Elérkezett egy nagyon szép kerek szám! :) Nagyon szépen köszönjük az olvasóknak a türelmét amíg megérkeztek a részek.Ezért úgy döntöttem hogy mostantól csak akkor írok új részt hogyha min.2 vagy több komment van és ha ebbe beleszoktunk akkor mindig eggyel megemeljük a kommentek számát.Azért döntöttem/döntöttünk így mert csak így tudjuk megállapítani,hogy mennyire tetszik a blog.Előre is köszönök mindent!!:) Puszi:mi szerkesztők :)
Míra*
Már 15 perce csak csöndben ülök a többiekkel a földön.Úgy döntöttem elmegyek egy olyan család tagomhoz akiről csak Netti,Nikoll és én tudok.Már mint mások tudnak róla csak a fiúk nem.Ő nem más mint a bátyám.A srácok csak azért nem tudnak róla mert hát Amerikában él és én is ritkán látom.Menedzsernek tanult ezért ment ki.25 éves és most fog majd megházasodni.Szeret gyúrni.És ha fiúkról van szó akkor mindig segít.Mivel ő a legidősebb hármunk közül így a húgait vagyis engem és Nettit kicsiként és most is védi védte.Mondhatni ő olyan őrangyal típus velünk szemben.Mivel Nikoll a legeslegjobb barátnőm.Hát nem is barátnőm hanem inkább húgom ezért a bátyám rá is vigyázz.Ja és amúgy meg mellékesen Dávidnak hívják.De ő jobban szereti ha Dave-nek szólítjuk.Így most hozzá terezek menni.Elegem lett az ülésből így felálltam.Van nekünk egy kódszavunk az ilyen esetekre.Ilyenkor hívom direkt Nikollt Dikollnak vagy pedig Nettit Dettinek.Igen ez így kicsit hülyén hangzik de ez így van.Ilyenkor tudják hogy beszélni akarok vele.Vagy pedig ez hogy oda akarok hozzá menni.
-Dikoll én most haza megyek te maradj nyugodtan ha maradni szeretnél majd írok sms-t hogy haza értem okés??-néztem rá duzzadt vörösre sírt szemeimmel.
-Oké mit mondjak a többieknek??-állt fel és lépett oda mellém.

-Oké-megölelt és már indultam is.
Hívtam egy taxit.10percen belül ott volt értem.Bediktáltam a címet és már indultunk is.Megérkeztünk fizettem és a kulcsot kezdtem el keresgélni.Kinyitottam az ajtót és már száguldottam is fel a szobámba.Bekapcsoltam a gépem és rögtön a legközelebbi Amerikába tartó repülő jegyek közt böngésztem.Mielőtt megvettem volna így neten keresztül dobtam egy sms-t Nikollnak.Tudtam hogy várni fogja.
"Nikoll úgy döntöttem elmegyek Dave-hez Amerikába.
Nem tudom mikor szándékotok majd haza menni.
Hatkor indul a gépem úgyhogy most csomagolok!
Nettivel ezt négyszemközt oszd meg.
Míra xx"
Elküldtem neki és két perc se telt bele de vissza írt.
"Rendben! Majd még beszélünk.És heverd ki valahogy :)
Nikoll x"
Beledobáltam minden cuccomat amit csak láttam magam előtt.Nem érdekelt hogy most rendben van-e vagy nincs.Miután bepakoltam lerohantam a lépcsőn és írtam egy levelet.
"Kedves Netti és Nikoll elmentem majd még beszélünk de a fiúknak azt mondjátok meg hogy szeretem őket de nagyon.Niall-t is szeretem sőt imádom de most iszonyatosan csalódtam benne. Puszi:Míra ♥"
Ezt a pár mondatott hátra hagyva beültem a taxiba és a repülőtér felé vettem az irányt.Átmentem minden ellenőrzésen és felültem a gépre.Beültem az ablak mellé kikapcsoltam a telefonom és a zene lejátszómat bedugtam a fülembe.Út közben elaludtam és mikor felkeltem arra lettem figyelmes hogy már mindenki az övét kapcsolgatja befele mert leszállunk.Leszálltam.Megkerestem a csomagom.Mivel még Dave nem tudja hogy itt vagyok ezért felhívom.Bekapcsoltam a telefonom és rögtön tárcsázni kezdtem.
-Szia Dave-köszöntem bele miután felvette.
-Szia húgi hát te hogy-hogy hívsz?-volt egy kis döbbenet hangjában.Igen ez azért van mert nem sűrűn beszélünk.
-Hát azért hívlak mert kikéne jönnöd értem a reptérre-elhúztam a számat bár tudom,hogy ezt ő nem látja.
-Hogy mi mit keresel itt New Yorkban neked nem Nettivel kéne lenned valahol Angliában??-emelte feljebb hangját.
-Hát de igen csak történt egyes-más dolog-sütöttem le a szemem.
-Rendben 15 perc és ott vagyok-letette a telefont és leültem egy padra.
Nikoll*
Mikor külön hívtam Nettit hogy megmutassam neki azt amit írt nekem Míra rögtön tudta nem fog egy könnyen megbocsátani Niallnak.És ha elmondja Dave-nek akkor Niall nem éli túl.Na jó nem képes kinyírni a gyereket de azért rendesen megszorongatná.Ez fix.Fiúk kicsit furin néztek ránk amiért őket nem avattuk be.Úgy éreztük még nincs itt az ideje.Viszont annyit biztos elmondunk nekik hogy most egy darabig biztos hogy nem fogják látni Mírát.Úgy döntünk Nettivel hogy nem csesszük le Niallt mert azzal még jobban rontanánk a helyzetet.
-Fiúk mondanunk kell valamit-kezdet bele mondandójába Netti.-Most egy ideig nem fogjátok látni a húgom úgy hogy ne is nagyon keressétek én és Nikoll biztos hogy fogunk vele beszélni de ha lehet ti ne nagyon tegyétek ezt-húú örülök hogy ezt mondta és nem azt ami eszembe jutott a Dave-es ügy.Akkor biztos megörült volna ha a fiúk megtudják hogy merre mászkál.
-Szerintem most már menjünk haza-szólaltam meg elsőként a kínos csendben.
-Jó ötlet-mondta Zayn és össze kulcsolta kezünket.
Haza érve a srácok hozzánk jöttek.Elsőnek én mentem be a konyhába így én pillantottam meg a levelet.Elolvastam és nagy kő eset le a szívemről.Nem utálta meg a fiúkat és ez megnyugtatott.Igen megértem amiért most nagyon csalódott és kikell ezt hevernie de komolyan igaza volt.Mindenki letelepedett a napaliba.
-Srácok olvassátok ezt el nektek szól nem túl hosszú de nektek szól-adtam óda nekik a papír fecnit.Elolvasták hát nem mondom azt hogy örültek de azt se mondom hogy szomorúak voltak.Inkább olyan semlegesek érzelmileg.Niall barátunk meglátta a sarokban álldogáló gitárt.Oda ment érte és elkezdett rajta játszani.Leültem Zayn mellé és csak hallgadtam ahogy játszik szőke ír manónk.
-Niall mindig szomorú dalokat játszik ha rossz kedve van így próbálja magát nyugtatni hogy minden rendbe jön-súgta a fülembe mély dörmögő hangjával Zayn.
-Gyönyörű szépen gitározik-mosolyodtam el.
Mindannyian csak a gitár szót hallgadtuk csendben.Tényleg nagyon szépen pengedte a húrokat.Ahogy láttam könny szökött kék szemeibe és le is folyt egy kettő de gyorsan le is törölte.Gondolom nem nagyon szeret mások előtt sírni.
Jajj cicaaa ne sírj :) HALJÁ BELE! aranyos vagyok :3 khm. Megint van egy ötletem ;D
VálaszTörlésannyira de kedves vagy :DD megint elfelejtetted mondani xd
VálaszTörlés