Zayn-éknél

26.fejezet

Ez a fejezet az eredeti történetet folytatja és nem a karácsonyit! 

Nikoll*

Zayn-nal elindultunk Bradford-ba. Mielőtt elindultunk volna azelőtt írt valakinek egy sms-t.Nem mertem megkérdezni tőle,hogy kinek ír mert lehet nem is szabad megtudnom így csöndben elüldögéltem addig míg el nem indultunk.
-Mi a gond?-nézet felém.-Valami baj van?
-Nem dehogy is semmi csak várom hogy elinduljunk.-próbáltam nem olyan fejet vágni mint aki megzakant.
-De valami baj van látom rajtad.-nem tudtam erre mit mondjak.
-Komolyan úgy látszik mintha valami bajom lenne??-néztem felé.
-Hát elégé.
-Nem nincs semmi bajom csak nem tudom eldönteni vajon kinek írhattál sms-t.-ezzen elkezdtem egy kicsit vigyorogni.
-Komolyan úristen azt hittem valami baj van.-Zayn is elkezdet mosolyogni.-Csak Niall-nak írtam.
-És ha szabad érdeklődnöm akkor mit írtál neki??-néztem rá kutyus szemekkel .Egy próbát megért. Vagy megmutatja vagy nem én nem fogok rá haragudni ha nem mutatja meg.Egy ideig gondolkozott aztán úgy döntött hogy ideje elindulni.A kocsit beindította és már London utcáin repesztetünk.Már egy ideje gondolkozik nem tudom lehet azt akarja hogy inkább én se tudjam.Nem tudom most éppen mi járhat a fejébe.
-Hát azt írtam Niallnak...hogy..öm-m..Fú nem tudom hogy hogyan mondjam.-elhúzta a száját utána pedig beleharapott az alsó ajkába.-Hát azt írtam neki hogy sok sikert.
-Mivel kapcsolatban sok sikert??-üvöltött belőlem a kíváncsiság de elkezdett kuncogni magába ez annak a jel hogy elég érdekes fejet vághattam.
-Hát..azzal kapcsolatban hogy Niall tanácsot kért tőlem hogy hogyan tudna egy kis meglepit csinálni Mírának.
-De és mi az a meglepetés?
-Hát..khm... mivel ő is elviszi a családjához bemutatni a barátnőjét ezért...hát öm megakarta ejteni az első alkalmat.
Olyannyira meglepődtem hogy a szemem majd kieset és a számat se tudtam becsukni.Úristen ez most komoly.
-Ez most komoly??-néztem 
-Hát igen.Kíváncsi vagyok mi fog kisülni abból amit megbeszéltem vele.
-Meséld el lécci tudni akarom szóról szóra és azután kikérdezem Mírát is.-könyörögtem neki ahogy csak bírtam.-De amúgy ők mikor indulnak??
-Hát úgy kezdődött az egész hogy átmentem Niall-hoz miután haza vittelek.És reggel lement reggelizni én meg elfelejtetem szólni hogy ott alszom nála stb... és akkor előbökött az ötlettel amit már nem tudom mióta tervezet hogy csinál egy romantikus estét stb..
Zayn elmesélte az egész történetet majd leesett sz állam mikor megtudtam egy férgi mire képes a barátnőjéért ha leakarja nyűgözni.Olyan aranyos.Mire ezt a történet kiveséztük addigra oda értünk.Zayn miután leállította a motort rögtön kipattant a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót míg én feleszméltem milyen gyönyörű házuk van.

Zayn*

Hát mindjárt otthon vagyok/vagyunk már nagyon izgulok.Kíváncsi vagyok anyuék mit fognak szólni Nikollhoz. Megérkeztünk amilyen gyorsan csak írtam átrohantam a kocsi előtt mielőtt Nikoll felébred az ámulatból a hátunkról.
-Köszönöm.-megpróbálok olyan lenni mint egy úriember ezért nyitottam ki neki az ajtót.
-Nincs mit.-kiszállt és adott egy gyors csókot.-Na gyere menjünk be.
-Oké.A csomagokat nem visszük be?
-De igen mindjárt.Csak először menjünk be majd beviszem.
-Rendben.
Mikor bementünk rögtön elordítottam magam hogy "Megérkeztünk". Anyukámék rögtön kijöttek a nappaliból a húgaim meg a nővérem az emeletről lerohantak és rögtön a nyakamba ugrottak.Nikoll meg ott áll mellettem megszeppenve azt se tudja ki-ki meg hogy merre.
-Anya,apa ő itt Nikoll Csenge.
-Nagyon örvendek Mr.és Mrs.Malik.-kezet ráztak és anyu rám nézet egy olyan "jó csajt fogtál ki" nézéssel.
-Hívj csak Trisha-nak.-mondta anya és rá mosolygott.
-Rendben Trisha.
-Engem is hívj csak Yaser-nak.-apunak is tetszett a barátnőm.
-Rendben.
-Ja és nyugodtan tegez.
-Rendben.
-Szia én Doniya vagyok Zayn nővére és ők itt a húgaink Safaa és Waliyha.-mutatkozott be rögtön anyáék után Doniya.
-Sziasztok én Nikoll vagyok.- úgy látom Doniya és Nikoll nagyon össze hangolódtak.
-Zayn hány csomagotok van?-kérdezte anya.
-Jaj ne fáradjon majd behozom őket.-Nikoll próbált udvarias lenni de ezt anya soha egy barátnőmnek sem engedte ha átjött hozzám egy-két napra. Behoztuk a csomagokat és elkezdet a család ismerkedni Nikollal anyu és Doniya volt a legkíváncsibb. Ezt onnan tudom hogy szinte csak ők kérdeztek.

Karácsonyi Különkiadás

25.fejezet 

Bocsánat hogy állandóan ilyen sokat kell várnotok a következő fejezetre csak készülünk a felvételire stb.... meg így az ünnepek miatt nem nagyon van időnk.

Míra* 

Eljött a Szent Este.Már nagyon vártam mert anyuékkal beszéltem és úgy döntöttek, hogy meglátogatnak minket itt Angliába.Én ennek azért örülök mert végre találkozhatok velük miután úgy döntöttünk közös megegyezés alapján a családom úgy döntött hogy itt maradhatok a nővéremnél Angliába.Így tehát az utolsó évemet a a gimnáziumból itt kint fogom eltölteni.Ennek iszonyatosan örültem a tesóm is mert nem lesz egyedül meg lesz kisegítése a cukrászdában.Ma az egész napot azzal töltöttem hogy Nettivel  díszítettem a házat.Mikor egyszer elkezdet csöngeni a vonalas.

-Halló.-szóltam bele.

-Szia kicsim anyu vagyok sajnos egy két órával később érünk oda mert elkezdett esni  hó és nem tudják hogy mikor biztonságos a felszállás ugye nem gond?-anyu volt az kicsit rosszul esett hogy nem érnek ide időben de azért jól jött mert így több időnk volt díszíteni.

-Semmi gond várunk majd csörögjetek hogy ha elindultok.

-Rendben majd hívunk.Szia.

-Sziasztok.-köszöntem el és már rohantam is hogy közöljem Nettivel a hírt.

Már majdnem készen van a ház díszítése mikor a mobilom kezdet el csörögni.

-Hálló tessék?-szóltam bele mert rejtett szám hívott.

-Szia szerelmem Niall vagyok.

-Jaj szia édes miért hívtál?-csak azért kérdeztem tőle mert úgy néz ki ma bemutatom a szüleimnek.Már alig várom kíváncsi vagyok hogy mit szólnak majd az ősök hozzá.

-Csak azért hívlak mert egy picit  később fogok oda érnihozzátok  mert a studióba elment az áram a hó esés miatt.-ez most nagyon rosszul eset.Hülye hóesés miért pont mist kell enyire esnie jó szeretem a havat de most ez így nem jó.

-Rendben semmi gond hívj ha végeztetek.-próbáltam olyan hangnemet venni amiben nem hallani a szomorúság.Hát nem sikerült.

-Ne búsulj édes ott leszek ne aggódj.-próbált nyugtatni Niall.

-Rendben nem próbálok nem erre gondolni.-ez egy kicsit furin hangzott de mindegy.

-Okés akkor én most elköszönök minél elöbb ott lehesek.

-Rendben szia ezer csók.

-Szia Szeretlek.

-Én is.-erre leraktam. nem akartam tovább hallgatni a hangját mert csak szomorúbb leszek.

Vissza mentem Nettihez mire az ő telefonja is megcsörrent. Milyen fontos személyek vagyunk ma.A barátja hívta mikor én össze jöttem Niallal még nem volt barátja de sikeresen össze jött valakivel ő is ma akarja bemutatni anyáéknak nála nem fognak anyira kiakadni mint nálam mert az én barátom ugyebár egy sztár Nettié meg nem. Beszéltek ő mér itt lesz egy tíz perc múlva így tud nekünk segíteni a sütésbe mert már úgy ahogy kész vagyunk a ház díszítésével.A karácsony fát meg direkt nem akarjuk feldíszíteni majd az egész familia együtt lesz majd csak akor.

Késöbb 

Megérkezett Niall is és anyáékért már elindult Netti a reptérre.Én pedig kettesbe maradtam két sráccal bár az egyikkel szívesen maradtam kettesbe de a másikkal kevésbé.Már megint csörgött a telefonom ma egész nap csak a telefonért rohongáltam nagyon király.Netti volt az azért hívott hogy közöljem a fiúkkal hogy menjenek fel a szobámba én is készüljenek el meg én is és akkor lassan itthon vannak. Felmentem velük hoztak magukkal ruhát így ők is elkezdtek készülni én meg bezárkoztam a fürdőbe.Pont akkor lettem kész mikor Netti elkezdett ülöltözni hogy itthon vannak.A fiúkhoz gyorsan beszaladtam a szobámba hogy hogy állnak bementem erre Nialltól kaptam egy sor hű-t.megcsodált és megdicsért mondtam hogy majd feljövünk értük addig is ne öljék meg egymást.Lerohantam.Rögtön anyuék nyakába ugrottam.Apu megdicsért hogy milyen jól nézek ki.Míg én beszélgettem a szüleimmel addig Netti is elkészült.

-Míra gyere.-hívott fel mikor elkezdődött a bemutatás hadművelet.

-Jövök.

És már rohantam is fel.

Niall*

Nagyon izgultam a mai este miatt valahogy olyan furcsa érzésem volt csak épp azt nem tudtam eldönteni hogy jó vagy rossz az előérzett.Netti bejött a húga szobájába mire elkezdett neki kiabálni valamit de szerintem magyarul mert nem értettem hogy mit.Míra feljött úgy nézet ki mint egy hercegnő.Szemet gyönyörtető volt.Míra is megérkezett.

-Na végre hogy itt vagy.Akkor készen álltok fiúk?-kérdezte és megragadta a Netti a barátja kezét akit mellesleg Kevinnek hívnak.

-Hát igen.-adtam egy kicsit bizonytalan választ.Míra oda jött mellém és az ujjaink össze fonodtak.

-Nyugi nem lesz semmi baj.-súgta bele a fülembe és adott egy gyors pusszit.

-Akkor indulás.-parancsolt ránk Netti.

Elindultunk a lépcsőn lefele egyre szorosabban fogtam a barátnőm kezét és egyre jobban féltem még az első koncertemen sem féltem ennyire mint most. Leértünk a lányok elöre mentek.

-Anya apa van valami mondani valónk.-mondta Netti magyarul egy két szót megértek csak az anyát meg az apát ezért tudom hogy magyarul kezdet el beszélni.

-Igen mi az mit szeretnétek?

-Gyertek.-szólt hozzánk Míra és már meg is ragadta a kezem.

-Anya apa ő itt a barátom Niall Horan.-És már mentünk is befele a nappaliba.

-Jó estét kívánok Niall vagyok Míra barátja.-próbálkoztam bemutatkozni a szüleinek bár nem tudom menyit értettek belőle.

-Szia én Míra apja vagyok nagyon örvendek szólíts csak Petriknek.-kezet ráztunk az apjával és elég rendesnek tünt a többit nem részletezem nagyon.

Vacsora után*

Elkezdtük díszíteni a fát is. Mikor elég érdekes dolog történt. Valaki megfogta a vállam.

-Gyere csak velem egy percre fiam.-Szólt nekem Petrik.

Mivel egy kicsit megijedtem hogy miért akar velem beszélni ezért csak bólintottam.

-Nem kell már is betojni.-mondta mert észre vette rajtam hogy megijedtem.-Na tehát arról lenne szó hogy tudom hogy kicsoda vagy a lányom falán rajta voltatok és szerintem még most is ott vagytok és állandóan rólatok beszélt így tudom, hogy ki vagy csak annyit szeretnék, hogy ha bármi baja is lesz akkor velem gyűlik meg a bajod megértettük egymást?-hát ömm erre nem számítottam.

-Igen uram megértettem.-csak ennyit bírtam kinyögni de az este hátra lévő része nagyon kellemesen telt.

Ezzel a fejezettel szeretnék nektek Nagyon Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánni! http://www.youtube.com/watch?v=GiHIYjcGnP8

I love you

24. fejezet 

Míra*

Miután befejeztük a vacsorázást elkezdtem elpakolni a konyhát. Csak annyit fűznék a vacsihoz hogy valami isteni finom volt.Na tehát elkezdtem elpakolni. Össze szedtem a tányérokat és beraktam a mosogatóba elkezdtem az egyik tányért súrolni mikor hátra fordulok, hogy megnézzem Niall mit csinál nem látom sehol. Gondolom elment valahova lehet bement a nappaliba.Vissza fordultam gondolom majd szól ha valami gáz van.Rakom be a mosogatógépbe az egyik tányért mikor valaki megfogja a derekamat. Elzártam a csapot és megfordultam.Mikor megfordultam szemben találtam magam az én barátommal akit nagyon is szeretek.Ezt ő is tudta mert nem csak a vacsora közbe mondogattuk egymásnak, hogy "Szeretlek" hanem tényleg ki is mutattuk az egymás iránti érzéseinket. Mikor szembe kerültünk egymással akkor átölelt a derekamnál én pedig a nyakán tekertem körbe a kezeimet. Két másodperc múlva mér egy centi hely nem volt köztünk mert Niall úgy döntött megszünteti köztünk  ezt a kis távolságot is. Mikor lágyan megcsókolt azt hittem elájulok.Tudja, hogy ez a gyenge pontom ha ezt csinálja.De nekem is volt egy trükk a tarsolyomban. Én is tudtam ám az ő gyenge pontját. A haja. Utálja hogy ha beletúrok a hajába. Pedig én azt úgy szeretem mikor a hajába túrhatok. Mikor elváltunk csak úgy csillogott a szeme.
-Hagyd a mosogatást inkább gyere velem.-nézet rám kiskutya szemekkel ez volt a másik gyenge pontom.
-De....-nem hagyta hogy szóhoz jussak. Máris húzott felfele. Nem értettem miért az emeleten szeretne filmet nézni miközben lehet az a nappaliban is. Mielőtt a hálója elé értünk volna egy kicsit lelasitott. Oda értünk a szobája ajtajához.
-Csukd be a szemed.-vettet rám egy gyönyörű és egy ártatlan pillantást.Én pedig engedelmeskedtem.
-De miért....?-nem tudtam befejezni a kérdésem mert az ujját a számra tette.
-Csak csukd be.Bízz bennem.-mondta és én becsuktam a  szememet.
Hallottam ahogy belép az ajtón és valamit csinál utána meg mellettem elmegy és hátulról megölel.
-Nyithatod.-suttogta bele a fülembe.
Kinyitottam a szememet mire csak annyit láttok hogy a TV be van kapcsolva készen állva a filmnézésre.Egy ágy mellette az éjjeli szekrényen popcorn és az ágy előtt egy gyertyákból kirakott szív.Még mindig  hátulról ölet én pedig meg fordultam a karjaiban és egy finom gyengéd csókkal ajándékoztam meg szerelmem.
-Na gyere kezdjük el a filmet.-húztam magam után.
Bementünk a szobájába és lefényképeztem a szívet mert tényleg nagyon tetszett aztán elfújtam mert nem akartam hogy leégjen az egész ház.Be feküdtünk az ágyba és elindította a filmet.Oda bújtam hozzá Niall pedig átkarolta a vállamat.Sorra öldösték az embereket valami iszonyat ez a fil annyira féltem töle hogy nem tudtam mit csinálni csak az hogy becsukom néha néha a szemem.Egyre közelebb bújtam Niallhöz.Derekánal magamhoz vontam és úgy rettegtem tovább.
-Félsz,szerelmem?-búgta a fülembe.
-Kicsit-suttogtam,miközben egy újabb ember halt meg.Elkezdte apró puszikkal behinteni az arcomat,és rögtön elmúlt a félelmem.Kezével elkezdett lefelé vándorolni testemen.A derekamnál azt hittem megáll,de egyre lejjebb vándorolt,és a csípőmnél állt meg.Majd észre vétlenül lejjebb csúsztatta és ott hagyta.
-Niall,mit csinálsz?-kérdeztem,miközben elindult lefelé a számtól,és állvonalamat végig csókolva,nyakam ellen is hadjáratot indított.
-Minek tűnik?-dörmögte,miközben kulcscsontom került a listára.Akkor játszunk!Egy határozott mozdulattal lehúztam a fölsőjét,mire nagyot nézett.
-Míra biztos vagy te ebben?-kérdezte bizonytalanul,elhúzódva tőlem.Hátára döntöttem és egy csábos mosoly kíséretében elhelyezkedtem felette.
-Biztos.Tudom hogy szeretnéd,én pedig boldognak akarlak látni-mondtam és megcsókoltam.Viszonozta,és egyre forróbb csókcsatánkat csak az zavarta meg,hogy lehámozta rólam a ruha darabokat.
-Szeretlek-suttogta,majd minden ment a maga rendjén-módján.Életem egyik legszebb éjszakája volt.Reggel direkt korábban keltem mert most én szerettem volna neki kedveskedni.Felkeltem felöltöztem megmosakodtam tettem magamra egy kevéske sminket és lementem a konyhába.Úgy döntöttem valami ír kaját készítek neki.Megnéztem minden hozzávaló meg van e de a fele hiányzott.Ezt bebuktam mert így nem tudok neki meglepi kaját csinálni.

Niall*

Ezt az estét soha többé nem fogom elfelejteni valami fantasztikus volt.Életem egyik legeslegjobb estéje.Csak az volt a kár hogy amikor felkeltem nem volt mellettem az akiért én élek halok.Felvettem magamra egy nadrágot és nem érdekelve semmi lementem.Bekukkantok a konyhába és mit látnak szemeim az én hercegnőm a konyhába ácsorog és töri a fejét.

-Min töröd a fejed??-kérdeztem próbáltam minél finomabb hangot megütni mire úgy össze rezzent mint a nyárfalevél.

-Jézusom a szívbajt hozod rám.-mondta és a mellkasához kapott.

-Bocsánat édesem.-Elkezdtem felé sétálni és ő csak azt a mosolyt ajándékozta nekem amelyiket tegnap este is.

-Bocsánat kérés elfogadva.-mikor oda értem hozzá átöletem és ő egy puszit nyomot az arcomra és a fülembe súgott.

-Szeretlek.-és erre szép lágyan adott nekem egy csókot és újra az az éjszaka járt a fejemben amikor úgy csókolt hogy nem tudtam szinte levegőt sem venni.

-Én is de min törted annyira a fejed??

-Hát azon hogy mit csináljak neked reggelire csak amit kitaláltam ahhoz meg hiányzik a fele összetevő.

-Hát igen azért mert nem vagyok nagyon sokat itthon és ezért nem kell olyan sok minden de amúgy megteszi egy sima rántotta is.-elengedtem hátha akkor tud valamit is varázsolni.

-Rendben akkor a híres rántottámat fogod kapni.

Nem tudom hogy mit takar ez a híres rántotta elnevezés de hozott hozzá krumplit hagymát.Ezeket elkezdte megpucolni és miután végzet a krumpli és hagyma megtisztításával elkezdte megpirítani.Ráöntötte a felvert tojást és miután szépen megsült vagyis szerintem igen már pedig nyersen csak nem rakja elém.Előszedte a hűtőből a sajtot és elkezdte lereszelni.Mikor elém rakta a sajt egy szív alakban volt rászórva és tényleg nagyon jó illata volt.A reggelit befejeztük és én kezdtem el elpakolni nem akartam kivételesen hogy más pakoljon helyettem.Míra csodálkozva nézett rám mikor elvettem előle a tányért és a mosogató fele vesszem az irányt.Végeztem az elpakolással.

-Mit szeretnél ma csinálni?-szegezte felém a kérdést Míra.

-Hát nem is tudom nincs kedvem semmihez.

A konyhapultnak voltam dőlve mikor oda jött hozzám és a nyakam köré csavarta a kezét és bele túrt a hajamba tudja hogy ez a gyengém fölleg ha ő csinálja.

Meglepetés

23.fejezet

Míra*

Miután szóltam Nikollnak hogy aludja ki magát én is felrohantam és rögtön a zuhany alá álltam, hogy  minél előbb az ágyba kerüljek én is. Nikoll már lefürdött de úgy hallom most Zayn-nel beszélget telefonon.Jövök ki a fürdőből erre ott ül az ágyam sarkán.
-Te meg mit keresel itt?-néztem Nikollra döbbenten.
-Hát csak beszélni akarok veled valamiről.-nézett rám mosolyogva. 
Sejtettem hogy miről van szó. Kikaptam a táskámból a mobilomat és felmentem facéra. 26 ismerősnek jelölés várt  az ismerőseim írtak vagy 40-en és a többit inkább nem is említem.Inkább meg sem néztem hogy kik írtak,kik jelöltek ismerősnek.Inkább felmentem Twitterre. Mikor Nikoll elkezdte mondani a mondanivalóját.
-Képzeld el hogy mi történt míg ti nem voltatok a cukrászdába.-mondta olyan vidáman amilyenek még életembe nem láttam.Úgy mondta, hogy nem lehetett nem kíváncsi rá az ember.Bár így is az voltam.
-Mi?Mondd már nagyon kíváncsi vagyok!!-nem bírom, mondja már.
-Hát az volt....hogy ......ömmm.....hogy mondjam neked...
-Mindegy hogy hogy mondod csak mond.-hát az üvöltés határán voltam.
-Na jó nem húzom tovább.Megcsókoltam Zaynt. Pontosabban..- Nikoll mindent szóról, szóra elmesélt. Kellőképpen meglepődtem. Persze nagyon örültem Nikoll történetének. De nem gondoltam volna, hogy ő fog kezdeményezni. Ügyes kislány! Az én barátnőm..!
-Na, de elég volt mára belőlem! Rólad és Niall-ről beszéljünk!-unszolt.-Ti mikor mentek Írországba?
-Egy-két nappal utánatok. Nyugodj meg, nem fogunk unatkozni. El leszünk-kacsintottam Nikoll-ra.
-Húúúú...-bólogatott tátott szájjal.
-Ne gondolj semmi rosszra!-utasítottam-Holnap neked még be is kell pakolnod..Irány az ágy, aludj szépen.
-Várj Míra... muszáj kibeszélnem magam valakinek-sóhajtott-Nem tudom mit érzek, mi van most köztünk Zaynnel.
Én viszont minden tudok. Még többet is mint ők ketten gondolják. Rá hagytam . had izguljon egy kicsit.  Beszéltem Zaynnel és tudom, hogy mindennél jobban szereti Nikoll-t.  Tudom, hogy holnap elrendezőnek a dolgok és nem féltem egy ilyen fantasztikus fiútól a barátnőm. Ezt persze ne értsük félre...Niall sokkal jobb pasi. De most tegyük félre ezt.
-Holnap majd minden rendbe lesz-mosolyogtam és nyomtam egy jó éjt puszit az arcára. Mindketten befeküdtünk az ágyunkba és magunkra húztuk a takarónkat. Le kapcsoltam az ágyam mellett álló fából készült éjjeli szekrényemen lévő lámpát.
-Jó éjt-suttogtam.
-Neked is.
Pár perc múlva már hallottam, hogy szuszog.Zayn nagyon lefáraszthatta..

Niall*

Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtem. Boldogságomat még tetőzte, hogy mától kezdve csak Míra lesz otthon. Nem mintha nem bírnám Nikollt és Zaynt.. De szükségünk van az együttlétre..Csak mi ketten, az én gyönyörű barátnőmmel.
Felpattantam az ágyamból és készítettem magamnak reggelit. Ezt nevezhetjük ritka pillanatok egyikének is. Négy adag sajtos-sonkás melegszendvicset csináltam. Mellé 1 liter rostos narancslevet ittam, annak érdekében , hogy fitten kezdjem a napot. Amikor elkészültem letettem a tányéromat az asztalra és elkezdtem enni. Túl nagy csend volt, bántotta a fülemet. Felálltam és bekapcsoltam a hűtőszekrényen lévő mini rádiót. Visszaültem enni. A hangerőt elfelejtettem beállítani, így csak halkan zümmögött a Live While We're Young...  Azonban hirtelen nagy zajra  lettem figyelmes. Valami dübörgött az emeleten és hallottam, ahogy a lépcső felé közeledik.Elkezdtem remegni, nagyon féltem. A házam szuper biztos, rajongó védett terültem. És csak nekem van kulcsom hozzá. Berohantam a nappaliba, megfogtam a baseball ütőmet és elkúsztam a lépcső aljáig. A hangok már nem onnan jöttek, hanem a konyhából. Rémültem somfordáltam el az ebédlőig. Bekukucskáltam, és amit láttam, nagyon megrémisztet. Zayn ült az asztalnál egy szál alsógatyába és a reggelimet zabálta..Nem ette zabálta! Olyan gyorsan tömte be falatokat a szájába ahogy csak tudta.
-Hé te ott! Mit képzelsz?!.dühösen ráugrottam és megpróbáltam vissza szerezni a reggelim azon részét amit méltóztatott meghagyni nekem.-Betörsz és még a kajámat is megeszed?
-Niall, nyugodj meg nem törtem be! Ezt mint te eszed meg? Tudod ennyi kaját-nem tudta befejezni a mondatot, mert dulakodásunk közben félrenyelte az olvasztott sajtot. Elkezdett hangosan krahácsolni. Gyorsan ütögetni kezdtem a hátát.Oda rohantam a csaphoz, kivettem egy üvegpoharat a szekrényből és töltöttem neki bele hideg vizet.
-Idd meg.-parancsoltam rá. Meg itta az egész pohár italt majd ránézett.
-Huhh, kössz haver-lihegte.
-Igazán nincs mit-veregettem meg a vállát.-De most már mondd el mit keresel itt..alsógatyában?!
-Csak azért mert Ni..-már megint nem tudta befejezni a mondatot, mert letámadtam.
-Mii? Ne is folytasd?! Te és Nikoll?! Az én házamban? Istenem..Miért nem tudtad otthon?-Nem hiszem el... Ezek ketten a saját otthonomban...a vendégszobámban..amit saját kezűleg rendeztem be!! Pont ott...?! Örülök, hogy el vannak, csak ne itt !
-Állj le Niall-nevetett Zayn-Nikollt tegnap hazavittem, nincs itt és nem is volt. Csak azért aludtam ma nálad mert sokkal közelebb laksz hozzájuk mint én. Innen gyorsabban odaérek Nikollhoz és hamarabb indulhatunk Bradfordba.
-Én...nem is tudom-hogy gondolhattam ilyet? Kérdeztem magamtól. Valamiért nagyon ideges vagyok ma..Az oka pedig, az hogy nem tudom milyen meglepetést csináljam ma Mírnáak. Egész este ezen kattogott az agyam.-Szóval, bocsi csak egy kicsit ideges vagyok. Ma az egész napot Mírával töltöm. És nem tudom mivel lepjem meg-vallottam be Zaynnek.
-Ohhhohhhóó Niall baby, én tudok neked egy-két ötletet mondani-karolt át és rám kacsintott.  Zayn egyébként (a perverzségét leszámítva) tényleg jó tanácsokkal látott el. Fél órát beszélgettünk még  a konyhában , aztán Zayn felöltözött és elment a barátnőjéért. Én is felöltöztem.. Fekete csőnadrágot vettem fel feszülős fehér pólóval. Azért ezt válaszoztam  mert jól megmutatta izmos felsőtestemet. Uppszz.. ez kicsit egó volt.. Öltözködés után rendet raktam az egész lakásban. Miközben a port törölgettem egy polcról a telefonom rezegni kezdett a zsebemben.

Nikollal elhagytuk Londont. Hajrá Niall! ;D

                                                                           Zayn

Huhh..kezdtem izgulni. Nem sokkal később készen lettem a rendrakással. Írtam egy SMS-t Mírának, hogy készülődjön, mindjárt megyek érte. Felvettem a sötétbarna bőrdzsekimet, felhúztam a tornacipőmet és kimentem a kocsimhoz. Beindítottam a motort és elindultam. Útközben bementem egy boltba és vettem egy doboz bonbont. A supermarket után egy virágosnál álltam meg másodszorra. Óriási vörös papírral csomagolt fehér rózsákat vettem. Ahogy közeledtem Mírák lakásához egyre jobban izgultam. Pár perc múlva megérkeztem. Leparkoltam az út szélére. Kiszálltam az autóból és csöngettem. Míra rögtön ajtót nyitott. Mintha már egy órája a bejáratnál állt volna.
-Szia kincsem!-köszöntöttem és megcsókoltam.-Észre sem vettem milyen jól nézel ki-mondtam és oda adtam neki az ajándékokat amiket hoztam neki.  Egy fekete ruha volt rajta. Nem túl hosszú, de nem is rövid. Türkiz bólerót vett rá és gyönyörűen kisminkelte magát. A haja ki volt engedve. Imádom ha így hordja!
-Köszönöm-elvette tőlem a virágokat és bevitte. Belerakta egy vázába és pár perc múlva már  indultunk hozzánk.

Míra*
Nagyon izgatott voltam amikor Niall-től megkaptam ezt a SMS-t.

Öltözz ki! Pár perc és  ott vagyok!

                                                           Niall

A pár perccel egy kicsit túlzott, ugyan is egy egész órát vártam rá. Nem túlzottan érdekelt. Annyit várok a hercegemre, amennyit  a sors megírt nekünk. Egyszer csak csöngettek. Ő volt az. Egy gyönyörű csokor rózsát kaptam tőle és a kedvenc csokimat. Bevittem a házba az ajándékaimat majd kézen fogva kisétáltunk a kocsijához. Rövid időn belül megérkeztünk hozzájuk. Kisegített a kocsiból. Bekötötte a szememet egy puha, lila selyem ronggyal.
Betessékel a lakásába.
-Tádám!-mondta és levette fejemről a kötést.
A házában patyolat tiszta volt minden. Ez tőle szokatlan, de nem is ez kötötte le a figyelmemet. Sötét volt, gyertyák halvány fénye világított be mindent. A fehér dívány körül vörös és lila rózsaszirmok voltak szétszórva.
-Niall, ez varázslatos.-mondtam lenyűgözve.
-Pont mint te-megfogta a derekam és megcsókolt. Kis idő múlva a kanapén kötöttünk ki, egymással szemben ültünk.
-Míra, figyelj rám!-arcomat két keze fogta-Kapcsolatunk komoly forduló ponthoz ért..bemutatlak a családomnak..családtag leszel. Úgy gondoltam. már túleshetnénk az első-egy pár percig elgondolkodott. Nem tudta, hogyan fejezze ki magát-Szeretlek-megcsókolt és eldőltünk a bőrdíványon.
-Én is-suttogtam és becsuktam a szemem.-Niall én őszintén szeretlek téged, de még nem készültem fel erre.-mondtam.

-Értem-mondta-akkor menjünk vacsorázni.
Az este nem történt semmi olyan, mint amire ti most gondolhattok. Viszont együtt lehettem életem szerelmével, ami nekem mindennél többet számít. A vacsora-amit ő maga főzött-pedig mennyeien finom volt. Rengetegszer elmondtuk még egymásnak, hogy mennyire szeretjük egymást. Ja és amit muszáj elmondanom: Niall elképesztően csókol és nagyon jó társaság.

Mi történik?

22. fejezet

 Zayn*
Izgatottan vártam Nikoll válaszát. Egy kicsit megremegtek ajkai, mintha mondani szeretne valamit. Nagyokat pislogott, de nem nézett a szemembe. Kezdtem kicsit aggódni.
-Nézd Nikoll, nem akartam nagyon tolakodó lenni. Ha te ezt nem szeretnéd vagy idegesítelek, nyugodtan mondd ki mit gondolsz....-sejtem mi lehet a baja..Míra mesélt már arról, hogy nem volt még komoly kapcsolata. Talán neki ez túl gyors tempó. Esetleg nagyon nyomulok. Nikoll-t viszont nagyon szeretek és a végsőkig küzdök...
"Te jó ég?! Zayn ez a valóság nem egy romantikus sorozat! Térj vissza a Földre! "-próbáltam parancsolni magamnak. Nem túl sok sikerrel ugyan is váratlan dolog történt. Nikoll még mindig nem szólt egy szót sem. Már tíz perce némán ültünk egymással szemben. Ebben a pillanatban viszont felülmúlhatatlan élménynek lettem részese. Nikoll felállt az asztaltól és odasétált a székemhez. Megfogta két csuklómat és gyorsan magához rántott. Egymás testéhez simultunk, semmi nem választott el minket.Száját az enyémre helyezte és hevesen, de nagyon szenvedélyesen megcsókolt. Hirtelen nem tudtam mi történik velem. Furcsa ezt egy fiú szájából hallani, de hirtelen olyan hevesen vert a szívem és sípolt a fülem, hogy azt hittem menten elájulok. A külvilág megszűnt létezni számomra. Visszacsókoltam. Kezeimet a derekára tettem, ő viszont még mindig a karjaimat szorongatta. Ahhoz képest, hogy nem volt még barátja, brutálisan csókol.
-Szívesen elmegyek veled....Bradordba..de úgy érzem mi már nagyon jól ismerjük egymást-kacsintott rám mikor elváltunk. Nagyon visszafogott, csendes lánynak ismertem meg. Nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz. De tetszett a helyzet.
-Én...én azt hiszem szeretlek!-néztem két csillogó szemébe. Felkaptam és megöleltem. Megcsókoltam. Én vagyok a férfi, megmutattam neki milyen talpraesett vagyok. Nem raktam le addig, míg a kocsimhoz nem értünk. Letettem az anyós ülésre és becsuktam az ajtót. Megkerültem az autót és éppen beakartam szállni, amikor két ember körvonalát láttam kirajzolódni az út túloldalán.
-Hello haver! Na hogy ment?-ordította nekem Niall hat méterről.
-Majd mindent elmesélek most viszont haza viszem a lányokat.
-Mírát is?-kérdezte.
-Igen, gyere szállj be csajszi!-szóltam Mírának.
-Köszi, egy pillanat és megyek.-azzal odafordult Niall-höz. Adott neki egy puszit majd elbúcsúztak.Szökdelve jött az autó mellé. Mikor beült hátra csak és én is bent ültem a kocsiban Míra és Nikoll valamiről beszélgettek de nem tudom miről mert nem értettem.
-Mi a helyzet Zayn??-kérdezte hirtelen tőlem Míra.
-Semmi se. Veled? Milyen volt a séta Niallal??-kérdeztem tőle mert amúgy tényleg kíváncsi voltam, hogy milyen volt a séta míg mi hát mondjuk úgy hogy beszélgettünk.
-Nagyon jó volt! Annyi mindent csináltunk..galambokat etettünk a parkba, fényképezkedtünk pár rajongóval és megnéztük a Big Ben-t.-hadarta el vidáman-ja és a legjobbat még nem is mondtam!
-Mi történt?-kérdezte Nikoll.
-Niall bátyja felhívott minket, és örül annak, hogy vagyok neki. A családjának is szimpatikus vagyok.
-Ez remek!-ujjongott Nikoll és megölelték egymást. Nem értem, hogy a nő nemű egyedek miért ölelgetik mindig egymást..
A cukrászda közel van Nettiék házához, így hamar megérkeztünk. Nikollal nem tudtuk mit csináljunk Míra előtt..mit mutathatunk meg neki és mit nem. Így csak elköszöntünk egymástól, de mindkettőknek fülig ért a szája és elpirultunk. Nikoll már indult be a házba, de Míra még kint ácsorgott mellettem.
-Nem jössz?-érdeklődött Nikoll.
-Ömmm még be kell vinnem a kukát a hátsóudvarra..menj csak nyugodtam majd én is megyek.-motyogta zavartan Míra.
-Ja, okés-És Nikoll besétált a házba.

Míra*
Direkt nem mentem be a barátnőm után. Amikor elköszönt Zayn-től mind  kettejükön valami furcsát vettem észre.
-Mi történt amíg mi Niall-el sétálni voltunk?-faggattam Zaynt.
-Beszélgettünk...amikor megkérdeztem, hogy eljön-e velem valahová,de  sokáig nem válaszolt...eléggé ismerem már Nikollt és azt hittem már valami baj van..-mesélte Zayn a történteket.
-Ahamm-bólogattam.
-De aztán nagyon fura dolgot művelt-itt érdekes fejtet vágott amin elnevettem magam.-Megcsókolt, nagyon durván-miközben ezeket a szavak kimondta a távolba bámult. Este volt már és sötét, nem hiszem, hogy valamit észre vett volna mögöttem. Viszont valamin nagyon elgondolkodott.. A hallottakon meglepődtem, de örülök, hogy most...együtt vannak?! Nem tudom pontosan mi van köztük...de mindenesetre örülök, hogy boldogok.
-Mi van most tulajdonképpen köztetek?
-Ezt én sem tudom..de bevallottam neki, hogy szeretem. Azt nem tudom, hogy ő mit érez. Szerinted?-kérdezte
-Azt hiszem, ma csajos estét kell csinálnunk. Én is kíváncsi vagyok rá.-mondtam és Zaynnel jó nagyot nevettünk.
-Akkor majd holnap találkozunk és köszi mindent!-búcsúzott el tőlem Zayn.
-Mit is?
-Hogy Niall-t boldoggá  teszed! Ő az egyik legjobb barátom és ez nagyon fontos nekem..
-Tudom-megöleltem.
Megvártam, míg Zaynt elhajt a kocsival aztán bementem Nikoll-hoz.
-Nikoll?!-kiabáltam fel az emeletre. Ahogy meghaloota a hangom rögtön leszaladt a lépcsőn.
-Tessék?
-Pihend ki magad, Zaynnel holnap indultok!

Az áttőrás

                      21.fejezet


Nikoll*

Mírával már egy olyan 10 perce csak azt figyeljük hogy a fiúk hogy kergetőznek az asztalok körül. Mikor már azt láttuk hogy fáradnak akkor rá tettek ég 10 kört és kimentek az udvarra. Elkezdtünk beszélgetni de direkt magyarul hogy senki se értse, hogy miről beszélünk.
-Jól láttam hogy Zayn a kezedet fogta??-kérdezte Míra nagy mosollyal az arcán.-Vagy csak káprázot a szemem??
-Nem nem káprázott a szemed tényleg megfogta a kezem.-annyira örültem neki hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
-És akkor most mi van köztetek?
-Semmi sincs köztünk de örülnék neki ha lenne valami.-mondtam és egy kicsit elhúztam a szám.
Elmerültünk a beszélgetésbe mire arra kapjuk fel a fejünket hogy Zayn és Niall vihogva jönnek be az ajtón.Valamin nagyon röhögtek de nem tudtam elképzelni hogy min.
-Vajon mit beszéltek hogy ilyen jó kedvük van?-nézet rám Míra értetlenül.
-Nem tudom.
Oda jöttek hozzánk és leültek.
-Az előbb min röhögtetek annyira?-kérdezett rá Míra és nyomott egy puszit Niall arcára.
-Hát az hosszú történet majd elmesélem séta közben addig is hagy beszélgessenek Zayn-nék.-Miközben ezt magyarázta Niall Mírának megfogta a kezét és elkezdte húzni kifele.
-Rendben.-Míra csak ennyit tudott  mondani mert annyira húzta Niall hogy szegény majdnem elesett.

Míra*

Nem tudtam eldönteni hogy a szerelmem mit ért azon hogy kettesben hagyni őket.Kihúzott és röktön maga mellé húzott  lássacsak mindenki hogy én az ővé vagyok. Éreztem ahogy a derekamat átöleli az egyik kezével. A fejem biztos nagyon vörös volt. Míg sétáltunk állandóan csak mosolyogtam és ő is. Imádom amikor mosolyog.Rögtön rátértem a lényegre.
-Miért is kellett Nikollt és Zaynt kettesben hagyni és miért röhögtetek annyira?-kérdeztem de nem bírtam komoly fejet vágni mellette.
-Hát mert......-Hallgatott el egy kicsit és össze szedte a gondolatait.-Mert hát... mert... Zaynnek...tetszik Nikoll azért  és ezért megbeszéltük hogy mi ketten eljövünk sétálni ő meg bevall mindent Nikollnak.-A végére úgy meghatódtam hogy nem bírtam ki hogy ne ugorjak a nyakába.
-De aranyos-csak ezt tudtam mondani a meglepetségtől.-De ez komoly?? vagy hogy mikor és hogyan vagy mi nem tudok mit mondani annyira őrülök neki.-hirtelen csak  habogtam össze vissza.
-Hát Zaynnak már akkor tetszett mikor vele aludt Nikoll aztán meg nem akarta 
semmivel sem megbántani ezért volt minden ilyesmi a szállodában.
-Komolyan? És ezzen röhögtetek vagy mi?-kérdeztem mert amenyire hülyék el tudom képzelni hogy valami ilyesmin röhögtek.
-Nem nem ezen röhögtünk nyugi csak oda jött hozánk valami csaj hogy nem tudjuk e hogy hol lesz és mikor leadva az interjúnk.-mondta és elkezdtünk röhögni.
-Ez most komoly?-kérdeztem és nem bírtam ki röhögés nélkül.
Már kb. fél órája sétáltunk mire megcsörent a telefonja.
-Hallo tessék.-szólt bele a telefonba.
-Szia öcsi mizu?-szólt bele egy érettebb mélyebb hang.
-Szia bátyó semmi sem te is jössz anyuékhoz a hétvégén?-kérdezte örőlve hogy végre felhívta a bátyja.
-Persze hogy megyek már nagyon várom hogy megismerjem a barátnődet.-Niall rám názet hogy ezt meg honnan a j istenből tudja.
-De jó már alig várom hogy talákozhasunk.
-Én is nagyon várom már de most már mennem kell mert indulnom kell a munkába.-erre a bátyja lerakja a telefont.
Egymásra néztünk és azt se tudunk hogy egyáltalán honnan tudja hogy én vagyok Niallnak meg azt hogy megyek én is hozzájuk.
Elindultunk vissza fele a cukrászdába. Út közben olyan harminc ember nem állítót meg minket akkor egy sem. De ez van el kell fogadnom ha együtt szeretnék maradni Niall-lal.Út közben elbeszélgetünk azon hogy mi lesz ha nem fogok tetszeni a szüleinek de megnyugtatott hogy már küldött rólam képet nekik és az apukájának nagyon tetszettem meg anyukájának is szimpatikus voltam. Mire vissza értünk már pont annyi volt az idő hogy zárni kellet.Zaynék ott maradtak segíteni.

Zayn*

Ott hagytak minket a cukrászdában.Ma nem volt annyia pörgös nap mint máskor úgy hogy nyugodtan tudtunk beszélgetni.
-Figyel...Nikoll... tudod hogy miért szeretem volna beszélni veled??-kérdeztem meg tőle úgy hogy aztse tudtam hogy mit beszélek.
-Nem miért?-nézet rám gyönyörű zöld szemeivel.
-Hát....azért..mert...-nem tudtam rendesen beszélni az izgalomtól attól hogy talán nemet mond vagy ilyesmi.-azért...hogy elhívjalak egy randíra..hogy még jobban megismerjelek hogy tudjam mit gondolsz róla.-mondtam nagy nehezen.
Szegény annyira meglepődőt hogy azt se tudta mit kérdeztem mindha kínaiul beszéltem volna hozzá.

Az élet mindig megy tovább

                                                     20. fejezet
Míra*
Gondoltam egyet és írtam egy SMS-t Niall-nek. Tudtam, hogy még a dedikálással sincsenek kész, sőt még privát koncertjük is lesz délután, de Nikoll érdekében megkérdeztem, hogy állnak. Nem telt bele sok idő, pár perc múlva választ kaptam, mert a telefonom rezegni kezdett.
Ma késő este végzünk, nem hinném, hogy találkozhatunk.Holnaptól viszont 2 szabad hetet kaptunk. Amint lehet érted megyek. Szeretlek Kincsem! Niall 
Egy kicsit elszontyolodtam. Pár órát is alig bírok ki nélküle. Erősnek kell lennem, hisz tudom mivel jár a hírnév. Összeszedtem magam és hatalmas mosolyra húztam a számat.
-Hamarosan minden rendbe jön. Ne aggódj Nikoll!-mondtam.
-Erős vagyok, hidd el! Nekem is menni fog! De most már megyek letörölöm az asztalokat. Fél óra múlva nyitás....-mondta és elmentünk segíteni Nettiéknek. A cukrászda egyébként hatalmas. A bejárati ajtótól jobbra és balra 10-10 kör alakú  csinos fém asztal foglal helyet.
Zsófi már bent volt és az asztalok felét letörölte. Mindenki végezte a munkáját. Én bementem a cukrászda konyha részére és segítettem a nővéremnek sütni.Egész idő alatt az járt az eszemben, hogy mit fognak a fiúk csinálni a két egész hét szabad idő alatt. Arra a döntésre jutottam, hogy meglepem életem választottját. Egy hatalmas csokoládés piskótatortát készítettem neki a tetején egy hatalmas három levelű lóhere marcipánnal. A torta kör alakú szegélyére sárga habban golyókat nyomtam egy tubus segítségével.
-Gyönyörű!Ügyes vagy hugicám!-mondta Netti.
-Húúú köszi. Fáradságos munka volt, de megérte!
-Meg bizony! Niall imádni fogja!-halottam Nikoll hangját a hátam mögül.Mielőtt válaszolhattam volna nekem rohant hátulról és megölelt.
-Várom a következő két hetet! Annyi mindent elterveztem már a fiúkkal!-közöltem vidámmal a barátnőmmel.
-Ja..Aha..Biztos örülnek egy csipetnyi szabadságnak..Majd én is elütöm valahogy az időt.-Nikoll elhúzta a száját és elment felváltani Zsófit, aki mind eddig a kassza mögött fogadta a vendégeket.Pár perc múlva Zsófi sétált be a sütödébe.Ő is megdicsérte a művemet.
-Míra! Ez fantasztikus... Egyébként képzeld! Most hívtak a szüleim. Haza utazom Magyarországra két hétre...ugye nem baj?
-Nem, dehogy is. Ha szüleid ezt szeretnék menj nyugodtan..Majd Netti keres addig egy új alkalmazottat a helyedre! Ha visszajöttél pedig megy tovább minden a rendes kerékvágásba.-mondtam Zsófinak, de nem akartam elszomorítani azzal, hogy a fiúk pont most kapnak két hét szabid..
-Húúú köszi! Megyek összepakolok! Holnap reggel a 7 órakor induló repcsivel nekivágok Budapestnek!-elröhögtük magunkat. A trécselés után haza mentem segíteni Zsófinak összecsomagolni.

Nikoll*
-Egy epres és egy csokit muffint szeretnék.-mondta egy gyönyörű hullámos hajú, zöld szemű lány.
-A csokisat nekem veszed, igaz cica?-kérdezte a fiú aki mellette állt.
-Hát persze husikám.-azzal egy szájra puszit adott a barátjának. A szájra puszi után enyelgés következett ami kifejezett zavart.
-Khm...máris hozom.-egy érdekes mosolyt küldtem feléjük és elsiettem a süteményekért.
A konyhában Mírába ütköztem, aki épp egy hatalmas tortával bűvészkedett. Az alkotása nagyon tetszett.
Beszélgettem vele egy kicsit, pontosabban csak két mondatot váltottunk. Amit mondott azon nagyon elgondolkodtam. Annyira, hogy észre sem vettem, hogy a szerelmes pár már lassan fél órája vár a muffinjaikra.
-Elnézést, megkaphatnánk végre a rendelésünket?-kérdezték tőlem kissé ingerültebben a kelleténél.
-Hát persze, itt is vannak. A cukrászda ajándéka nektek.
-Köszönjük-közölték velem flegmán majd elmentek.
Két hét?! Két teljes szabadság... Ez nagyszerű...Azt hiszem jó kis szabadidőnek nézünk elébe...
Másnap reggel korán keltünk, mert elkísértük Zsófit a reptérre. Mielőtt felszállt volna a gépre két puszit nyomtam az arcára.
-Akkor két hét múlva ugyan itt! Jó pihenést..És üdvözlöm az otthoniakat-mondtam és Mírával szorosan átöleltük a barátnőnket.
Zsó felszállt a gépre mi pedig végig néztük, ahogy elindul és egyre kisebb lesz ahogy távolodik. Integettünk még egy utolsót, bár tudtuk ezt úgysem látja.Amikor kimentünk a váróterembe nem hittünk a szemünknek.
-Harry! Te itt?!  A tegnap esti program után ilyen korán reggel?-kérdeztem a fiút meglepetten, aztán feltűnt, hogy Liam is ott van vele.-Azaz.. sziasztok!
-Hello lányok!-köszöntek nekünk és elmesélték, hogy kerültek ide. Harry és Liam a mai legkorábbi géppel az Egyesült Államokba utazik, hogy ott töltsék el a két hét "nyaralást" ; Louis Londonban marad; Niall és Zayn pedig haza megy és meglátogatja a családját.
-Érdekes..Nekem még Niall nem szólt, hogy Írországba megy.-gondolkodott el Niall.
-Menjetek vissza a cukrászdába! Ott várnak rátok és mindent megbeszélnek veletek. Egyébként TI hogy kerültetek ide?-kérdezte Liam.
-Zsófi haza utazik és elkísértük a reptérre, hogy még eltudjunk búcsúzkodni.-közölte Míra.
-Haza...tehát Magyarországra?-kérdezte Harry.
-Igen-feleltük egyszerre Mírával.
-És mennyi időre?
-Mindössze két hétre.
-Mi is pont addig leszünk az USA legkedveltebb államában.De most már indulnunk kell, ha elakarjuk érni a gépet.
-Rendben! Sziasztok! Jó utat!-Mírával megöleltük mind a két fiút és elindultunk a munkaenyhünkre.
Visszafelé Míra vezette az ezüst színű autót, amit még Netti kapott a 18. szülinapjára.
-Kíváncsi vagyok, hogy Niall mit forgat a fejében. Eddig mindent megbeszéltünk , még mindig nem értem miért nem szólt nekem-törte meg a rádió halk zümmögését Míra.
-Valószínűleg azért, mert még csak most döntötte el. 10 perc és ott vagyunk. Hamarosan kiderül-villantottam meg vámpír fogaimat Mírának. Igen, vámpír fogaim vannak.. vagyis csak voltak, mivel út közben megálltunk egy benzinkútnál és nem tudtam ellen állni nekik. Így Míra megvette nekem.
-Jajjj...pffuuuu..most komolyan megijedtem-sikoltozott és mind a ketten elnevettük magunkat.
-Húúúú én vagyok a vámpírok úrnője! Meneküljetek mert vérre szomjazom!-ez a mondat hagyta el a számat mikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból. Zayn és Niall az épület bejáratánál vártak ránk és úgy néztek rám, mint egy elme gyógyintézetből szabadult szökevényre.
-Hát ennek meg mi baja?-kérdezte Zayn, de alig lehetett érteni mit mond,annyira nevetett. Ezt a kérdés egyébként Mírának szállta, ő azonban már nem tudott válaszolni. Niall rögtön megtámadta. Azzal a harcias szájával neki rontott Míra szerény kis arcának és eltűntek valahol.
-Hát őőmmm... Gyorsan eltűntek, mit ne mondjak...egyébként meg csak szórakozok a vámpírfogaimmal.Tetszik?-és egy igaz vámpír mosollyal meredtem Zaynre.
-ÁÁááá igen.. Fura vagy ma. Olyan felszabadult....
-Tudom... Csak próbálom elfelejteni a történteket.Mert tudod.. Nekem...Szóval izé. Hát.. Na! Az van, hogy... najó... hagyjuk! Erről nem szeretnék most beszélni.
-Örülök, hogy már nem bánt, amit pár napja tettem. Akkor köztünk nincs harag, igaz?
-Persze, hogy nincs. És egyébként sem rád haragudtam.
-Hát akkor?-fordult felém csodálkozó fejjel.
Mikor éppen a pár nappal ezelőtt történteket vitattuk meg már a cukrászdában ültünk és tejszínhabos forrócsokit ittunk fahájjal meghintve.
-Saját magamra..Tudod, nekem még soha nem volt barátom..olyan barátom..Ha érted mire gondolok-Itt mosolygott egyet és bólintott-Most meg hirtelen egy fiúval aludtam..nekem sok volt ez egyszerre..De már semmi jelentősége.-miközben az egész életemet felvázoltam Zaynnek, fel sem tűnt milyen könnyedén el mondok neki mindent. Az egész beszélgetésünk alatt megbolondítóan gyönyörű barna szemeibe néztem.Talán ez lehetett az oka annak, hogy ilyen hirtelen elengedtem magam a csevegésünk során.
-Akkor felejtsük el. Viszont van egy meglepetésem számodra...-suttogta. Átnyúlt az asztal fölött és megfogta a kezemet. Amikor megérintett olyan hevesen vert a szívem, hogy lélegezni is alig tudtam. Mi van velem? lehet, hogy beteg vagyok?! Szerencsére Ő nem vette észre mi játszódik le bennem. Félénken elmosolyodtam.
-Elviszlek egy hétre Bradrfordba , a szülővársomba..Persze, csak ha nem bánod..
-Mi? Nem..Mármint nem bánom. Szívesen elmegyek...-egy percre elgondolkodtam-veled.
Hosszú percekig egymás szemébe néztünk. Mosolyogtunk, fogtunk egymás kezét és néztük egymást.
-Őőőő Nikoll képzeld! Niall-el egy hétre Írországba utazom-sipította Míra össze-vissza ugrándozva.
Zaynnel gyorsan elengedtük egymás kezét és mosolyogva néztük Míra öröm táncát. Reménykedtünk  hogy nem vette észre a pár másodperccel ezelőtti kéztartásunkat.
-Hát nem nagyszerű? Bemutat a családjának-örvendezett majd egy csókkal jutalmazta a mellette ácsorgó Niallt, aki épp a fülét fogta be, mert nem bírta a nagy sikítozást.
-De ez tényleg nagyon jó! - mondtam Mírának, aki éppenséggel még mindig Niall-el volt elfoglalva.
Amikor végeztek a szerelemük miatt kiváltott rohammal Zaynnel felálltunk és koszos tányérokat kivittük.
Niall és Míra is jött velünk, hogy Míra bemutathassa a nagy művét Niall-nek. A fiú mikor meglátta a tortát elámult és egy hang sem jött ki a torkán.Egyszerűen szóhoz sem jutott, imádta a művet amit barátnője készített neki.Az elpusztításával viszonylag hamar végeztünk. Nem is csodálkozom..Niall ultra gyorsan eszik. És evés közben még párszor megcsókolgatta, meg puszilgatta és megsimogatta Mírát..Még evés közben is..Komolyan mondom, az már szinte, fáj, hogy ennyire romantikusak tudnak lenni.
-Khmm.. eszünk és mi Nikollal tényleg enni szeretnénk. Nem tudnátok kicsit mellőzni ezt? Csak addig míg eszünk..-mondta Zayn.
-Na mi van haver csak nem féltékeny vagy? Nekem jutott a világ legszebb lánya..lekéstél, ennyi vagy!-mondta gúnyosan Niall és mindannyian elnevettük magunkat.
-Be kell valljam, Míra tényleg gyönyörű..de az én szívem foglalt, tehát irigy nem vagyok-rákacsintott Niall-re ,Míra pedig elpirult. Zayn szíve foglalt...foglalt.. Ezen kattogott az agyam. Nagyon szerencsés lány lehet az akit Zayn szeret..Hisz Zayn tökéletes. Belülről és kívülről is.Szeretem.Nagyon szeretem. Azt, hiszem szerelmes vagyok. De az ő szíve foglalt...Akkor mégis miért fogta meg a kezemet?!
-Á a te szíve foglalt és még csak be sem mered vallani az illetőnek..chh gyáva kukac..De a kezét azért fogdosod. Tudod öcsi lassan haladsz-vetett oda Niall Zaynnek viccesen.Öcsi? De hisz Zayn az idősebb...Mindegy. Ami leginkább lekötött az nem ez volt. Zayn az én kezemet fogta meg...tehááát?
-Te nemnormális állat!-kiáltotta és bele rúgott egyet Niall lábába az asztal alatt.
-Még is mit csináltok? Álljatok le!-szólt rájuk Míra.
-Bocs szívem de ezt el kell intéznünk. Az idióta pasid akkora egy....-mondta dühösen Zayn.
-Hagyjatok magunkra! Ez a harc kettőnk közt folyik-pattan fel Niall és elkezdte kergetni Zaynt.
Elég gyerekesnek tűntek. A "fogócska" közben végig nevettek így magukra hagytuk őket. Nagy baj nem történhet.

Míra*
Mikor megérkeztünk Nikollal a reptérről fenomenális érzés töltött el. Életem szerelme ott állt az ajtóban Zayn kíséretével. Már egy napja, 24 órája nem láttam.Semmivel és senkivel nem törődve ahogy bezártam a kocsiajtaját rávetettem magam Niallre. Időtlen időik csókolgattuk egymást, míg egyszer csak a cukrászda iroda részlegén kötöttünk ki. Annyira elmerültem a gondolataimban és Niall érzéki csókjaiba, hogy már nem is érdekelt az Írországos ügy. Hirtelen leállt megfogta a két vállam és mélyen a szemembe nézett.
-Míra. Be szeretnélek mutatni a családomnak. Azt szeretném, ha egy hete eltöltenél velünk Írországban.
Nem fogtam fel mit mond. Nagy meglepetésként értek a hallottak. Be akar mutatni a családjának.Ez nem azt jelenti. hogy nagyon komolyan veszi a kapcsolatunkat.Nem jutottam szóhoz. Megkérdezte  hogy benne vagyok-e az utazásban. Nem bírtam felein. Döntésemet egy szoros öleléssel jeleztem. Ő megpuszilt és azt suttogta:-Szeretlek.
Rohantam az étkezdébe, hogy ezt a hírt elújságoljam Nikollnak. Amikor kirohantam úgy láttam, mintha Zaynnel egymás kezét fogta volna. A másik pillanatban már nem...Szóval csak rosszul láttam.Az eset után megmutattam Niall-nek torát, amit aztán szépen elfogyasztottunk.
Pár perc múlva a fiúk össze vesztek valamin, amit én nem értettem. Rá néztem Nikollra és úgy láttam ő sem érti  mi a helyzet.

Feltört érzések

19.rész

Míra*

Nikoll egész úton míg a cukrászdába mentünk nem szólt egy szót sem. Látszót rajta hogy nem érezte jól magát Zayn miatt.
-Nikoll mi a baj? nem szóltál egy szót egész úton!-kérdeztem tőle.
-Semmi se.-mondta és a szemét lesütötte.
-De valami bajod van mert máskor be nem áll a szád.-világosítottam föl.
-Tényleg nincs semmi bajom csak egy kicsit fáradt vagyok.-mondta de éreztem hogy nem ennyi a baja.
Bementünk a cukrászdába én rögtön a kötényemért mentem de Nikoll a wc-be rohant.Csak annyit hallottam,hogy csapódik az ajtó és el kezd sírni.
-Nikoll.Mi a baj??Engedj be.-utasítottam és elkezdtem kopogni.
-Ne lécci most hagy békén kérlek.-válaszolt de én akkor sem adtam fel.
-Engedj be és akkor tudok segíteni.Kérlek Nikoll.-addig lécciztem neki míg be nem engedett.
Végre sikeresen beengedett.Leültem mellé és elkezdtem faggatni.
-Mi a baj miért sírsz?-csak meg kérdeztem és már láttam hogy könny szökik a szemébe.Erre én oda mentem hozzá áttöleltem vigasztalás kép.

Nikoll* 

Nem tudtam másra gondolni csak arra a képre. Először egy kicsit haragudtam Zayn-ra de aztán nem valami megváltozott. Nem tudom hogy mi de valami nagyon.Furcsa érzések törtek fel bennem. Nem tudtam másra gondolni mint Zayn-re. Muszáj volt valahova elrohannom.Nem bírtam tovább.Egyszerűen kitört belölem minden hogy nyár elején még tudtam ki vagyok igazából most meg keresem azt az ént aki tudja tényleg tudja hogy mit akar mert most igazán nem tudom.Berohantam a személyzeti wc-be és elkezdtem zokogni.Míra uttánam rohant nem akkartam beengedni de addig léccizet még beengedtem.Bejött és megint csak az van hogy nem tudom mit csináljak.
-Nikoll mi a baj.-kérdezte és én retenetesen elkeseredtem.
Nem találtam azokat a szavakat amikkel eltudnám magyarázni hogy igazából mi a bajom.
-Igazából nem is tudom nem tudom.... mit érzek Zayn iránt.-próbáltam küszködni a könnyeimmel de nem tudtam ki jött belőlem. Mi előtt elmondhattam volna a mondani valómat az előtt Míra megölelt.Jól eset. Kicsit könnyebb volt így már beszélni hogy kicsit nyugodtabb vagyok.
-Figyelj először is nyugodj meg.-mondta és adott egy zsepit.-Na jobban vagy most már?-kérdezte.
-Igen egy kicsit jobban.-mondtam és próbáltam egy kis mosolyt varázsolni az arcomra.
-Akkor jó.Tehát mi a baj?-kérdezte meg még egyszer.
-Hát igazából nem tudom..... nem tudom hogy... mit érzek Zayn iránt.-mondtam egész nehézkésen.
Hebegtem-habogtam össze vissza nem találtam a szavakat.Még mindig rosszul éreztem magamat de mégis kicsit jobban.
Egyszer csak Míra előkapja a telefonját é elkezd pötyögni.
Nem tudtam elképzelni kinek és minek ír csak írt és írt szerintem Niall-nak ír. Mikor végzet akkor csak rám nézet és elkezdet mosolyogni.

18. fejezet

Sziasztok! Egy új szerkesztő vagyok, remélem tetszeni fognak a bejegyzéseim. :) Én nem a részek elejére, hanem közepére rakok be képeket, így ismerhettek majd fel :)

Zayn*
Egy hatalmas sonkás-salátás szendvicset ettünk egy kis sajttal megszórva.Egyszerűen hangzik, de a szállodában még a reggelit is remekül készítik el. Niall hirtelen előkapta a telefonját és ha jól láttam fényképezni készült.
-Te meg mit csinálsz? Eszünk!-figyelmeztettem, mert rágcsálás közben elég érdekes képek születhetnek.
-Igazad van.Akkor nyeljétek le az utolsó falatot, mert helyzet jelentést kell adnom twitterre!-vigyorgott Niall.
-Uhhm Niall..te kocka!
-Ő legalább gyakran ad élet jelet! Egy rajongónak  jó érzés ha sűrűbben olvashatja a kedvence írásait!-mondta Nikoll. Csodálkoztam, mert nagyon csendes lány.
-Jogos.-mosolygott Harry.
Míra elvette Niall  telefonját és készített egy képet a reggelinkről majd rólunk is.
-Csinálsz te is egy képet az én telefonommal, hogy Míra is rajta legyen?-kérdeztem Nikollt.
-Hát persze! Én is pont most akartam mondani.-mondta majd felpattant és ő is lefényképezett minket.

Míra*
Amikor Niall telefonjával fotóztam az újdonsült barátaimat, és két régi jó barátomat: elgondolkoztam. Soha nem gondoltam volna, hogy a világ legszerencsésebb emberi közé tartozok majd és családi hangulatban beszélgetek majd a One Direction tagjaival, sőt nem is úgy tekintek rájuk, mint a világ leghíresebb fiú bandájára.Büszkén szólíthatom őket barátaimnak.Ez alól viszont Niall kivétel.Szeretem.Másképp, mint a többieket.
-Ez a kép hogy került hozzád? Vagy....várjunk! Ez egyáltalán mikor készült és hol?-gondolataimból Nikoll aggodalmas hangja ébresztett fel.Sajnos sokat aggódik, rendszerint mindent túl reagál.Azt hittem tőlem, kérdezi, mert nem láttam mi van a kezében.
-Tessék?.kérdeztem megilletődve.
-Ezt nézd!-mutatta felém Zayn legdrágább telefonját, egy iphone 5-öt.A képernyőn Nikollról volt egy kép, miközben aludt.Csak a fejét lehetett látni,azt se nagyon, mert félhomály volt.De én rögtön fel ismertem.Nagyon aranyosan aludt. Bár kicsit meglepődtem:mit keres mindez  Zayn telefonján?
-Olyan édesen szundikáltál, muszáj volt megörökítenem.-mondta Zayn totál higgadtan.
-Lehet, de ezek szerint nem kellett volna melletted aludnom...-mondta Nikoll még idegesebben.Nem értettem mi baja.
-Nikoll, mi a baj? Alig látszik a fejed a képen és alszol rajta így még vicces sem vagy.-próbáltam megnyugtatni.Talán az a baja, hogy rosszul néz ki a képen? Más megoldást nem tudtam találni a problémára.
-Nem a képpel van a bajom! Hanem azzal, hogy lefényképeztek!
-Haragszol, rám? Ha akarod kitörlöm..-mondta Zayn boci szemekkel.
-Nem, hagyd nyugodtan...Boccs, fel kell mennem a szobánkba. Ott hagytam az allergia gyógyszerem....
-Rendben.-mondta szinte mindenki egyszerre.
Nikoll nem is allergiás....semmire. Elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam: valami baj van és egyedül akar lenni.
-Lehozom neked, maradj itt nyugodtan és fejezd be a reggelit a többiekkel!-mondta Zayn mosolyogva.
-Nem! Fel megyek! Hagyjatok!-mondta Nikoll idegesen majd kirohant a szálloda étterem részéből  és eltűnt.
-Mire allergiás szegényke?Most nagyon jól mutatkoznak a tünetek..-gúnyolódott Louis.
-Szó sincs itt allergiáról. Egyszerűen csak kifárasztotta az utazás és hozzá kell szoknia az új környezethez. Ilyenkor mindig egyedül van fél órára, és lenyugszik.Nála ez a normális. Seperc alatt megint happy-girl lesz.
-De hát már lassan három hete itt vagytok. Szerencsére.-mondta Niall elgondolkozva majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nikoll elég lassú tempójú, minden téren..-mondtam és mindnyájan felnevettünk.
A reggeli után Niall-el elmentünk egy kis friss levegőt szívni és sétáltunk pár kört a hotel környékén. Hirtelen megfogta mind két kezem, szembe fordult velem és gyönyörű kék szemeit az enyéimre szegezte.
-Míra. Csodálatos lány van! Hozzád foghatót még sosem láttam.Szeretlek!-mondta majd megcsókolt. Visszacsókoltam, ezzel tudatva vele, hogy az érzéseim iránta egyeznek az övéivel .A kezeit a derekamra helyezte én pedig átöletem a nyakát.Hosszú percekig így álltunk.

Nikol*
Ideges lettem, nagyon ideges. Nem haragudtam senkire, Zayn-re sem. Csak magamat utáltam.Hogy voltam képes egy idegen fiúval aludni, akit még csak három hete ismerek? Istenem, nem ismerek magamra. Felrohantam a szálloda 6-os számú szobájába, ahol Zaynnel aludtam. Nem történt semmi. Egész idő alatt fél méter volt közöttünk. De ez így akkor sincs rendben. Beléptem a szoba ajtaján leültem az ágyra és gondolkoztam.Most még jobban utáltam magam.Rájöttem, hogy felesleges jelentet rendeztem a többiek előtt.Mély álmélkodásomból Zayn zökkentett ki.
-Szia.Jobban vagy? Vagy a nem létező allergiád tünetei elhatalmasodtak rajtad?-mosolygott.
-Bocsi, az előbbiért.Magam sem tudom mi ütött belém. Nem kellett volna egy idegen fiú mellett töltenem fél napot..-motyogtam.
-Az tényleg nem lett volna szép.De te Zayn Malikkel foglaltál egy szobát, akit már három hete is mersz és nagyin jó barátod.-mondta és közelebb lépet hozzám. Megsimítottam a karom majd kaptam tőle egy puszit az arcomra.
-Bocsánat még egyszer, tényleg jó barát vagy.-mondtam és megöleltem.Amikor hozzám ért érdekes érzések futottak át rajtam. Nem éreztem még ilyet, így elhessegettem a gondolataimat és többet nem foglalkoztam ezzel.
-Látom már nincs baj.-lépett be a szobánkba boldogan Zsófi.-Zayn viszont neked menned kell! Ma még egy dedikálás és egy privát konci.Sok sikert!
-Kössz, hogy szóltál. Mondd a fiúknak, hogy már megyek is csak összeszedek egy-két cuccot.
-Várj, Zsófi!-szóltam utána, mert már kiakart menni, én viszont próbáltam elkerülni azt a helyzetet, hogy kettesben maradok Zaynnel. Ezért egy kicsit feltartottam Zsót. -Míra hol van? Már vagy egy órája nem láttam.-kérdeztem.
-Turbékol az ír szőkeséggel.
-Mi mást csinálnia?-mondtam örömteljesen.Zsófi elment. Zayn keresett még pár ruhadarabot és Ő is készült elhagyni a szobát.Amikor az ajtóhoz ért megfordult és rám nézett:
-Ti nem jöttök velünk?
-Most nem lehet..Segíteni kell Míra nővérének a munkában.Nem vehetünk ki állandóan szabad napot!-mondtam.Megfogta a kezem megszorította és ezt mondta:
-Kár, pedig azt hittem a közeljövőben én is érezhetem magam galambnak.
-Hö?!- nem értettem mit akar ezzel mondani. Nagyon szőke vagyok, bár a hajam barna. Az efféle dolgok nekem már túl magasnak számítanak.
A fiúk elmentek. Mi Mírával és Zsófival pedig kitakarítottunk a szállodai szobánkat és összecsomagoltunk, de a cuccunkat még a szobánkban hagytuk.Aztán elmentünk a híres londoni cukrászdába és ráhangoltuk magunkat a munkára.