Kórházban

43.fejezet

Most már nagy valószínűséggel ki fogjuk írni hogy hanyadika van mert már mi sem tudjuk követni.:D

Augusztus 2.

Zayn*
Haza érkeztünk.Én és Nikoll nagyon fáradtak vagyunk ezért ledőltünk aludni.Körülbelül olyan este kilenckor keltünk fel.Mivel elvileg Niall-ék gépe 10-kor landol ezért úgy döntöttünk kimegyünk értük.A fiúk úgy döntöttek ők is jönnek velünk ezért elugrottunk értük.Hozzám bepattant Louis és Harry.Liam-mal pedig egy külön kocsival megy mert így nem fértünk volna el ha nem jön külön kocsival.Pont időben érkeztünk meg.Leszálltak az utasok a gépről.Ők a utolsók közt voltak.Felvették a csomagokat és már jöttek oda hozzánk.
-Sziasztok-ugrott a nyakukba Nikoll.
-Szia-mosolyodtak el mindketten.-milyen volt a nyaralás a mi rossz fiúnkkal??-Kérdezte a mi szőke zabagépünk.
-Nagyon jó és nektek milyen volt a család látogatás?-engedte el őket Nikoll.-Látom kibékültettek.
-Igen kibékültünk-vigyorgott az örömtől Míra.-Nálatok mi a helyzet?-fordult felém.
-Mi is nagyon jól megvagyunk-válaszoltam és oda léptem a barátnőmhöz.-Mehetünk?-és mindenki egyhangúan bólintott.Mindenki beszélt az eredeti helyére és már úton is voltunk voltunk abba a házba ahova akkor megyünk amikor a "kis" család egybe akar ülni és nem akarunk haza menni.Így most ebbe a házba tartott az utunk.

Niall*

Nagyon fáradt voltam a repülő út alatt.Nem akartam  aludni.Míra viszont elaludt.Mikor megérkeztünk a családi házunkba kipakoltunk a kosiból és mindenki befoglalt egy szobát. Én még mindig emésztettem magam a két héttel ezelőtti kis incidens miatt és ezt meg is akartam beszélni.Vagy inkább kiakartam beszélni magamból.
-Míra beszélhetnénk?-csuktam be az ajtót magam mögött.
-Persze miért ne-ültünk le mind a ketten az ágyra.
-Tehát arról lenne szó hogy....tudod a két héttel ezelőtti...-közbe vágott.
-Ne Niall most hagyd abba nem szeretném ha még egyszer felhoznád ezt az egészet-állt fel és ment volna ki mikor megragadtam a kezét.
-De ugye már nem haragszol rám?-kirántotta a kezét a szóritásomból és megölelt aztán kiviharzott.
Nem tudtam mire véljem ezt.Lementem a konyhába mert szomjas voltam.A fiúk a nappaliban ültek és beszélgettek.Be vittem magammal egy pohár narancs levett és lehuppantam Liam és Harry közé.
-Niall kérdezhetünk valamit?-nézet felém Liam.
-Persze-ittam bele a narancs lémbe.
-Hova sietett annyira Míra?-kerekedett el a szemem.Elment.De még is hova.-Mit mondtál neki elég zaklatott volt.
-Nem mondtam neki semmit-és akkor beugrott.A beszélgetésünk.-Vagyis felhoztam egy olyan témát amit két hétig nagyon nem tudtunk megbeszélni és most azt akartam de közbe vágott megölelt és ezek szerint elment.-egyre jobban kezdtem aggódni.Leraktam a poharam a kis asztalra felkaptam a dzsekim és a cipőm és már mentem is utána.Gyalog indultam neki az  útnak.Elkezdtem hívni telefonon.Vajon merre lehet.Nem veszi fel.Egyszer csak látom ahogy egy balesetnél a mentősök egy lányt raknak a hordágyra és a rendőrök meg egy autót vizsgálnak.Kicsit közelebb mentem.Nagyon hasonlított valakire.Mikor hirtelen beugrott ki az.Míra volt.Oda rohantam és rögtön kérdezősködni kezdtem.
-Mi történt?-kezdtem el kapkodni és még idegesebb lettem.Ki volt az a barom aki elütötte.-Nincs semmi baja?-fordultam a férfihoz.
-Uram ön hozzá tartozója a hölgynek?-fordult hozzám.
-Igen a barátja vagyok-próbáltam nyugodtabb hangnemet felvenni.
-Ne aggódjon most visszük be a kórházba és ott jobban kivizsgálják-nyugtatott a mentős.
-Mehetek önökkel?-kérdeztem rá hátha szerencsével járok.
-Sajnos nem jöhet velünk-keserített el az úr.
-Szia kicsim bent találkozunk-Köszöntem el Mírától hátha hallja amit mondok neki.
Gyorsan fogtam egy taxit és indultunk is a kórházba.Oda értünk gyorsan fizettem és már rohantam is.
-Jó estét Míra Szabó kórterme merre van?-kérdeztem sürgetve a recepciós hölgyet.
-Egy pillanat uram már keresem is-mosolygott rám egyet de én csak sürgettem.-4.emelet 15 kórterem de most fogják bevinni a műtőbe.
-Köszönöm.
Rohantam gyorsan a lifthez.Felértem a 4. emeletre és már futottam is a 15. szobához.
-Doktor úr-kiabáltam utána.-Doktor úr.
-Jó estét segíthetek?-fordult felém.
-Igen segíthet-fújtam ki a levegőt.-Hogy van a barátnőm mi történt vele?-próbáltam a lényegre törni.
-Eltört egy bordája és a jobb karja is szilánkosra tört muszáj megműtenünk-tájékoztatott Míra állapotáról és jobbnak tartottam ha nem tartom fel.Nem tudtam értelmes mondatott kinyögni ezért csak bólintottam.Fél óra múlva a fiúk hívtak.Elfelejtettem nekik szólni,hogy bejöttem a kórházba és úgy általánosan a történtekről.
-Csá haver merre vagytok?-szólt bele Louis.
-Szia Louis bocsi idegességemben elfelejtettelek felhívni titeket-kezdtem le mentegetőzni.
-Jó de merre vagytok?-a hangjából ítélve kezdet ő is az lenni.
-A kórházban vagyok/vagyunk-és kezdtek a szemeimbe könnyek sorakozni.
-Úr isten mi történt ne is mond inkább azt mond hogy melyik kórházba vagytok!
Lediktáltam a címeket és ahogy halottam már indultak is.10 perc múlva már itt is voltak.Én csak ültem a folyóson és halottam ahogy jönnek.Nagyon hangosak pedig ez egy kórház.
-Szia mi történt Mírával?-ült le mellém Nikoll és láttam rajta hogy már ő is a sírás határán van.Muszáj volt kiadni magamból így egy hirtelen meggondolásból megöleltem.-Niall mi történt?-megremegett a hangja én pedig elkezdtem könnyezni.Ami átváltott sírásba.Mikor már úgy éreztem nagyjából tudok már beszélni és nem remeg a hangom elkezdtem mesélni.
-Hát úgy volt hogy elindultam megkeresni és nem vette fel...-éreztem ahogy a sós lé megint folyik le az arcomon.-És akkor megláttam hogy....a rendőrök a mentősök és még sok más ember ott van a zebránál..és....közelebb mentem és Mírát...elü...-itt elcsuklott a hangom.
-Elütötték?-fejezte be a mondatom Liam.
-Igen-és itt mindenki megölelt.
Egy órája hogy itt vannak a többiek is és egy páran el is aludtak.Hát igazából csak én meg Louis nem aludtunk.Lementünk egy kávéért.Mire vissza értünk addigra az orvos is ott volt.Olyan éjfél fele járhatott már.
-Jó estét doktor úr hogy sikerült a műtét?-rohantam a főorvoshoz.
-Jó estét maga Ms.Szabó barátja?-fordult felém az orvos.
-Igen én lennék az-most már kicsit nyugodtabb voltam de még mindig ideges.
-A  műtét jól sikerült már bent pihen egy külön intenzív szobába-enyhült a feszültségem.-Most még nem mehetnek be hozzá mert még nem kelt fel az altatásból.
-Nagyon szépen köszönjük Doktor úr-kezet ráztunk és elment.

Louis*

Mikor meghallottunk a jó híreket azt hittem ott helyben elkezdek ugrándozni.Sajnos még nem mehettünk be hozzá.Niall-al leültünk a padra és mi is szundítottunk kicsit.