Elveszetség

51.fejezet

Niall*

Míra már egy hete hogy elment.Folyton hívom sose veszi fel.Ha sms-t küldök nem ír vissza.Nem reagál semmire.Sajnos nem tudom merre kóvályog ebben a nagy világban.Nikollból sajnos nem tudom kiszedni.Utolsó választásom Zayn.Ő biztos tudja merre van Míra.Mostanában elég lehangolt vagyok ez a dolog miatt.Ezt sajnos a koncerteken is észre veszik.Mindig muszáj vagyok valamit kitalálni.Néha képes lennék annyi alkoholt inni hogy azt se tudjam ki vagyok.De szerencsére a fiúk segítettek.Ma úgy terveztem hogy Zayn-ből kiszedem az infókat és utána megkeresem azt a lányt aki nélkül az élet nem élet.mivel turnén vagyunk ezért a szállodában keltem.Felöltöztem lementem a srácokkal reggelizni és utána jön a vallatás. Könyörtelen leszek és ha kell vetettem a titkos módszerem amit ilyen alkalmakra tartogattam.
-Zayn beszélhetné veled?-meg se vártam a választ felrángattam.
-Mit szeretnél?-kérdezte levegőért kapkodva mivel rohantunk.
-Légyszíves mond meg hogy merre van Míra kérlek???-szószerint könyörögtem neki.
-Tudod hogy nem mondhatom meg-nem igaz megörülök hogy nem mondja meg.Megfojtom.Na jó nem.Tudja hogy szükségem van rá és nem mondja meg.Nem lehet ennyire szenya.
-Kéééééééééelek Zayn léééééééééééciiiiiiiiiiii-és most bevettem az óvodás móndszert.Ez az "A" terv.
-Ugye tudod,hogy úgy viselkedsz mint egy óvis kis szőke aki nem kapja meg a fagyiját-akkor most rá teszek egy lapáttal és elkezdek csapkodni és műhisztit levágni.-Most hagyd ezt abba!
-Deeee lécciiiiiiii-már majdnem annak a határán voltam hogy a földhöz vágom magam.
-Na jó állj le és megmondom-adta meg végül magát.
-Kösziiiii-húztam el az "i"-t.
-De nem mondod meg neki hogy én mondtam el vagy különben kiheréllek-fenyegettet meg.Ezen kissé elröhögtem magam.
-Rendben nem mondom el de mond már merre van??-már nagyon kíváncsi voltam.
-Jóó nyugi már mondom-itt egy kis hatás szünetet hagyott-Tehát New York-ban van a bátyánál-közölte velem.De várjunk csak neki nincs is bátyja.Most mi van.Még is van egy fiú testvére?? Akkor miért nem mondta??
-Kinél?-kérdeztem meg mert hát nem voltam elég biztos,hogy jól hallottam.
-Jól hallottad a bátyánál-oké most már világos tehát van egy bátya aki biztos tudja már hogy mi történt és szerintem ha megkeresem Mírát nem leszek többé igazán férfi.Azért megkockáztatom.Zayn lediktálta a címet és már rohantam is pakolni.Pár cuccot bedobtam a bőröndbe és már indultam is a reptérre.Soha nem voltam méh ennyire ideges még az X-factor alatt sem.Jó pár óra utazás után végre megérkeztem.Taxiba ültem és először egy szállodába vettem az irányt.Leraktam vagy inkább dobtam a táskám az ágyra és indultam felfedező utamra.Gyorsan fogtam egy taxit elmondtam merre és már mentünk is.Napszemüvegbe voltam de csak azért mert nem akartam hogy pont most találjanak meg a rajongók.Fél órás út után megálltunk.Nagy levegőt vettem és becsöngettem.

Míra*

Ép hajat mostam mikor valaki csöngetett.Mivel Dave dolgozik egyedül voltam a lakásba.Kiszálltam a zuhanyzóból magamra tekertem egy törölközőt  amennyire tudtam megtöröltem a hajam és fésűvel a kezembe rohantam le a lépcsőn.Az előszobába még egyszer belenéztem a tükörbe menyire nézek ki rémesen és kinyitottam az ajtót.Ezt nem hiszem el ez meg mit keres itt.Nem meg mondtam hogy nem vagyok senkire de senkire kíváncsi?Az ajtót rá vágtam volna ha nem fogja meg.
-Légyszíves hallgass meg csak egyszer és már el is tűnök-semmi kedvem nem volt ehhez.Állandóan hívott és sms-ekkel bombázott ezek szerint nem fogta fel hogy nem érdekel.-Kérlek.
-Na jó 1 percet kapsz nem többet egy percet mérem az időt-hátat fordítottam neki és a nappali felé vettem az irányt.Leültem ő pedig velem szembe.És elindítottam a stoppert.Szó szerint egy perc alatt ledarált mindent.
-De akkor is ha totál részeg vagy miért kellet ezt csinálnod szerinted ez nekem hogy eset??-néztem rá értetlenül.Szeméről csak a megbánást tudtam leolvasni bár azt se nagyon mert szemén a könnycseppek olyanok voltak mint a fátyol.
-Ha piálok mindig elborul az agyam és nem tudok magamon uralkodni-és lefolyt az első.
-Én azt értem de ilyenkor nem tudsz másra gondolni hogy ez hogy eshet neki??-nálam is eltört a mécses és én is elkezdtem bőgni.Átült mellém és átölelt.Elakartam magam lökni tőle de valahogy ebben az egy hétben is hiányzott.Körülbelül ké percig voltunk így mikor végleg úgy döntöttem véget vettek ennek nehogy azt higgye már hogy ilyen könnyen megbocsátok.
-Kérlek bocsáss meg nekem valahogy jóvá fogom tenni-szemkontaktust próbált teremteni.Nem jött össze neki.
-Niall ez nem megy ilyen könnyen nagyon megbántottál és nem akarok még egyszer ekkorát csalódni-ültem kicsit távolabb tőle.
-Nem fogsz még egyszer csalódni bennem!
-Niall ha megbocsátanák akkor se tudnák benned már úgy bízni mint az előtt-néztem bele kék szemeibe és elvesztem.Sose fogom megérteni hogy-hogy tud ennyire megbabonázni.

Amerika

50.fejezet

Elérkezett egy nagyon szép kerek szám! :) Nagyon szépen köszönjük az olvasóknak a türelmét amíg megérkeztek a részek.Ezért úgy döntöttem hogy mostantól csak akkor írok új részt hogyha min.2 vagy több komment van és ha ebbe beleszoktunk akkor mindig eggyel megemeljük a kommentek számát.Azért döntöttem/döntöttünk így mert csak így tudjuk megállapítani,hogy mennyire tetszik a blog.Előre is köszönök mindent!!:)   Puszi:mi szerkesztők :)

Míra*

Már 15 perce csak csöndben ülök a többiekkel a földön.Úgy döntöttem elmegyek egy olyan család tagomhoz akiről csak Netti,Nikoll és én tudok.Már mint mások tudnak róla csak a fiúk nem.Ő nem más mint a bátyám.A srácok csak azért nem tudnak róla mert hát Amerikában él és én is ritkán látom.Menedzsernek tanult ezért ment ki.25 éves és most fog majd megházasodni.Szeret gyúrni.És ha fiúkról van szó akkor mindig segít.Mivel ő a legidősebb hármunk közül így a húgait vagyis engem és Nettit kicsiként és most is védi védte.Mondhatni ő olyan őrangyal típus velünk szemben.Mivel Nikoll  a legeslegjobb barátnőm.Hát nem is barátnőm hanem inkább húgom ezért a bátyám rá is vigyázz.Ja és amúgy meg mellékesen Dávidnak hívják.De ő jobban szereti ha Dave-nek szólítjuk.Így most hozzá terezek menni.Elegem lett az ülésből így felálltam.Van nekünk egy kódszavunk az ilyen esetekre.Ilyenkor hívom direkt Nikollt Dikollnak vagy pedig Nettit Dettinek.Igen ez így kicsit hülyén hangzik de ez így van.Ilyenkor tudják hogy beszélni akarok vele.Vagy pedig ez hogy oda akarok hozzá menni.
-Dikoll én most haza megyek te maradj nyugodtan ha maradni szeretnél majd írok sms-t hogy haza értem okés??-néztem rá duzzadt vörösre sírt szemeimmel.
-Oké mit mondjak a többieknek??-állt fel és lépett oda mellém.
-Azt hogy haza mentem és most senkire nem vagyok kíváncsi max.rád és Nettire-kivetem zsebemből egy zsepit és kifújtam az orrom.-És tényleg ne keressen semelyikük!!-vetettem már oda kissé flegmán.
-Oké-megölelt és már indultam is.
Hívtam egy taxit.10percen belül ott volt értem.Bediktáltam a címet és már indultunk is.Megérkeztünk fizettem és a kulcsot kezdtem el keresgélni.Kinyitottam az ajtót és már száguldottam is fel a szobámba.Bekapcsoltam a gépem és rögtön a legközelebbi Amerikába tartó repülő jegyek közt böngésztem.Mielőtt megvettem volna így neten keresztül dobtam egy sms-t Nikollnak.Tudtam hogy várni fogja.

              "Nikoll úgy döntöttem elmegyek Dave-hez Amerikába.
              Nem tudom mikor szándékotok majd haza menni.
              Hatkor indul a gépem úgyhogy most csomagolok!
              Nettivel ezt négyszemközt oszd meg.  
                                                                              Míra xx"
Elküldtem  neki és két perc se telt bele de vissza írt.
                    "Rendben! Majd még beszélünk.És heverd ki valahogy :)
                                                                                        Nikoll x"
Beledobáltam minden cuccomat amit csak láttam magam előtt.Nem érdekelt hogy most rendben van-e vagy nincs.Miután bepakoltam lerohantam a lépcsőn és írtam egy levelet.

       "Kedves Netti és Nikoll elmentem majd még beszélünk de a fiúknak azt mondjátok meg hogy szeretem őket de nagyon.Niall-t is szeretem sőt imádom de most iszonyatosan csalódtam benne. Puszi:Míra ♥"

Ezt a pár mondatott hátra hagyva beültem a taxiba és a repülőtér felé vettem az irányt.Átmentem minden ellenőrzésen és felültem a gépre.Beültem az ablak mellé kikapcsoltam a telefonom és a zene lejátszómat bedugtam a fülembe.Út közben elaludtam és mikor felkeltem arra lettem figyelmes hogy már mindenki az övét kapcsolgatja befele mert leszállunk.Leszálltam.Megkerestem a csomagom.Mivel még Dave nem tudja hogy itt vagyok ezért felhívom.Bekapcsoltam a telefonom és rögtön tárcsázni kezdtem.
-Szia Dave-köszöntem bele miután felvette.
-Szia húgi hát te hogy-hogy hívsz?-volt egy kis döbbenet hangjában.Igen ez azért van mert nem sűrűn beszélünk.
-Hát azért hívlak mert kikéne jönnöd értem a reptérre-elhúztam a számat bár tudom,hogy ezt ő nem látja.
-Hogy mi mit keresel itt New Yorkban neked nem Nettivel kéne lenned valahol Angliában??-emelte feljebb hangját.
-Hát de igen csak történt egyes-más dolog-sütöttem le a szemem.
-Rendben 15 perc és ott vagyok-letette a telefont és leültem egy padra.

Nikoll*

Mikor külön hívtam Nettit hogy megmutassam neki azt amit írt nekem Míra rögtön tudta nem fog egy könnyen megbocsátani Niallnak.És ha elmondja Dave-nek akkor Niall nem éli túl.Na jó nem képes kinyírni a gyereket de azért rendesen megszorongatná.Ez fix.Fiúk kicsit furin néztek ránk amiért őket nem avattuk be.Úgy éreztük még nincs itt az ideje.Viszont annyit biztos elmondunk nekik hogy most egy darabig biztos hogy nem  fogják látni Mírát.Úgy döntünk Nettivel hogy nem csesszük le Niallt mert azzal még jobban rontanánk a helyzetet.
-Fiúk mondanunk kell valamit-kezdet bele mondandójába Netti.-Most egy ideig nem fogjátok látni a húgom úgy hogy ne is nagyon keressétek én és Nikoll biztos hogy fogunk vele beszélni de ha lehet ti ne nagyon tegyétek ezt-húú örülök hogy ezt mondta és nem azt ami eszembe jutott a Dave-es ügy.Akkor biztos megörült volna ha a fiúk megtudják hogy merre mászkál.
-Szerintem most  már menjünk haza-szólaltam meg elsőként a kínos csendben.
-Jó ötlet-mondta Zayn és össze kulcsolta kezünket.
Haza érve a srácok hozzánk jöttek.Elsőnek én mentem be a konyhába így én pillantottam meg a levelet.Elolvastam és nagy kő eset le a szívemről.Nem utálta meg a fiúkat és ez megnyugtatott.Igen megértem amiért most nagyon csalódott és kikell ezt hevernie de komolyan igaza volt.Mindenki letelepedett a napaliba.
-Srácok olvassátok ezt el nektek szól nem túl hosszú de nektek szól-adtam óda nekik a papír fecnit.Elolvasták hát nem mondom azt hogy örültek de azt se mondom hogy szomorúak voltak.Inkább olyan semlegesek érzelmileg.Niall barátunk meglátta a sarokban álldogáló gitárt.Oda ment érte és elkezdett rajta játszani.Leültem Zayn mellé és csak hallgadtam ahogy játszik szőke ír manónk.
-Niall mindig szomorú dalokat játszik ha rossz kedve van így próbálja magát nyugtatni hogy minden rendbe jön-súgta a fülembe mély dörmögő hangjával Zayn.
-Gyönyörű szépen gitározik-mosolyodtam el. 
Mindannyian csak a gitár szót hallgadtuk csendben.Tényleg nagyon szépen pengedte a húrokat.Ahogy láttam könny szökött kék szemeibe és le is folyt egy kettő de gyorsan le is törölte.Gondolom nem nagyon szeret mások előtt sírni.

Legrosszabb nap a világon

49.fejezet

Liam*

Mivel Míra kezd jobban lenni így mindenki segít neki ahogy tud.A fiúkkal egyre kevesebbet látjuk őket de ha van időnk beszélünk velük.Ma haza mentünk hozzájuk meglátogatni őket.Niall egyre jobban emészti magát és azt se tudja mit csináljon mikor meglátja.A fiúk már korra reggel felköszöntöttek születésnapom alkalmából.A twitterre ilyenkor nem érdemes felmenni mert hát mindenki írja a születésnapi köszöntőket.Mai programot úgy terveztük hogy elmegyünk közösen egy csúszda parkba.Beültünk a kisbuszba és már indultunk is haza.Ma eggyel többen voltunk.Hiszen megismerkedtem egy csoda szép lánnyal.Úgy hívják hogy   Danielle.Nagyon jól táncol sőt fenomenálisan. Még nem volt merszem elhívni randira d még csak úgy két hete ismerem.Tehát nem siettem el a dolgokat.Valahogy most úgy érzem nagyon szüksége van rám a haveromnak.Lassan megérkezünk hozzájuk.Az egész család jön.Ami annyit takar hogy megyünk mi öten Danielle,Míra,Nikoll,Netti és Netti pasija is aki mellesleg szimpatikus pasas.
-Hahó Liam itt vagy??-Kapálózott a fejem előtt Zayn.Nagyon elmerültem a gondolataimban.
-Persze-mosolyodtam el.
-Min gondolkoztál ennyire??
-Mindegy hosszú-nem akartam elmondani a fiúknak hiszen ők nem is tudták hogy miről van szó.Niall külön ült és csak meredt maga elé olyan "öljetek meg vagy én ugrok a kocsi elé amiatt hogy megbántottam egy olyan személyt akit nagyon szeretek" fejjel.-Mindjárt jövök.
Ezzel felálltam és oda ültem a szőke zaba géphez.
-Hé jól vagy??-kérdeztem.
-Nem nem nagyon-a síró görcs volt rajta.-hogy fog ezek után megbocsájtani ha még a reptéri dolgot sem tudta elfelejteni-most szerintem nem szégyelte a sírást és egy könny csep folyt le az arcán.-elfogom veszíteni örökre!!
-Nyugi meg fog bocsátani és minden rendbe jön!-próbáltam megerősíteni egy kis mosollyal de nem jött össze.
-Hidd el nem fog érzem mindenek vége-és itt már majdnem hogy bőgött.Oda csapódott mellénk Harry.
-Mi újság skacok-akadt meg Niallon a szeme.-Niall haver minden rendben??
-Nem semmi sincs rendben!
Niall egy bólintással megengedte hogy elmondjam Harrynak.Nagyon ledöbbent.A fiúk is kezdték észre venni a dolgokat így őket is beavattam.Dani nem nagyon tudta követni a dolgokat mivel ő még személyesen nem találkozott Mírával.Így hát ő inkább csak hallgatta a történéseket.Megérkeztünk.

Niall*

Most lesz vége mindennek.Érzem egyszerűen megfogok bolondulni.Kiszálltunk.Felveszek egy álmosolyt és bemegyek.Kifogok borulni.Jó nyugi minden rendben lesz.Na jó akkor indulás befele.
-Sziasztok-mindenki köszön mindenkinek.Én rögtön oda mentem Mírához és egy hosszú csókkal és öleléssel ajándékoztam meg.
-MI az ennyire hiányoztam??-nézet rám azzal a gyönyörű barna szemeivel.
-Nem is tudod menyire-megpróbáltam mosolyogni.Sehogy se jött össze.Sose tudtam hazudni fölleg nem egy olyan személynek akit mindennél jobban szeretek.
-Hé minden oké??-kereste  a tekintettem.És meg is találta.Elvesztem a szemeiben.
-Nem,nem egészen-fordultam el tőle.
-Mi a baj?-nem igaz hogy tehetem ilyet vele.Pont vele.
-Nem lehetne hogy ezt később beszéljük meg?-kiutat kerestem.Még kérlek csak egy napot hagy legyek vele.
-Oké ha most nem szeretnél róla beszélni akkor majd később-magához húzott és egy gyengéd csókot kaptam tőle.
-Míra még nem is ismeritek egymást-szólt oda Liam.
-Danielle ő itt Míra Niall barátnője Míra ő itt Danielle-mutatta be a két lányt egymásnak.
Össze szedtük a cuccainkat és már mentünk is.Én Míra mellet ültem a többieket nem nagyon figyeltem.Csak azzal voltam elfoglalva,hogy minél több időt töltsek el vele.Megérkezünk. Átöltöztünk stb..... Mivel Míra még nincs felépülve teljesen ezért ő még nem mehetett csúszdázni.Nagyon rosszul érzem magam valahogy úgy kiadnám magamból most rögtön az egészet csak akkor most lenne vége mindennek.
-Niall nem kell itt maradnod velem nyugodtan menj a többiekkel-rám mosolygott és biztatóan megfogta a kezem.
-Nem nem itt maradok amúgy sincs kedvem most ehhez-húztam el a szám.
-Figyelj nekem elmondhatod,hogy mi bánt-keresi a tekintettem,Egyszerűen nem bírok a szemébe nézni.
-Míra nagyon sajnálom kérlek bocssás meg nem akartam csak iszonyatosan be voltam rúgva-fordultam hirtelen felé.
-Niall miről van szó?-nézett most már idegesen rám.
-Mikor a fiúkkal bulizni voltunk koncert után akkor iszonyatosan berúgtam és....hát.... egy lánnyal lefeküdtem esküszöm nem akartam nem tudom mi hogy történt nem emlékszem rá arra se emlékszem mikor és hogy mentem fel a hotelbe csak arra hogy reggel egy lány mellet keltem.
Könnyek gyűltek szemébe.A többiek pont akkor értek vissza és Míra pont akkor rohant el.Én csak lehajtott fejjel ültem a napozó ágyon és könnyeimmel küzködtem.
-Míra várj már-kiabált utána Nikoll.

Míra*

Mikor Niall elmondta azt se tudtam miről beszél.Mikor eljutott a tudatomig rögtön sírógörcsöm lett.Jobbnak láttam ha inkább elmegyek most azonnal.Az öltözőkhöz rohantam.Nikoll utánam futott.Már olyan szinten kivoltam hogy egy hang se jött ki a torkomon.
-Míra mi történt??-guggolt le mellém.A sírástól össze rogytam.Csak sírtam és sírtam.Nem tudtam semmit se csinálni.Nikoll megölelt és a hátamat simogatta.Most volt a legnagyobb szükségem rá.Miután csendesült a zokogásom megpróbáltam hangot csalni a torkomból.
-Nikoll megcsalt ez a szemétláda hogy is hihettem neki-csak ennyit tudtam mondani mert újra könnyek sorakoztak szemebe.Egy fiú hangját halottam valahonnan.Nagyon remélem nem ő az.Hál istennek Louis.
-Te erről tudtál??-néztem a kék szemébe.
-Nem nem tudtam én se csak amikor jöttünk hozzátok akkor tudtam meg én is-leült mellém és csak csöndben hallgatta szipogásom.