Legrosszabb nap a világon

49.fejezet

Liam*

Mivel Míra kezd jobban lenni így mindenki segít neki ahogy tud.A fiúkkal egyre kevesebbet látjuk őket de ha van időnk beszélünk velük.Ma haza mentünk hozzájuk meglátogatni őket.Niall egyre jobban emészti magát és azt se tudja mit csináljon mikor meglátja.A fiúk már korra reggel felköszöntöttek születésnapom alkalmából.A twitterre ilyenkor nem érdemes felmenni mert hát mindenki írja a születésnapi köszöntőket.Mai programot úgy terveztük hogy elmegyünk közösen egy csúszda parkba.Beültünk a kisbuszba és már indultunk is haza.Ma eggyel többen voltunk.Hiszen megismerkedtem egy csoda szép lánnyal.Úgy hívják hogy   Danielle.Nagyon jól táncol sőt fenomenálisan. Még nem volt merszem elhívni randira d még csak úgy két hete ismerem.Tehát nem siettem el a dolgokat.Valahogy most úgy érzem nagyon szüksége van rám a haveromnak.Lassan megérkezünk hozzájuk.Az egész család jön.Ami annyit takar hogy megyünk mi öten Danielle,Míra,Nikoll,Netti és Netti pasija is aki mellesleg szimpatikus pasas.
-Hahó Liam itt vagy??-Kapálózott a fejem előtt Zayn.Nagyon elmerültem a gondolataimban.
-Persze-mosolyodtam el.
-Min gondolkoztál ennyire??
-Mindegy hosszú-nem akartam elmondani a fiúknak hiszen ők nem is tudták hogy miről van szó.Niall külön ült és csak meredt maga elé olyan "öljetek meg vagy én ugrok a kocsi elé amiatt hogy megbántottam egy olyan személyt akit nagyon szeretek" fejjel.-Mindjárt jövök.
Ezzel felálltam és oda ültem a szőke zaba géphez.
-Hé jól vagy??-kérdeztem.
-Nem nem nagyon-a síró görcs volt rajta.-hogy fog ezek után megbocsájtani ha még a reptéri dolgot sem tudta elfelejteni-most szerintem nem szégyelte a sírást és egy könny csep folyt le az arcán.-elfogom veszíteni örökre!!
-Nyugi meg fog bocsátani és minden rendbe jön!-próbáltam megerősíteni egy kis mosollyal de nem jött össze.
-Hidd el nem fog érzem mindenek vége-és itt már majdnem hogy bőgött.Oda csapódott mellénk Harry.
-Mi újság skacok-akadt meg Niallon a szeme.-Niall haver minden rendben??
-Nem semmi sincs rendben!
Niall egy bólintással megengedte hogy elmondjam Harrynak.Nagyon ledöbbent.A fiúk is kezdték észre venni a dolgokat így őket is beavattam.Dani nem nagyon tudta követni a dolgokat mivel ő még személyesen nem találkozott Mírával.Így hát ő inkább csak hallgatta a történéseket.Megérkeztünk.

Niall*

Most lesz vége mindennek.Érzem egyszerűen megfogok bolondulni.Kiszálltunk.Felveszek egy álmosolyt és bemegyek.Kifogok borulni.Jó nyugi minden rendben lesz.Na jó akkor indulás befele.
-Sziasztok-mindenki köszön mindenkinek.Én rögtön oda mentem Mírához és egy hosszú csókkal és öleléssel ajándékoztam meg.
-MI az ennyire hiányoztam??-nézet rám azzal a gyönyörű barna szemeivel.
-Nem is tudod menyire-megpróbáltam mosolyogni.Sehogy se jött össze.Sose tudtam hazudni fölleg nem egy olyan személynek akit mindennél jobban szeretek.
-Hé minden oké??-kereste  a tekintettem.És meg is találta.Elvesztem a szemeiben.
-Nem,nem egészen-fordultam el tőle.
-Mi a baj?-nem igaz hogy tehetem ilyet vele.Pont vele.
-Nem lehetne hogy ezt később beszéljük meg?-kiutat kerestem.Még kérlek csak egy napot hagy legyek vele.
-Oké ha most nem szeretnél róla beszélni akkor majd később-magához húzott és egy gyengéd csókot kaptam tőle.
-Míra még nem is ismeritek egymást-szólt oda Liam.
-Danielle ő itt Míra Niall barátnője Míra ő itt Danielle-mutatta be a két lányt egymásnak.
Össze szedtük a cuccainkat és már mentünk is.Én Míra mellet ültem a többieket nem nagyon figyeltem.Csak azzal voltam elfoglalva,hogy minél több időt töltsek el vele.Megérkezünk. Átöltöztünk stb..... Mivel Míra még nincs felépülve teljesen ezért ő még nem mehetett csúszdázni.Nagyon rosszul érzem magam valahogy úgy kiadnám magamból most rögtön az egészet csak akkor most lenne vége mindennek.
-Niall nem kell itt maradnod velem nyugodtan menj a többiekkel-rám mosolygott és biztatóan megfogta a kezem.
-Nem nem itt maradok amúgy sincs kedvem most ehhez-húztam el a szám.
-Figyelj nekem elmondhatod,hogy mi bánt-keresi a tekintettem,Egyszerűen nem bírok a szemébe nézni.
-Míra nagyon sajnálom kérlek bocssás meg nem akartam csak iszonyatosan be voltam rúgva-fordultam hirtelen felé.
-Niall miről van szó?-nézett most már idegesen rám.
-Mikor a fiúkkal bulizni voltunk koncert után akkor iszonyatosan berúgtam és....hát.... egy lánnyal lefeküdtem esküszöm nem akartam nem tudom mi hogy történt nem emlékszem rá arra se emlékszem mikor és hogy mentem fel a hotelbe csak arra hogy reggel egy lány mellet keltem.
Könnyek gyűltek szemébe.A többiek pont akkor értek vissza és Míra pont akkor rohant el.Én csak lehajtott fejjel ültem a napozó ágyon és könnyeimmel küzködtem.
-Míra várj már-kiabált utána Nikoll.

Míra*

Mikor Niall elmondta azt se tudtam miről beszél.Mikor eljutott a tudatomig rögtön sírógörcsöm lett.Jobbnak láttam ha inkább elmegyek most azonnal.Az öltözőkhöz rohantam.Nikoll utánam futott.Már olyan szinten kivoltam hogy egy hang se jött ki a torkomon.
-Míra mi történt??-guggolt le mellém.A sírástól össze rogytam.Csak sírtam és sírtam.Nem tudtam semmit se csinálni.Nikoll megölelt és a hátamat simogatta.Most volt a legnagyobb szükségem rá.Miután csendesült a zokogásom megpróbáltam hangot csalni a torkomból.
-Nikoll megcsalt ez a szemétláda hogy is hihettem neki-csak ennyit tudtam mondani mert újra könnyek sorakoztak szemebe.Egy fiú hangját halottam valahonnan.Nagyon remélem nem ő az.Hál istennek Louis.
-Te erről tudtál??-néztem a kék szemébe.
-Nem nem tudtam én se csak amikor jöttünk hozzátok akkor tudtam meg én is-leült mellém és csak csöndben hallgatta szipogásom.