Mi történik?

22. fejezet

 Zayn*
Izgatottan vártam Nikoll válaszát. Egy kicsit megremegtek ajkai, mintha mondani szeretne valamit. Nagyokat pislogott, de nem nézett a szemembe. Kezdtem kicsit aggódni.
-Nézd Nikoll, nem akartam nagyon tolakodó lenni. Ha te ezt nem szeretnéd vagy idegesítelek, nyugodtan mondd ki mit gondolsz....-sejtem mi lehet a baja..Míra mesélt már arról, hogy nem volt még komoly kapcsolata. Talán neki ez túl gyors tempó. Esetleg nagyon nyomulok. Nikoll-t viszont nagyon szeretek és a végsőkig küzdök...
"Te jó ég?! Zayn ez a valóság nem egy romantikus sorozat! Térj vissza a Földre! "-próbáltam parancsolni magamnak. Nem túl sok sikerrel ugyan is váratlan dolog történt. Nikoll még mindig nem szólt egy szót sem. Már tíz perce némán ültünk egymással szemben. Ebben a pillanatban viszont felülmúlhatatlan élménynek lettem részese. Nikoll felállt az asztaltól és odasétált a székemhez. Megfogta két csuklómat és gyorsan magához rántott. Egymás testéhez simultunk, semmi nem választott el minket.Száját az enyémre helyezte és hevesen, de nagyon szenvedélyesen megcsókolt. Hirtelen nem tudtam mi történik velem. Furcsa ezt egy fiú szájából hallani, de hirtelen olyan hevesen vert a szívem és sípolt a fülem, hogy azt hittem menten elájulok. A külvilág megszűnt létezni számomra. Visszacsókoltam. Kezeimet a derekára tettem, ő viszont még mindig a karjaimat szorongatta. Ahhoz képest, hogy nem volt még barátja, brutálisan csókol.
-Szívesen elmegyek veled....Bradordba..de úgy érzem mi már nagyon jól ismerjük egymást-kacsintott rám mikor elváltunk. Nagyon visszafogott, csendes lánynak ismertem meg. Nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz. De tetszett a helyzet.
-Én...én azt hiszem szeretlek!-néztem két csillogó szemébe. Felkaptam és megöleltem. Megcsókoltam. Én vagyok a férfi, megmutattam neki milyen talpraesett vagyok. Nem raktam le addig, míg a kocsimhoz nem értünk. Letettem az anyós ülésre és becsuktam az ajtót. Megkerültem az autót és éppen beakartam szállni, amikor két ember körvonalát láttam kirajzolódni az út túloldalán.
-Hello haver! Na hogy ment?-ordította nekem Niall hat méterről.
-Majd mindent elmesélek most viszont haza viszem a lányokat.
-Mírát is?-kérdezte.
-Igen, gyere szállj be csajszi!-szóltam Mírának.
-Köszi, egy pillanat és megyek.-azzal odafordult Niall-höz. Adott neki egy puszit majd elbúcsúztak.Szökdelve jött az autó mellé. Mikor beült hátra csak és én is bent ültem a kocsiban Míra és Nikoll valamiről beszélgettek de nem tudom miről mert nem értettem.
-Mi a helyzet Zayn??-kérdezte hirtelen tőlem Míra.
-Semmi se. Veled? Milyen volt a séta Niallal??-kérdeztem tőle mert amúgy tényleg kíváncsi voltam, hogy milyen volt a séta míg mi hát mondjuk úgy hogy beszélgettünk.
-Nagyon jó volt! Annyi mindent csináltunk..galambokat etettünk a parkba, fényképezkedtünk pár rajongóval és megnéztük a Big Ben-t.-hadarta el vidáman-ja és a legjobbat még nem is mondtam!
-Mi történt?-kérdezte Nikoll.
-Niall bátyja felhívott minket, és örül annak, hogy vagyok neki. A családjának is szimpatikus vagyok.
-Ez remek!-ujjongott Nikoll és megölelték egymást. Nem értem, hogy a nő nemű egyedek miért ölelgetik mindig egymást..
A cukrászda közel van Nettiék házához, így hamar megérkeztünk. Nikollal nem tudtuk mit csináljunk Míra előtt..mit mutathatunk meg neki és mit nem. Így csak elköszöntünk egymástól, de mindkettőknek fülig ért a szája és elpirultunk. Nikoll már indult be a házba, de Míra még kint ácsorgott mellettem.
-Nem jössz?-érdeklődött Nikoll.
-Ömmm még be kell vinnem a kukát a hátsóudvarra..menj csak nyugodtam majd én is megyek.-motyogta zavartan Míra.
-Ja, okés-És Nikoll besétált a házba.

Míra*
Direkt nem mentem be a barátnőm után. Amikor elköszönt Zayn-től mind  kettejükön valami furcsát vettem észre.
-Mi történt amíg mi Niall-el sétálni voltunk?-faggattam Zaynt.
-Beszélgettünk...amikor megkérdeztem, hogy eljön-e velem valahová,de  sokáig nem válaszolt...eléggé ismerem már Nikollt és azt hittem már valami baj van..-mesélte Zayn a történteket.
-Ahamm-bólogattam.
-De aztán nagyon fura dolgot művelt-itt érdekes fejtet vágott amin elnevettem magam.-Megcsókolt, nagyon durván-miközben ezeket a szavak kimondta a távolba bámult. Este volt már és sötét, nem hiszem, hogy valamit észre vett volna mögöttem. Viszont valamin nagyon elgondolkodott.. A hallottakon meglepődtem, de örülök, hogy most...együtt vannak?! Nem tudom pontosan mi van köztük...de mindenesetre örülök, hogy boldogok.
-Mi van most tulajdonképpen köztetek?
-Ezt én sem tudom..de bevallottam neki, hogy szeretem. Azt nem tudom, hogy ő mit érez. Szerinted?-kérdezte
-Azt hiszem, ma csajos estét kell csinálnunk. Én is kíváncsi vagyok rá.-mondtam és Zaynnel jó nagyot nevettünk.
-Akkor majd holnap találkozunk és köszi mindent!-búcsúzott el tőlem Zayn.
-Mit is?
-Hogy Niall-t boldoggá  teszed! Ő az egyik legjobb barátom és ez nagyon fontos nekem..
-Tudom-megöleltem.
Megvártam, míg Zaynt elhajt a kocsival aztán bementem Nikoll-hoz.
-Nikoll?!-kiabáltam fel az emeletre. Ahogy meghaloota a hangom rögtön leszaladt a lépcsőn.
-Tessék?
-Pihend ki magad, Zaynnel holnap indultok!