Míra*
Gondoltam egyet és írtam egy SMS-t Niall-nek. Tudtam, hogy még a dedikálással sincsenek kész, sőt még privát koncertjük is lesz délután, de Nikoll érdekében megkérdeztem, hogy állnak. Nem telt bele sok idő, pár perc múlva választ kaptam, mert a telefonom rezegni kezdett.
Ma késő este végzünk, nem hinném, hogy találkozhatunk.Holnaptól viszont 2 szabad hetet kaptunk. Amint lehet érted megyek. Szeretlek Kincsem! Niall
Egy kicsit elszontyolodtam. Pár órát is alig bírok ki nélküle. Erősnek kell lennem, hisz tudom mivel jár a hírnév. Összeszedtem magam és hatalmas mosolyra húztam a számat.
-Hamarosan minden rendbe jön. Ne aggódj Nikoll!-mondtam.
-Erős vagyok, hidd el! Nekem is menni fog! De most már megyek letörölöm az asztalokat. Fél óra múlva nyitás....-mondta és elmentünk segíteni Nettiéknek. A cukrászda egyébként hatalmas. A bejárati ajtótól jobbra és balra 10-10 kör alakú csinos fém asztal foglal helyet.
Zsófi már bent volt és az asztalok felét letörölte. Mindenki végezte a munkáját. Én bementem a cukrászda konyha részére és segítettem a nővéremnek sütni.Egész idő alatt az járt az eszemben, hogy mit fognak a fiúk csinálni a két egész hét szabad idő alatt. Arra a döntésre jutottam, hogy meglepem életem választottját. Egy hatalmas csokoládés piskótatortát készítettem neki a tetején egy hatalmas három levelű lóhere marcipánnal. A torta kör alakú szegélyére sárga habban golyókat nyomtam egy tubus segítségével.
-Gyönyörű!Ügyes vagy hugicám!-mondta Netti.
-Húúú köszi. Fáradságos munka volt, de megérte!
-Meg bizony! Niall imádni fogja!-halottam Nikoll hangját a hátam mögül.Mielőtt válaszolhattam volna nekem rohant hátulról és megölelt.
-Várom a következő két hetet! Annyi mindent elterveztem már a fiúkkal!-közöltem vidámmal a barátnőmmel.
-Ja..Aha..Biztos örülnek egy csipetnyi szabadságnak..Majd én is elütöm valahogy az időt.-Nikoll elhúzta a száját és elment felváltani Zsófit, aki mind eddig a kassza mögött fogadta a vendégeket.Pár perc múlva Zsófi sétált be a sütödébe.Ő is megdicsérte a művemet.
-Míra! Ez fantasztikus... Egyébként képzeld! Most hívtak a szüleim. Haza utazom Magyarországra két hétre...ugye nem baj?
-Nem, dehogy is. Ha szüleid ezt szeretnék menj nyugodtan..Majd Netti keres addig egy új alkalmazottat a helyedre! Ha visszajöttél pedig megy tovább minden a rendes kerékvágásba.-mondtam Zsófinak, de nem akartam elszomorítani azzal, hogy a fiúk pont most kapnak két hét szabid..
-Húúú köszi! Megyek összepakolok! Holnap reggel a 7 órakor induló repcsivel nekivágok Budapestnek!-elröhögtük magunkat. A trécselés után haza mentem segíteni Zsófinak összecsomagolni.
Nikoll*
-Egy epres és egy csokit muffint szeretnék.-mondta egy gyönyörű hullámos hajú, zöld szemű lány.
-A csokisat nekem veszed, igaz cica?-kérdezte a fiú aki mellette állt.
-Hát persze husikám.-azzal egy szájra puszit adott a barátjának. A szájra puszi után enyelgés következett ami kifejezett zavart.
-Khm...máris hozom.-egy érdekes mosolyt küldtem feléjük és elsiettem a süteményekért.
A konyhában Mírába ütköztem, aki épp egy hatalmas tortával bűvészkedett. Az alkotása nagyon tetszett.
Beszélgettem vele egy kicsit, pontosabban csak két mondatot váltottunk. Amit mondott azon nagyon elgondolkodtam. Annyira, hogy észre sem vettem, hogy a szerelmes pár már lassan fél órája vár a muffinjaikra.
-Elnézést, megkaphatnánk végre a rendelésünket?-kérdezték tőlem kissé ingerültebben a kelleténél.
-Hát persze, itt is vannak. A cukrászda ajándéka nektek.
-Köszönjük-közölték velem flegmán majd elmentek.
Két hét?! Két teljes szabadság... Ez nagyszerű...Azt hiszem jó kis szabadidőnek nézünk elébe...
Másnap reggel korán keltünk, mert elkísértük Zsófit a reptérre. Mielőtt felszállt volna a gépre két puszit nyomtam az arcára.
-Akkor két hét múlva ugyan itt! Jó pihenést..És üdvözlöm az otthoniakat-mondtam és Mírával szorosan átöleltük a barátnőnket.
Zsó felszállt a gépre mi pedig végig néztük, ahogy elindul és egyre kisebb lesz ahogy távolodik. Integettünk még egy utolsót, bár tudtuk ezt úgysem látja.Amikor kimentünk a váróterembe nem hittünk a szemünknek.
-Harry! Te itt?! A tegnap esti program után ilyen korán reggel?-kérdeztem a fiút meglepetten, aztán feltűnt, hogy Liam is ott van vele.-Azaz.. sziasztok!
-Hello lányok!-köszöntek nekünk és elmesélték, hogy kerültek ide. Harry és Liam a mai legkorábbi géppel az Egyesült Államokba utazik, hogy ott töltsék el a két hét "nyaralást" ; Louis Londonban marad; Niall és Zayn pedig haza megy és meglátogatja a családját.
-Érdekes..Nekem még Niall nem szólt, hogy Írországba megy.-gondolkodott el Niall.
-Menjetek vissza a cukrászdába! Ott várnak rátok és mindent megbeszélnek veletek. Egyébként TI hogy kerültetek ide?-kérdezte Liam.
-Zsófi haza utazik és elkísértük a reptérre, hogy még eltudjunk búcsúzkodni.-közölte Míra.
-Haza...tehát Magyarországra?-kérdezte Harry.
-Igen-feleltük egyszerre Mírával.
-És mennyi időre?
-Mindössze két hétre.
-Mi is pont addig leszünk az USA legkedveltebb államában.De most már indulnunk kell, ha elakarjuk érni a gépet.
-Rendben! Sziasztok! Jó utat!-Mírával megöleltük mind a két fiút és elindultunk a munkaenyhünkre.
Visszafelé Míra vezette az ezüst színű autót, amit még Netti kapott a 18. szülinapjára.
-Kíváncsi vagyok, hogy Niall mit forgat a fejében. Eddig mindent megbeszéltünk , még mindig nem értem miért nem szólt nekem-törte meg a rádió halk zümmögését Míra.
-Valószínűleg azért, mert még csak most döntötte el. 10 perc és ott vagyunk. Hamarosan kiderül-villantottam meg vámpír fogaimat Mírának. Igen, vámpír fogaim vannak.. vagyis csak voltak, mivel út közben megálltunk egy benzinkútnál és nem tudtam ellen állni nekik. Így Míra megvette nekem.
-Jajjj...pffuuuu..most komolyan megijedtem-sikoltozott és mind a ketten elnevettük magunkat.
-Húúúú én vagyok a vámpírok úrnője! Meneküljetek mert vérre szomjazom!-ez a mondat hagyta el a számat mikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból. Zayn és Niall az épület bejáratánál vártak ránk és úgy néztek rám, mint egy elme gyógyintézetből szabadult szökevényre.
-Hát ennek meg mi baja?-kérdezte Zayn, de alig lehetett érteni mit mond,annyira nevetett. Ezt a kérdés egyébként Mírának szállta, ő azonban már nem tudott válaszolni. Niall rögtön megtámadta. Azzal a harcias szájával neki rontott Míra szerény kis arcának és eltűntek valahol.
-Hát őőmmm... Gyorsan eltűntek, mit ne mondjak...egyébként meg csak szórakozok a vámpírfogaimmal.Tetszik?-és egy igaz vámpír mosollyal meredtem Zaynre.
-ÁÁááá igen.. Fura vagy ma. Olyan felszabadult....
-Tudom... Csak próbálom elfelejteni a történteket.Mert tudod.. Nekem...Szóval izé. Hát.. Na! Az van, hogy... najó... hagyjuk! Erről nem szeretnék most beszélni.
-Örülök, hogy már nem bánt, amit pár napja tettem. Akkor köztünk nincs harag, igaz?
-Persze, hogy nincs. És egyébként sem rád haragudtam.
-Hát akkor?-fordult felém csodálkozó fejjel.
Mikor éppen a pár nappal ezelőtt történteket vitattuk meg már a cukrászdában ültünk és tejszínhabos forrócsokit ittunk fahájjal meghintve.
-Saját magamra..Tudod, nekem még soha nem volt barátom..olyan barátom..Ha érted mire gondolok-Itt mosolygott egyet és bólintott-Most meg hirtelen egy fiúval aludtam..nekem sok volt ez egyszerre..De már semmi jelentősége.-miközben az egész életemet felvázoltam Zaynnek, fel sem tűnt milyen könnyedén el mondok neki mindent. Az egész beszélgetésünk alatt megbolondítóan gyönyörű barna szemeibe néztem.Talán ez lehetett az oka annak, hogy ilyen hirtelen elengedtem magam a csevegésünk során.
-Akkor felejtsük el. Viszont van egy meglepetésem számodra...-suttogta. Átnyúlt az asztal fölött és megfogta a kezemet. Amikor megérintett olyan hevesen vert a szívem, hogy lélegezni is alig tudtam. Mi van velem? lehet, hogy beteg vagyok?! Szerencsére Ő nem vette észre mi játszódik le bennem. Félénken elmosolyodtam.
-Elviszlek egy hétre Bradrfordba , a szülővársomba..Persze, csak ha nem bánod..
-Mi? Nem..Mármint nem bánom. Szívesen elmegyek...-egy percre elgondolkodtam-veled.
Hosszú percekig egymás szemébe néztünk. Mosolyogtunk, fogtunk egymás kezét és néztük egymást.
-Őőőő Nikoll képzeld! Niall-el egy hétre Írországba utazom-sipította Míra össze-vissza ugrándozva.
Zaynnel gyorsan elengedtük egymás kezét és mosolyogva néztük Míra öröm táncát. Reménykedtünk hogy nem vette észre a pár másodperccel ezelőtti kéztartásunkat.
-Hát nem nagyszerű? Bemutat a családjának-örvendezett majd egy csókkal jutalmazta a mellette ácsorgó Niallt, aki épp a fülét fogta be, mert nem bírta a nagy sikítozást.
-De ez tényleg nagyon jó! - mondtam Mírának, aki éppenséggel még mindig Niall-el volt elfoglalva.
Amikor végeztek a szerelemük miatt kiváltott rohammal Zaynnel felálltunk és koszos tányérokat kivittük.
Niall és Míra is jött velünk, hogy Míra bemutathassa a nagy művét Niall-nek. A fiú mikor meglátta a tortát elámult és egy hang sem jött ki a torkán.Egyszerűen szóhoz sem jutott, imádta a művet amit barátnője készített neki.Az elpusztításával viszonylag hamar végeztünk. Nem is csodálkozom..Niall ultra gyorsan eszik. És evés közben még párszor megcsókolgatta, meg puszilgatta és megsimogatta Mírát..Még evés közben is..Komolyan mondom, az már szinte, fáj, hogy ennyire romantikusak tudnak lenni.
-Khmm.. eszünk és mi Nikollal tényleg enni szeretnénk. Nem tudnátok kicsit mellőzni ezt? Csak addig míg eszünk..-mondta Zayn.
-Na mi van haver csak nem féltékeny vagy? Nekem jutott a világ legszebb lánya..lekéstél, ennyi vagy!-mondta gúnyosan Niall és mindannyian elnevettük magunkat.
-Be kell valljam, Míra tényleg gyönyörű..de az én szívem foglalt, tehát irigy nem vagyok-rákacsintott Niall-re ,Míra pedig elpirult. Zayn szíve foglalt...foglalt.. Ezen kattogott az agyam. Nagyon szerencsés lány lehet az akit Zayn szeret..Hisz Zayn tökéletes. Belülről és kívülről is.Szeretem.Nagyon szeretem. Azt, hiszem szerelmes vagyok. De az ő szíve foglalt...Akkor mégis miért fogta meg a kezemet?!
-Á a te szíve foglalt és még csak be sem mered vallani az illetőnek..chh gyáva kukac..De a kezét azért fogdosod. Tudod öcsi lassan haladsz-vetett oda Niall Zaynnek viccesen.Öcsi? De hisz Zayn az idősebb...Mindegy. Ami leginkább lekötött az nem ez volt. Zayn az én kezemet fogta meg...tehááát?
-Te nemnormális állat!-kiáltotta és bele rúgott egyet Niall lábába az asztal alatt.
-Még is mit csináltok? Álljatok le!-szólt rájuk Míra.
-Bocs szívem de ezt el kell intéznünk. Az idióta pasid akkora egy....-mondta dühösen Zayn.
-Hagyjatok magunkra! Ez a harc kettőnk közt folyik-pattan fel Niall és elkezdte kergetni Zaynt.
Elég gyerekesnek tűntek. A "fogócska" közben végig nevettek így magukra hagytuk őket. Nagy baj nem történhet.
Míra*
Mikor megérkeztünk Nikollal a reptérről fenomenális érzés töltött el. Életem szerelme ott állt az ajtóban Zayn kíséretével. Már egy napja, 24 órája nem láttam.Semmivel és senkivel nem törődve ahogy bezártam a kocsiajtaját rávetettem magam Niallre. Időtlen időik csókolgattuk egymást, míg egyszer csak a cukrászda iroda részlegén kötöttünk ki. Annyira elmerültem a gondolataimban és Niall érzéki csókjaiba, hogy már nem is érdekelt az Írországos ügy. Hirtelen leállt megfogta a két vállam és mélyen a szemembe nézett.
-Míra. Be szeretnélek mutatni a családomnak. Azt szeretném, ha egy hete eltöltenél velünk Írországban.
Nem fogtam fel mit mond. Nagy meglepetésként értek a hallottak. Be akar mutatni a családjának.Ez nem azt jelenti. hogy nagyon komolyan veszi a kapcsolatunkat.Nem jutottam szóhoz. Megkérdezte hogy benne vagyok-e az utazásban. Nem bírtam felein. Döntésemet egy szoros öleléssel jeleztem. Ő megpuszilt és azt suttogta:-Szeretlek.
Rohantam az étkezdébe, hogy ezt a hírt elújságoljam Nikollnak. Amikor kirohantam úgy láttam, mintha Zaynnel egymás kezét fogta volna. A másik pillanatban már nem...Szóval csak rosszul láttam.Az eset után megmutattam Niall-nek torát, amit aztán szépen elfogyasztottunk.
Pár perc múlva a fiúk össze vesztek valamin, amit én nem értettem. Rá néztem Nikollra és úgy láttam ő sem érti mi a helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése