jól hallottad a bátyánál-oké most már világos tehát van egy bátya aki biztos tudja már hogy mi történt és szerintem ha megkeresem Mírát nem leszek többé igazán férfi.Azért megkockáztatom.Zayn lediktálta a címet és már rohantam is pakolni.Pár cuccot bedobtam a bőröndbe és már indultam is a reptérre.Soha nem voltam méh ennyire ideges még az X-factor alatt sem.Jó pár óra utazás után végre megérkeztem.Taxiba ültem és először egy szállodába vettem az irányt.Leraktam vagy inkább dobtam a táskám az ágyra és indultam felfedező utamra.Gyorsan fogtam egy taxit elmondtam merre és már mentünk is.Napszemüvegbe voltam de csak azért mert nem akartam hogy pont most találjanak meg a rajongók.Fél órás út után megálltunk.Nagy levegőt vettem és becsöngettem.
Míra*
Ép hajat mostam mikor valaki csöngetett.Mivel Dave dolgozik egyedül voltam a lakásba.Kiszálltam a zuhanyzóból magamra tekertem egy törölközőt amennyire tudtam megtöröltem a hajam és fésűvel a kezembe rohantam le a lépcsőn.Az előszobába még egyszer belenéztem a tükörbe menyire nézek ki rémesen és kinyitottam az ajtót.Ezt nem hiszem el ez meg mit keres itt.Nem meg mondtam hogy nem vagyok senkire de senkire kíváncsi?Az ajtót rá vágtam volna ha nem fogja meg.
-Légyszíves hallgass meg csak egyszer és már el is tűnök-semmi kedvem nem volt ehhez.Állandóan hívott és sms-ekkel bombázott ezek szerint nem fogta fel hogy nem érdekel.-Kérlek.
-Na jó 1 percet kapsz nem többet egy percet mérem az időt-hátat fordítottam neki és a nappali felé vettem az irányt.Leültem ő pedig velem szembe.És elindítottam a stoppert.Szó szerint egy perc alatt ledarált mindent.
-De akkor is ha totál részeg vagy miért kellet ezt csinálnod szerinted ez nekem hogy eset??-néztem rá értetlenül.Szeméről csak a megbánást tudtam leolvasni bár azt se nagyon mert szemén a könnycseppek olyanok voltak mint a fátyol.
-Ha piálok mindig elborul az agyam és nem tudok magamon uralkodni-és lefolyt az első.
-Én azt értem de ilyenkor nem tudsz másra gondolni hogy ez hogy eshet neki??-nálam is eltört a mécses és én is elkezdtem bőgni.Átült mellém és átölelt.Elakartam magam lökni tőle de valahogy ebben az egy hétben is hiányzott.Körülbelül ké percig voltunk így mikor végleg úgy döntöttem véget vettek ennek nehogy azt higgye már hogy ilyen könnyen megbocsátok.
-Kérlek bocsáss meg nekem valahogy jóvá fogom tenni-szemkontaktust próbált teremteni.Nem jött össze neki.
-Niall ez nem megy ilyen könnyen nagyon megbántottál és nem akarok még egyszer ekkorát csalódni-ültem kicsit távolabb tőle.
-Nem fogsz még egyszer csalódni bennem!
-Niall ha megbocsátanák akkor se tudnák benned már úgy bízni mint az előtt-néztem bele kék szemeibe és elvesztem.Sose fogom megérteni hogy-hogy tud ennyire megbabonázni.
Niall*
Míra már egy hete hogy elment.Folyton hívom sose veszi fel.Ha sms-t küldök nem ír vissza.Nem reagál semmire.Sajnos nem tudom merre kóvályog ebben a nagy világban.Nikollból sajnos nem tudom kiszedni.Utolsó választásom Zayn.Ő biztos tudja merre van Míra.Mostanában elég lehangolt vagyok ez a dolog miatt.Ezt sajnos a koncerteken is észre veszik.Mindig muszáj vagyok valamit kitalálni.Néha képes lennék annyi alkoholt inni hogy azt se tudjam ki vagyok.De szerencsére a fiúk segítettek.Ma úgy terveztem hogy Zayn-ből kiszedem az infókat és utána megkeresem azt a lányt aki nélkül az élet nem élet.mivel turnén vagyunk ezért a szállodában keltem.Felöltöztem lementem a srácokkal reggelizni és utána jön a vallatás. Könyörtelen leszek és ha kell vetettem a titkos módszerem amit ilyen alkalmakra tartogattam.
-Zayn beszélhetné veled?-meg se vártam a választ felrángattam.
-Mit szeretnél?-kérdezte levegőért kapkodva mivel rohantunk.
-Légyszíves mond meg hogy merre van Míra kérlek???-szószerint könyörögtem neki.
-Tudod hogy nem mondhatom meg-nem igaz megörülök hogy nem mondja meg.Megfojtom.Na jó nem.Tudja hogy szükségem van rá és nem mondja meg.Nem lehet ennyire szenya.
-Kéééééééééelek Zayn léééééééééééciiiiiiiiiiii-és most bevettem az óvodás móndszert.Ez az "A" terv.
-Ugye tudod,hogy úgy viselkedsz mint egy óvis kis szőke aki nem kapja meg a fagyiját-akkor most rá teszek egy lapáttal és elkezdek csapkodni és műhisztit levágni.-Most hagyd ezt abba!
-Deeee lécciiiiiiii-már majdnem annak a határán voltam hogy a földhöz vágom magam.
-Na jó állj le és megmondom-adta meg végül magát.
-Kösziiiii-húztam el az "i"-t.
-De nem mondod meg neki hogy én mondtam el vagy különben kiheréllek-fenyegettet meg.Ezen kissé elröhögtem magam.
-Rendben nem mondom el de mond már merre van??-már nagyon kíváncsi voltam.
-Jóó nyugi már mondom-itt egy kis hatás szünetet hagyott-Tehát New York-ban van a bátyánál-közölte velem.De várjunk csak neki nincs is bátyja.Most mi van.Még is van egy fiú testvére?? Akkor miért nem mondta??
-Kinél?-kérdeztem meg mert hát nem voltam elég biztos,hogy jól hallottam.
-Jól hallottad a bátyánál-oké most már világos tehát van egy bátya aki biztos tudja már hogy mi történt és szerintem ha megkeresem Mírát nem leszek többé igazán férfi.Azért megkockáztatom.Zayn lediktálta a címet és már rohantam is pakolni.Pár cuccot bedobtam a bőröndbe és már indultam is a reptérre.Soha nem voltam méh ennyire ideges még az X-factor alatt sem.Jó pár óra utazás után végre megérkeztem.Taxiba ültem és először egy szállodába vettem az irányt.Leraktam vagy inkább dobtam a táskám az ágyra és indultam felfedező utamra.Gyorsan fogtam egy taxit elmondtam merre és már mentünk is.Napszemüvegbe voltam de csak azért mert nem akartam hogy pont most találjanak meg a rajongók.Fél órás út után megálltunk.Nagy levegőt vettem és becsöngettem.
Míra*Ép hajat mostam mikor valaki csöngetett.Mivel Dave dolgozik egyedül voltam a lakásba.Kiszálltam a zuhanyzóból magamra tekertem egy törölközőt amennyire tudtam megtöröltem a hajam és fésűvel a kezembe rohantam le a lépcsőn.Az előszobába még egyszer belenéztem a tükörbe menyire nézek ki rémesen és kinyitottam az ajtót.Ezt nem hiszem el ez meg mit keres itt.Nem meg mondtam hogy nem vagyok senkire de senkire kíváncsi?Az ajtót rá vágtam volna ha nem fogja meg.
-Légyszíves hallgass meg csak egyszer és már el is tűnök-semmi kedvem nem volt ehhez.Állandóan hívott és sms-ekkel bombázott ezek szerint nem fogta fel hogy nem érdekel.-Kérlek.
-Na jó 1 percet kapsz nem többet egy percet mérem az időt-hátat fordítottam neki és a nappali felé vettem az irányt.Leültem ő pedig velem szembe.És elindítottam a stoppert.Szó szerint egy perc alatt ledarált mindent.
-De akkor is ha totál részeg vagy miért kellet ezt csinálnod szerinted ez nekem hogy eset??-néztem rá értetlenül.Szeméről csak a megbánást tudtam leolvasni bár azt se nagyon mert szemén a könnycseppek olyanok voltak mint a fátyol.
-Ha piálok mindig elborul az agyam és nem tudok magamon uralkodni-és lefolyt az első.
-Én azt értem de ilyenkor nem tudsz másra gondolni hogy ez hogy eshet neki??-nálam is eltört a mécses és én is elkezdtem bőgni.Átült mellém és átölelt.Elakartam magam lökni tőle de valahogy ebben az egy hétben is hiányzott.Körülbelül ké percig voltunk így mikor végleg úgy döntöttem véget vettek ennek nehogy azt higgye már hogy ilyen könnyen megbocsátok.
-Kérlek bocsáss meg nekem valahogy jóvá fogom tenni-szemkontaktust próbált teremteni.Nem jött össze neki.
-Niall ez nem megy ilyen könnyen nagyon megbántottál és nem akarok még egyszer ekkorát csalódni-ültem kicsit távolabb tőle.
-Nem fogsz még egyszer csalódni bennem!
-Niall ha megbocsátanák akkor se tudnák benned már úgy bízni mint az előtt-néztem bele kék szemeibe és elvesztem.Sose fogom megérteni hogy-hogy tud ennyire megbabonázni.
2013. április 10., szerda
Amerika
50.fejezet
Elérkezett egy nagyon szép kerek szám! :) Nagyon szépen köszönjük az olvasóknak a türelmét amíg megérkeztek a részek.Ezért úgy döntöttem hogy mostantól csak akkor írok új részt hogyha min.2 vagy több komment van és ha ebbe beleszoktunk akkor mindig eggyel megemeljük a kommentek számát.Azért döntöttem/döntöttünk így mert csak így tudjuk megállapítani,hogy mennyire tetszik a blog.Előre is köszönök mindent!!:) Puszi:mi szerkesztők :)
Míra*
Már 15 perce csak csöndben ülök a többiekkel a földön.Úgy döntöttem elmegyek egy olyan család tagomhoz akiről csak Netti,Nikoll és én tudok.Már mint mások tudnak róla csak a fiúk nem.Ő nem más mint a bátyám.A srácok csak azért nem tudnak róla mert hát Amerikában él és én is ritkán látom.Menedzsernek tanult ezért ment ki.25 éves és most fog majd megházasodni.Szeret gyúrni.És ha fiúkról van szó akkor mindig segít.Mivel ő a legidősebb hármunk közül így a húgait vagyis engem és Nettit kicsiként és most is védi védte.Mondhatni ő olyan őrangyal típus velünk szemben.Mivel Nikoll a legeslegjobb barátnőm.Hát nem is barátnőm hanem inkább húgom ezért a bátyám rá is vigyázz.Ja és amúgy meg mellékesen Dávidnak hívják.De ő jobban szereti ha Dave-nek szólítjuk.Így most hozzá terezek menni.Elegem lett az ülésből így felálltam.Van nekünk egy kódszavunk az ilyen esetekre.Ilyenkor hívom direkt Nikollt Dikollnak vagy pedig Nettit Dettinek.Igen ez így kicsit hülyén hangzik de ez így van.Ilyenkor tudják hogy beszélni akarok vele.Vagy pedig ez hogy oda akarok hozzá menni.
-Dikoll én most haza megyek te maradj nyugodtan ha maradni szeretnél majd írok sms-t hogy haza értem okés??-néztem rá duzzadt vörösre sírt szemeimmel.
-Oké mit mondjak a többieknek??-állt fel és lépett oda mellém.
-Azt hogy haza mentem és most senkire nem vagyok kíváncsi max.rád és Nettire-kivetem zsebemből egy zsepit és kifújtam az orrom.-És tényleg ne keressen semelyikük!!-vetettem már oda kissé flegmán.
-Oké-megölelt és már indultam is.
Hívtam egy taxit.10percen belül ott volt értem.Bediktáltam a címet és már indultunk is.Megérkeztünk fizettem és a kulcsot kezdtem el keresgélni.Kinyitottam az ajtót és már száguldottam is fel a szobámba.Bekapcsoltam a gépem és rögtön a legközelebbi Amerikába tartó repülő jegyek közt böngésztem.Mielőtt megvettem volna így neten keresztül dobtam egy sms-t Nikollnak.Tudtam hogy várni fogja.
"Nikoll úgy döntöttem elmegyek Dave-hez Amerikába.
Nem tudom mikor szándékotok majd haza menni.
Hatkor indul a gépem úgyhogy most csomagolok!
Nettivel ezt négyszemközt oszd meg.
Míra xx"
Elküldtem neki és két perc se telt bele de vissza írt.
"Rendben! Majd még beszélünk.És heverd ki valahogy :)
Nikoll x"
Beledobáltam minden cuccomat amit csak láttam magam előtt.Nem érdekelt hogy most rendben van-e vagy nincs.Miután bepakoltam lerohantam a lépcsőn és írtam egy levelet.
"Kedves Netti és Nikoll elmentem majd még beszélünk de a fiúknak azt mondjátok meg hogy szeretem őket de nagyon.Niall-t is szeretem sőt imádom de most iszonyatosan csalódtam benne. Puszi:Míra ♥"
Ezt a pár mondatott hátra hagyva beültem a taxiba és a repülőtér felé vettem az irányt.Átmentem minden ellenőrzésen és felültem a gépre.Beültem az ablak mellé kikapcsoltam a telefonom és a zene lejátszómat bedugtam a fülembe.Út közben elaludtam és mikor felkeltem arra lettem figyelmes hogy már mindenki az övét kapcsolgatja befele mert leszállunk.Leszálltam.Megkerestem a csomagom.Mivel még Dave nem tudja hogy itt vagyok ezért felhívom.Bekapcsoltam a telefonom és rögtön tárcsázni kezdtem.
-Szia Dave-köszöntem bele miután felvette.
-Szia húgi hát te hogy-hogy hívsz?-volt egy kis döbbenet hangjában.Igen ez azért van mert nem sűrűn beszélünk.
-Hát azért hívlak mert kikéne jönnöd értem a reptérre-elhúztam a számat bár tudom,hogy ezt ő nem látja.
-Hogy mi mit keresel itt New Yorkban neked nem Nettivel kéne lenned valahol Angliában??-emelte feljebb hangját.
-Hát de igen csak történt egyes-más dolog-sütöttem le a szemem.
-Rendben 15 perc és ott vagyok-letette a telefont és leültem egy padra.
Nikoll*
Mikor külön hívtam Nettit hogy megmutassam neki azt amit írt nekem Míra rögtön tudta nem fog egy könnyen megbocsátani Niallnak.És ha elmondja Dave-nek akkor Niall nem éli túl.Na jó nem képes kinyírni a gyereket de azért rendesen megszorongatná.Ez fix.Fiúk kicsit furin néztek ránk amiért őket nem avattuk be.Úgy éreztük még nincs itt az ideje.Viszont annyit biztos elmondunk nekik hogy most egy darabig biztos hogy nem fogják látni Mírát.Úgy döntünk Nettivel hogy nem csesszük le Niallt mert azzal még jobban rontanánk a helyzetet.
-Fiúk mondanunk kell valamit-kezdet bele mondandójába Netti.-Most egy ideig nem fogjátok látni a húgom úgy hogy ne is nagyon keressétek én és Nikoll biztos hogy fogunk vele beszélni de ha lehet ti ne nagyon tegyétek ezt-húú örülök hogy ezt mondta és nem azt ami eszembe jutott a Dave-es ügy.Akkor biztos megörült volna ha a fiúk megtudják hogy merre mászkál.
-Szerintem most már menjünk haza-szólaltam meg elsőként a kínos csendben.
-Jó ötlet-mondta Zayn és össze kulcsolta kezünket.
Haza érve a srácok hozzánk jöttek.Elsőnek én mentem be a konyhába így én pillantottam meg a levelet.Elolvastam és nagy kő eset le a szívemről.Nem utálta meg a fiúkat és ez megnyugtatott.Igen megértem amiért most nagyon csalódott és kikell ezt hevernie de komolyan igaza volt.Mindenki letelepedett a napaliba.
-Srácok olvassátok ezt el nektek szól nem túl hosszú de nektek szól-adtam óda nekik a papír fecnit.Elolvasták hát nem mondom azt hogy örültek de azt se mondom hogy szomorúak voltak.Inkább olyan semlegesek érzelmileg.Niall barátunk meglátta a sarokban álldogáló gitárt.Oda ment érte és elkezdett rajta játszani.Leültem Zayn mellé és csak hallgadtam ahogy játszik szőke ír manónk.
-Niall mindig szomorú dalokat játszik ha rossz kedve van így próbálja magát nyugtatni hogy minden rendbe jön-súgta a fülembe mély dörmögő hangjával Zayn.
-Gyönyörű szépen gitározik-mosolyodtam el.
Mindannyian csak a gitár szót hallgadtuk csendben.Tényleg nagyon szépen pengedte a húrokat.Ahogy láttam könny szökött kék szemeibe és le is folyt egy kettő de gyorsan le is törölte.Gondolom nem nagyon szeret mások előtt sírni.
Elérkezett egy nagyon szép kerek szám! :) Nagyon szépen köszönjük az olvasóknak a türelmét amíg megérkeztek a részek.Ezért úgy döntöttem hogy mostantól csak akkor írok új részt hogyha min.2 vagy több komment van és ha ebbe beleszoktunk akkor mindig eggyel megemeljük a kommentek számát.Azért döntöttem/döntöttünk így mert csak így tudjuk megállapítani,hogy mennyire tetszik a blog.Előre is köszönök mindent!!:) Puszi:mi szerkesztők :)
Míra*
Már 15 perce csak csöndben ülök a többiekkel a földön.Úgy döntöttem elmegyek egy olyan család tagomhoz akiről csak Netti,Nikoll és én tudok.Már mint mások tudnak róla csak a fiúk nem.Ő nem más mint a bátyám.A srácok csak azért nem tudnak róla mert hát Amerikában él és én is ritkán látom.Menedzsernek tanult ezért ment ki.25 éves és most fog majd megházasodni.Szeret gyúrni.És ha fiúkról van szó akkor mindig segít.Mivel ő a legidősebb hármunk közül így a húgait vagyis engem és Nettit kicsiként és most is védi védte.Mondhatni ő olyan őrangyal típus velünk szemben.Mivel Nikoll a legeslegjobb barátnőm.Hát nem is barátnőm hanem inkább húgom ezért a bátyám rá is vigyázz.Ja és amúgy meg mellékesen Dávidnak hívják.De ő jobban szereti ha Dave-nek szólítjuk.Így most hozzá terezek menni.Elegem lett az ülésből így felálltam.Van nekünk egy kódszavunk az ilyen esetekre.Ilyenkor hívom direkt Nikollt Dikollnak vagy pedig Nettit Dettinek.Igen ez így kicsit hülyén hangzik de ez így van.Ilyenkor tudják hogy beszélni akarok vele.Vagy pedig ez hogy oda akarok hozzá menni.
-Dikoll én most haza megyek te maradj nyugodtan ha maradni szeretnél majd írok sms-t hogy haza értem okés??-néztem rá duzzadt vörösre sírt szemeimmel.
-Oké mit mondjak a többieknek??-állt fel és lépett oda mellém.
-Azt hogy haza mentem és most senkire nem vagyok kíváncsi max.rád és Nettire-kivetem zsebemből egy zsepit és kifújtam az orrom.-És tényleg ne keressen semelyikük!!-vetettem már oda kissé flegmán.-Oké-megölelt és már indultam is.
Hívtam egy taxit.10percen belül ott volt értem.Bediktáltam a címet és már indultunk is.Megérkeztünk fizettem és a kulcsot kezdtem el keresgélni.Kinyitottam az ajtót és már száguldottam is fel a szobámba.Bekapcsoltam a gépem és rögtön a legközelebbi Amerikába tartó repülő jegyek közt böngésztem.Mielőtt megvettem volna így neten keresztül dobtam egy sms-t Nikollnak.Tudtam hogy várni fogja.
"Nikoll úgy döntöttem elmegyek Dave-hez Amerikába.
Nem tudom mikor szándékotok majd haza menni.
Hatkor indul a gépem úgyhogy most csomagolok!
Nettivel ezt négyszemközt oszd meg.
Míra xx"
Elküldtem neki és két perc se telt bele de vissza írt.
"Rendben! Majd még beszélünk.És heverd ki valahogy :)
Nikoll x"
Beledobáltam minden cuccomat amit csak láttam magam előtt.Nem érdekelt hogy most rendben van-e vagy nincs.Miután bepakoltam lerohantam a lépcsőn és írtam egy levelet.
"Kedves Netti és Nikoll elmentem majd még beszélünk de a fiúknak azt mondjátok meg hogy szeretem őket de nagyon.Niall-t is szeretem sőt imádom de most iszonyatosan csalódtam benne. Puszi:Míra ♥"
Ezt a pár mondatott hátra hagyva beültem a taxiba és a repülőtér felé vettem az irányt.Átmentem minden ellenőrzésen és felültem a gépre.Beültem az ablak mellé kikapcsoltam a telefonom és a zene lejátszómat bedugtam a fülembe.Út közben elaludtam és mikor felkeltem arra lettem figyelmes hogy már mindenki az övét kapcsolgatja befele mert leszállunk.Leszálltam.Megkerestem a csomagom.Mivel még Dave nem tudja hogy itt vagyok ezért felhívom.Bekapcsoltam a telefonom és rögtön tárcsázni kezdtem.
-Szia Dave-köszöntem bele miután felvette.
-Szia húgi hát te hogy-hogy hívsz?-volt egy kis döbbenet hangjában.Igen ez azért van mert nem sűrűn beszélünk.
-Hát azért hívlak mert kikéne jönnöd értem a reptérre-elhúztam a számat bár tudom,hogy ezt ő nem látja.
-Hogy mi mit keresel itt New Yorkban neked nem Nettivel kéne lenned valahol Angliában??-emelte feljebb hangját.
-Hát de igen csak történt egyes-más dolog-sütöttem le a szemem.
-Rendben 15 perc és ott vagyok-letette a telefont és leültem egy padra.
Nikoll*
Mikor külön hívtam Nettit hogy megmutassam neki azt amit írt nekem Míra rögtön tudta nem fog egy könnyen megbocsátani Niallnak.És ha elmondja Dave-nek akkor Niall nem éli túl.Na jó nem képes kinyírni a gyereket de azért rendesen megszorongatná.Ez fix.Fiúk kicsit furin néztek ránk amiért őket nem avattuk be.Úgy éreztük még nincs itt az ideje.Viszont annyit biztos elmondunk nekik hogy most egy darabig biztos hogy nem fogják látni Mírát.Úgy döntünk Nettivel hogy nem csesszük le Niallt mert azzal még jobban rontanánk a helyzetet.
-Fiúk mondanunk kell valamit-kezdet bele mondandójába Netti.-Most egy ideig nem fogjátok látni a húgom úgy hogy ne is nagyon keressétek én és Nikoll biztos hogy fogunk vele beszélni de ha lehet ti ne nagyon tegyétek ezt-húú örülök hogy ezt mondta és nem azt ami eszembe jutott a Dave-es ügy.Akkor biztos megörült volna ha a fiúk megtudják hogy merre mászkál.
-Szerintem most már menjünk haza-szólaltam meg elsőként a kínos csendben.
-Jó ötlet-mondta Zayn és össze kulcsolta kezünket.
Haza érve a srácok hozzánk jöttek.Elsőnek én mentem be a konyhába így én pillantottam meg a levelet.Elolvastam és nagy kő eset le a szívemről.Nem utálta meg a fiúkat és ez megnyugtatott.Igen megértem amiért most nagyon csalódott és kikell ezt hevernie de komolyan igaza volt.Mindenki letelepedett a napaliba.
-Srácok olvassátok ezt el nektek szól nem túl hosszú de nektek szól-adtam óda nekik a papír fecnit.Elolvasták hát nem mondom azt hogy örültek de azt se mondom hogy szomorúak voltak.Inkább olyan semlegesek érzelmileg.Niall barátunk meglátta a sarokban álldogáló gitárt.Oda ment érte és elkezdett rajta játszani.Leültem Zayn mellé és csak hallgadtam ahogy játszik szőke ír manónk.
-Niall mindig szomorú dalokat játszik ha rossz kedve van így próbálja magát nyugtatni hogy minden rendbe jön-súgta a fülembe mély dörmögő hangjával Zayn.
-Gyönyörű szépen gitározik-mosolyodtam el.
Mindannyian csak a gitár szót hallgadtuk csendben.Tényleg nagyon szépen pengedte a húrokat.Ahogy láttam könny szökött kék szemeibe és le is folyt egy kettő de gyorsan le is törölte.Gondolom nem nagyon szeret mások előtt sírni.
2013. április 3., szerda
Legrosszabb nap a világon
49.fejezet
Liam*
Mivel Míra kezd jobban lenni így mindenki segít neki ahogy tud.A fiúkkal egyre kevesebbet látjuk őket de ha van időnk beszélünk velük.Ma haza mentünk hozzájuk meglátogatni őket.Niall egyre jobban emészti magát és azt se tudja mit csináljon mikor meglátja.A fiúk már korra reggel felköszöntöttek születésnapom alkalmából.A twitterre ilyenkor nem érdemes felmenni mert hát mindenki írja a születésnapi köszöntőket.Mai programot úgy terveztük hogy elmegyünk közösen egy csúszda parkba.Beültünk a kisbuszba és már indultunk is haza.Ma eggyel többen voltunk.Hiszen megismerkedtem egy csoda szép lánnyal.Úgy hívják hogy Danielle.Nagyon jól táncol sőt fenomenálisan. Még nem volt merszem elhívni randira d még csak úgy két hete ismerem.Tehát nem siettem el a dolgokat.Valahogy most úgy érzem nagyon szüksége van rám a haveromnak.Lassan megérkezünk hozzájuk.Az egész család jön.Ami annyit takar hogy megyünk mi öten Danielle,Míra,Nikoll,Netti és Netti pasija is aki mellesleg szimpatikus pasas.
-Hahó Liam itt vagy??-Kapálózott a fejem előtt Zayn.Nagyon elmerültem a gondolataimban.
-Persze-mosolyodtam el.
-Min gondolkoztál ennyire??
-Mindegy hosszú-nem akartam elmondani a fiúknak hiszen ők nem is tudták hogy miről van szó.Niall külön ült és csak meredt maga elé olyan "öljetek meg vagy én ugrok a kocsi elé amiatt hogy megbántottam egy olyan személyt akit nagyon szeretek" fejjel.-Mindjárt jövök.
Ezzel felálltam és oda ültem a szőke zaba géphez.
-Hé jól vagy??-kérdeztem.
-Nem nem nagyon-a síró görcs volt rajta.-hogy fog ezek után megbocsájtani ha még a reptéri dolgot sem tudta elfelejteni-most szerintem nem szégyelte a sírást és egy könny csep folyt le az arcán.-elfogom veszíteni örökre!!
-Nyugi meg fog bocsátani és minden rendbe jön!-próbáltam megerősíteni egy kis mosollyal de nem jött össze.
-Hidd el nem fog érzem mindenek vége-és itt már majdnem hogy bőgött.Oda csapódott mellénk Harry.
-Mi újság skacok-akadt meg Niallon a szeme.-Niall haver minden rendben??
-Nem semmi sincs rendben!
Niall egy bólintással megengedte hogy elmondjam Harrynak.Nagyon ledöbbent.A fiúk is kezdték észre venni a dolgokat így őket is beavattam.Dani nem nagyon tudta követni a dolgokat mivel ő még személyesen nem találkozott Mírával.Így hát ő inkább csak hallgatta a történéseket.Megérkeztünk.
Niall*
Most lesz vége mindennek.Érzem egyszerűen megfogok bolondulni.Kiszálltunk.Felveszek egy álmosolyt és bemegyek.Kifogok borulni.Jó nyugi minden rendben lesz.Na jó akkor indulás befele.
-Sziasztok-mindenki köszön mindenkinek.Én rögtön oda mentem Mírához és egy hosszú csókkal és öleléssel ajándékoztam meg.
-MI az ennyire hiányoztam??-nézet rám azzal a gyönyörű barna szemeivel.
-Nem is tudod menyire-megpróbáltam mosolyogni.Sehogy se jött össze.Sose tudtam hazudni fölleg nem egy olyan személynek akit mindennél jobban szeretek.
-Hé minden oké??-kereste a tekintettem.És meg is találta.Elvesztem a szemeiben.
-Nem,nem egészen-fordultam el tőle.
-Mi a baj?-nem igaz hogy tehetem ilyet vele.Pont vele.
-Nem lehetne hogy ezt később beszéljük meg?-kiutat kerestem.Még kérlek csak egy napot hagy legyek vele.
-Oké ha most nem szeretnél róla beszélni akkor majd később-magához húzott és egy gyengéd csókot kaptam tőle.
-Míra még nem is ismeritek egymást-szólt oda Liam.
-Danielle ő itt Míra Niall barátnője Míra ő itt Danielle-mutatta be a két lányt egymásnak.
Össze szedtük a cuccainkat és már mentünk is.Én Míra mellet ültem a többieket nem nagyon figyeltem.Csak azzal voltam elfoglalva,hogy minél több időt töltsek el vele.Megérkezünk. Átöltöztünk stb..... Mivel Míra még nincs felépülve teljesen ezért ő még nem mehetett csúszdázni.Nagyon rosszul érzem magam valahogy úgy kiadnám magamból most rögtön az egészet csak akkor most lenne vége mindennek.
-Niall nem kell itt maradnod velem nyugodtan menj a többiekkel-rám mosolygott és biztatóan megfogta a kezem.
-Nem nem itt maradok amúgy sincs kedvem most ehhez-húztam el a szám.
-Figyelj nekem elmondhatod,hogy mi bánt-keresi a tekintettem,Egyszerűen nem bírok a szemébe nézni.
-Míra nagyon sajnálom kérlek bocssás meg nem akartam csak iszonyatosan be voltam rúgva-fordultam hirtelen felé.
-Niall miről van szó?-nézett most már idegesen rám.
-Mikor a fiúkkal bulizni voltunk koncert után akkor iszonyatosan berúgtam és....hát.... egy lánnyal lefeküdtem esküszöm nem akartam nem tudom mi hogy történt nem emlékszem rá arra se emlékszem mikor és hogy mentem fel a hotelbe csak arra hogy reggel egy lány mellet keltem.
Könnyek gyűltek szemébe.A többiek pont akkor értek vissza és Míra pont akkor rohant el.Én csak lehajtott fejjel ültem a napozó ágyon és könnyeimmel küzködtem.
-Míra várj már-kiabált utána Nikoll.
Míra*
Mikor Niall elmondta azt se tudtam miről beszél.Mikor eljutott a tudatomig rögtön sírógörcsöm lett.Jobbnak láttam ha inkább elmegyek most azonnal.Az öltözőkhöz rohantam.Nikoll utánam futott.Már olyan szinten kivoltam hogy egy hang se jött ki a torkomon.
-Míra mi történt??-guggolt le mellém.A sírástól össze rogytam.Csak sírtam és sírtam.Nem tudtam semmit se csinálni.Nikoll megölelt és a hátamat simogatta.Most volt a legnagyobb szükségem rá.Miután csendesült a zokogásom megpróbáltam hangot csalni a torkomból.
-Nikoll megcsalt ez a szemétláda hogy is hihettem neki-csak ennyit tudtam mondani mert újra könnyek sorakoztak szemebe.Egy fiú hangját halottam valahonnan.Nagyon remélem nem ő az.Hál istennek Louis.
-Te erről tudtál??-néztem a kék szemébe.
-Nem nem tudtam én se csak amikor jöttünk hozzátok akkor tudtam meg én is-leült mellém és csak csöndben hallgatta szipogásom.
Liam*
Mivel Míra kezd jobban lenni így mindenki segít neki ahogy tud.A fiúkkal egyre kevesebbet látjuk őket de ha van időnk beszélünk velük.Ma haza mentünk hozzájuk meglátogatni őket.Niall egyre jobban emészti magát és azt se tudja mit csináljon mikor meglátja.A fiúk már korra reggel felköszöntöttek születésnapom alkalmából.A twitterre ilyenkor nem érdemes felmenni mert hát mindenki írja a születésnapi köszöntőket.Mai programot úgy terveztük hogy elmegyünk közösen egy csúszda parkba.Beültünk a kisbuszba és már indultunk is haza.Ma eggyel többen voltunk.Hiszen megismerkedtem egy csoda szép lánnyal.Úgy hívják hogy Danielle.Nagyon jól táncol sőt fenomenálisan. Még nem volt merszem elhívni randira d még csak úgy két hete ismerem.Tehát nem siettem el a dolgokat.Valahogy most úgy érzem nagyon szüksége van rám a haveromnak.Lassan megérkezünk hozzájuk.Az egész család jön.Ami annyit takar hogy megyünk mi öten Danielle,Míra,Nikoll,Netti és Netti pasija is aki mellesleg szimpatikus pasas.
-Hahó Liam itt vagy??-Kapálózott a fejem előtt Zayn.Nagyon elmerültem a gondolataimban.
-Persze-mosolyodtam el.
-Min gondolkoztál ennyire??
-Mindegy hosszú-nem akartam elmondani a fiúknak hiszen ők nem is tudták hogy miről van szó.Niall külön ült és csak meredt maga elé olyan "öljetek meg vagy én ugrok a kocsi elé amiatt hogy megbántottam egy olyan személyt akit nagyon szeretek" fejjel.-Mindjárt jövök.
Ezzel felálltam és oda ültem a szőke zaba géphez.
-Hé jól vagy??-kérdeztem.
-Nem nem nagyon-a síró görcs volt rajta.-hogy fog ezek után megbocsájtani ha még a reptéri dolgot sem tudta elfelejteni-most szerintem nem szégyelte a sírást és egy könny csep folyt le az arcán.-elfogom veszíteni örökre!!
-Nyugi meg fog bocsátani és minden rendbe jön!-próbáltam megerősíteni egy kis mosollyal de nem jött össze.
-Hidd el nem fog érzem mindenek vége-és itt már majdnem hogy bőgött.Oda csapódott mellénk Harry.
-Mi újság skacok-akadt meg Niallon a szeme.-Niall haver minden rendben??
-Nem semmi sincs rendben!
Niall egy bólintással megengedte hogy elmondjam Harrynak.Nagyon ledöbbent.A fiúk is kezdték észre venni a dolgokat így őket is beavattam.Dani nem nagyon tudta követni a dolgokat mivel ő még személyesen nem találkozott Mírával.Így hát ő inkább csak hallgatta a történéseket.Megérkeztünk.
Niall*
Most lesz vége mindennek.Érzem egyszerűen megfogok bolondulni.Kiszálltunk.Felveszek egy álmosolyt és bemegyek.Kifogok borulni.Jó nyugi minden rendben lesz.Na jó akkor indulás befele.
-Sziasztok-mindenki köszön mindenkinek.Én rögtön oda mentem Mírához és egy hosszú csókkal és öleléssel ajándékoztam meg.
-MI az ennyire hiányoztam??-nézet rám azzal a gyönyörű barna szemeivel.
-Nem is tudod menyire-megpróbáltam mosolyogni.Sehogy se jött össze.Sose tudtam hazudni fölleg nem egy olyan személynek akit mindennél jobban szeretek.
-Hé minden oké??-kereste a tekintettem.És meg is találta.Elvesztem a szemeiben.
-Nem,nem egészen-fordultam el tőle.
-Mi a baj?-nem igaz hogy tehetem ilyet vele.Pont vele.
-Nem lehetne hogy ezt később beszéljük meg?-kiutat kerestem.Még kérlek csak egy napot hagy legyek vele.
-Oké ha most nem szeretnél róla beszélni akkor majd később-magához húzott és egy gyengéd csókot kaptam tőle.
-Míra még nem is ismeritek egymást-szólt oda Liam.
-Danielle ő itt Míra Niall barátnője Míra ő itt Danielle-mutatta be a két lányt egymásnak.
Össze szedtük a cuccainkat és már mentünk is.Én Míra mellet ültem a többieket nem nagyon figyeltem.Csak azzal voltam elfoglalva,hogy minél több időt töltsek el vele.Megérkezünk. Átöltöztünk stb..... Mivel Míra még nincs felépülve teljesen ezért ő még nem mehetett csúszdázni.Nagyon rosszul érzem magam valahogy úgy kiadnám magamból most rögtön az egészet csak akkor most lenne vége mindennek.
-Niall nem kell itt maradnod velem nyugodtan menj a többiekkel-rám mosolygott és biztatóan megfogta a kezem.
-Nem nem itt maradok amúgy sincs kedvem most ehhez-húztam el a szám.
-Figyelj nekem elmondhatod,hogy mi bánt-keresi a tekintettem,Egyszerűen nem bírok a szemébe nézni.
-Míra nagyon sajnálom kérlek bocssás meg nem akartam csak iszonyatosan be voltam rúgva-fordultam hirtelen felé.
-Niall miről van szó?-nézett most már idegesen rám.
-Mikor a fiúkkal bulizni voltunk koncert után akkor iszonyatosan berúgtam és....hát.... egy lánnyal lefeküdtem esküszöm nem akartam nem tudom mi hogy történt nem emlékszem rá arra se emlékszem mikor és hogy mentem fel a hotelbe csak arra hogy reggel egy lány mellet keltem.Könnyek gyűltek szemébe.A többiek pont akkor értek vissza és Míra pont akkor rohant el.Én csak lehajtott fejjel ültem a napozó ágyon és könnyeimmel küzködtem.
-Míra várj már-kiabált utána Nikoll.
Míra*
Mikor Niall elmondta azt se tudtam miről beszél.Mikor eljutott a tudatomig rögtön sírógörcsöm lett.Jobbnak láttam ha inkább elmegyek most azonnal.Az öltözőkhöz rohantam.Nikoll utánam futott.Már olyan szinten kivoltam hogy egy hang se jött ki a torkomon.
-Míra mi történt??-guggolt le mellém.A sírástól össze rogytam.Csak sírtam és sírtam.Nem tudtam semmit se csinálni.Nikoll megölelt és a hátamat simogatta.Most volt a legnagyobb szükségem rá.Miután csendesült a zokogásom megpróbáltam hangot csalni a torkomból.
-Nikoll megcsalt ez a szemétláda hogy is hihettem neki-csak ennyit tudtam mondani mert újra könnyek sorakoztak szemebe.Egy fiú hangját halottam valahonnan.Nagyon remélem nem ő az.Hál istennek Louis.
-Te erről tudtál??-néztem a kék szemébe.
-Nem nem tudtam én se csak amikor jöttünk hozzátok akkor tudtam meg én is-leült mellém és csak csöndben hallgatta szipogásom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)