Kórházi látogatás

46.fejezet

Niall*

Mikor bementünk és megláttam az orvost kicsit nyugodtabb lettem.De csak azért mert később kellet beszélnem az érzéseimről.Nagyon nem szeretek ilyenekről beszélni.Mondhatok gyáva nyúlnak de ez akkor is így van.Inkább magamban emésztem a dolgot míg el nem felejtem csak beszélni ne keljen róla.Kiment a fehér  köpenyes úr és nagy nehezen leültem mellé.Nehezen de a közepébe vágtam.Gondolom ő is tudja az elejétől a történéseket.Ebben biztos voltam.Mikor a rajongói levelekhez került a sor,hirtelen könnyek gyűltek a szemébe.Elmesélte a dolgot.Nem hittem volna,hogy ilyeneket vágnak a fejéhez.Eddig abban a hitben éltem,hogy szeretnek minket de ezek szerint nem bírják ha az ember boldog és van egy barátnője akit bármi áron megvédene.Most hogy tudom ezeket a dolgokat komolyan mellé fogok rendelni egy testőrt.Mindent megbeszéltünk amit tudtunk és meg is nyugtattam amennyire tudtam.Mikor egy nővérke nyitott be.
-Jó estét kívánok este nyolc óra van kérem hagyják piheni a beteget-értettük mire szeretett volna kilyukadni így felálltunk össze szedtük  a cok-mokjainkat,elköszöntünk és elhagytunk Míra kórtermét.Mindenki a "családi" házban van így oda terveztük az utunk.Fél órás taxi út után kiszálltunk és berontottunk a házba.Én rögtön felrohantam és a zuhany alá vettetem magam.10 perce áztatom magam.Tisztának nyilvánítottam magam.Kijöttem megtörölköztem felvettem egy alsó gatyát és egy pólót amibe aludni szoktam.Befeküdtem az ágyba és csak gondolkoztam és gondolkoztam.

Másnap reggel*

Fáradtan kelletem.Nem tudom miért de olyan érzésem lenne mintha ülnének rajtam.Kinyitottam a szemem és Louis és Zayn ült a lábaimon.
-Ti nem vagytok normálisak mit kerestek itt?-dörzsöltem meg a szemem,és kiakartam alóluk húzni a lábam de nem sikerült.
-Addig nem állunk fel míg be nem megyünk a csajodhoz és felvidítod rózsa csokorral és egy doboz bonbonnal utána meg el kell hogy szomorítsd mert már ma elkezdjük a próbákat-közölte velem így délelőtt 10 Louis.
-Rendben de akkor szálljatok le a lábamról-barmok csak ennyit tudok rájuk mondani.Felöltöztem lementem kajálni nagy nehezen vissza másztam az emeletre elővettem a pénztárcám a telefonom és indultam is a virágoshoz és a boltba.Bevásároltam mindent.Magamnak is vettem egy-két müzli szeletet mert még mindig éhes voltam.Vissza mentem a fiúkért.Bepattantak a kocsiba és már indultunk  is.Zayn kivételével mert ő Nikollal ment egy kocsival.

Zayn*

Nikoll nagyon aggódik a barátnőéért.Bár nem csodálom mert én is aggódom.Főleg a levelek miatt amiket kap.Igen én tudtam róla.De csak azért mert Nikollnak elmondta Míra nekem meg Nikoll mondta el.Mikor megtudtam ezeket a dolgokat köpni-nyelni nem tudtam.Konkrétan lekurvázzák meg leribancozzák.Amit be kell valljak egy lánynak sose esik jól főleg úgy hogy nm is ismerik és így alkotnak róla képet.Nem értem az embereket.Egész kórházig vezető úton ezen gondolkodtam.Megérkeztünk.Kiszálltunk felmentünk hozzá.Nagy örömére.Pont jókor jöttünk mert már nagyon  unatkozott elmondása szerint.
-Míra hoztam neked egy kis ajándékot-adta át a csokrot és a bonbont Niall.
-Míg bent leszek felfogsz hizlalni nem vagyok elég dagadt így is?-szőke barátom csak nézet rá miket beszél ez nem is dagadt.
-Nem vagy  dagadt nekem így vagy a legtökéletesebb-gondolom most akarja elfelejtetni vele azokat az ocsmány leveleket.
-Köszönöm-csak ennyit mondott mert kissé elpirult.Nem szeretné ha látnánk az arcát ezért lehajtotta.Bár nem tudom miért.Jó igen azért mert elpirult d hát ezen mit szégyell.
-Míra mostantól kevesebbet fogunk látogatni a srácokkal mert mint tudod elkezdődött a turné és a próbák is  és hát bocsánat nem hiszem,hogy gyakran betudunk majd jönni-hajtotta le a fejét a szőke ír gyerek és elhúzta a száját.Ő se örül mi se örülünk és legfőképp Míra nem örül.Szerintem.
-Rendben megértem majd megleszek valahogy -görbült lefele a szája.
-Én biztos bejárok majd hozzád sőt minden nap itt leszek bent a nővéred elenged a műszakomból egy kicsit-vidította Nikoll.
-Köszönöm tényleg ő mikor jön be?-érdeklődött.Egyszer volt bent nála Netti.Dolgozik tehát nem csodálom,hogy nem tud eljönni hozzá.
-Majd velem bejön holnap-mosolygott Nikoll Mírára.
-Köszönöm srácok hogy így mellettem vagytok-látszott rajta az az őszinte mosoly amit már rég láttunk.Ölelésre tárta azt a kezét ami nincs begipszelve így mindenki oda ment és egy családi ölelés kerekedet.