18. fejezet

Sziasztok! Egy új szerkesztő vagyok, remélem tetszeni fognak a bejegyzéseim. :) Én nem a részek elejére, hanem közepére rakok be képeket, így ismerhettek majd fel :)

Zayn*
Egy hatalmas sonkás-salátás szendvicset ettünk egy kis sajttal megszórva.Egyszerűen hangzik, de a szállodában még a reggelit is remekül készítik el. Niall hirtelen előkapta a telefonját és ha jól láttam fényképezni készült.
-Te meg mit csinálsz? Eszünk!-figyelmeztettem, mert rágcsálás közben elég érdekes képek születhetnek.
-Igazad van.Akkor nyeljétek le az utolsó falatot, mert helyzet jelentést kell adnom twitterre!-vigyorgott Niall.
-Uhhm Niall..te kocka!
-Ő legalább gyakran ad élet jelet! Egy rajongónak  jó érzés ha sűrűbben olvashatja a kedvence írásait!-mondta Nikoll. Csodálkoztam, mert nagyon csendes lány.
-Jogos.-mosolygott Harry.
Míra elvette Niall  telefonját és készített egy képet a reggelinkről majd rólunk is.
-Csinálsz te is egy képet az én telefonommal, hogy Míra is rajta legyen?-kérdeztem Nikollt.
-Hát persze! Én is pont most akartam mondani.-mondta majd felpattant és ő is lefényképezett minket.

Míra*
Amikor Niall telefonjával fotóztam az újdonsült barátaimat, és két régi jó barátomat: elgondolkoztam. Soha nem gondoltam volna, hogy a világ legszerencsésebb emberi közé tartozok majd és családi hangulatban beszélgetek majd a One Direction tagjaival, sőt nem is úgy tekintek rájuk, mint a világ leghíresebb fiú bandájára.Büszkén szólíthatom őket barátaimnak.Ez alól viszont Niall kivétel.Szeretem.Másképp, mint a többieket.
-Ez a kép hogy került hozzád? Vagy....várjunk! Ez egyáltalán mikor készült és hol?-gondolataimból Nikoll aggodalmas hangja ébresztett fel.Sajnos sokat aggódik, rendszerint mindent túl reagál.Azt hittem tőlem, kérdezi, mert nem láttam mi van a kezében.
-Tessék?.kérdeztem megilletődve.
-Ezt nézd!-mutatta felém Zayn legdrágább telefonját, egy iphone 5-öt.A képernyőn Nikollról volt egy kép, miközben aludt.Csak a fejét lehetett látni,azt se nagyon, mert félhomály volt.De én rögtön fel ismertem.Nagyon aranyosan aludt. Bár kicsit meglepődtem:mit keres mindez  Zayn telefonján?
-Olyan édesen szundikáltál, muszáj volt megörökítenem.-mondta Zayn totál higgadtan.
-Lehet, de ezek szerint nem kellett volna melletted aludnom...-mondta Nikoll még idegesebben.Nem értettem mi baja.
-Nikoll, mi a baj? Alig látszik a fejed a képen és alszol rajta így még vicces sem vagy.-próbáltam megnyugtatni.Talán az a baja, hogy rosszul néz ki a képen? Más megoldást nem tudtam találni a problémára.
-Nem a képpel van a bajom! Hanem azzal, hogy lefényképeztek!
-Haragszol, rám? Ha akarod kitörlöm..-mondta Zayn boci szemekkel.
-Nem, hagyd nyugodtan...Boccs, fel kell mennem a szobánkba. Ott hagytam az allergia gyógyszerem....
-Rendben.-mondta szinte mindenki egyszerre.
Nikoll nem is allergiás....semmire. Elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam: valami baj van és egyedül akar lenni.
-Lehozom neked, maradj itt nyugodtan és fejezd be a reggelit a többiekkel!-mondta Zayn mosolyogva.
-Nem! Fel megyek! Hagyjatok!-mondta Nikoll idegesen majd kirohant a szálloda étterem részéből  és eltűnt.
-Mire allergiás szegényke?Most nagyon jól mutatkoznak a tünetek..-gúnyolódott Louis.
-Szó sincs itt allergiáról. Egyszerűen csak kifárasztotta az utazás és hozzá kell szoknia az új környezethez. Ilyenkor mindig egyedül van fél órára, és lenyugszik.Nála ez a normális. Seperc alatt megint happy-girl lesz.
-De hát már lassan három hete itt vagytok. Szerencsére.-mondta Niall elgondolkozva majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nikoll elég lassú tempójú, minden téren..-mondtam és mindnyájan felnevettünk.
A reggeli után Niall-el elmentünk egy kis friss levegőt szívni és sétáltunk pár kört a hotel környékén. Hirtelen megfogta mind két kezem, szembe fordult velem és gyönyörű kék szemeit az enyéimre szegezte.
-Míra. Csodálatos lány van! Hozzád foghatót még sosem láttam.Szeretlek!-mondta majd megcsókolt. Visszacsókoltam, ezzel tudatva vele, hogy az érzéseim iránta egyeznek az övéivel .A kezeit a derekamra helyezte én pedig átöletem a nyakát.Hosszú percekig így álltunk.

Nikol*
Ideges lettem, nagyon ideges. Nem haragudtam senkire, Zayn-re sem. Csak magamat utáltam.Hogy voltam képes egy idegen fiúval aludni, akit még csak három hete ismerek? Istenem, nem ismerek magamra. Felrohantam a szálloda 6-os számú szobájába, ahol Zaynnel aludtam. Nem történt semmi. Egész idő alatt fél méter volt közöttünk. De ez így akkor sincs rendben. Beléptem a szoba ajtaján leültem az ágyra és gondolkoztam.Most még jobban utáltam magam.Rájöttem, hogy felesleges jelentet rendeztem a többiek előtt.Mély álmélkodásomból Zayn zökkentett ki.
-Szia.Jobban vagy? Vagy a nem létező allergiád tünetei elhatalmasodtak rajtad?-mosolygott.
-Bocsi, az előbbiért.Magam sem tudom mi ütött belém. Nem kellett volna egy idegen fiú mellett töltenem fél napot..-motyogtam.
-Az tényleg nem lett volna szép.De te Zayn Malikkel foglaltál egy szobát, akit már három hete is mersz és nagyin jó barátod.-mondta és közelebb lépet hozzám. Megsimítottam a karom majd kaptam tőle egy puszit az arcomra.
-Bocsánat még egyszer, tényleg jó barát vagy.-mondtam és megöleltem.Amikor hozzám ért érdekes érzések futottak át rajtam. Nem éreztem még ilyet, így elhessegettem a gondolataimat és többet nem foglalkoztam ezzel.
-Látom már nincs baj.-lépett be a szobánkba boldogan Zsófi.-Zayn viszont neked menned kell! Ma még egy dedikálás és egy privát konci.Sok sikert!
-Kössz, hogy szóltál. Mondd a fiúknak, hogy már megyek is csak összeszedek egy-két cuccot.
-Várj, Zsófi!-szóltam utána, mert már kiakart menni, én viszont próbáltam elkerülni azt a helyzetet, hogy kettesben maradok Zaynnel. Ezért egy kicsit feltartottam Zsót. -Míra hol van? Már vagy egy órája nem láttam.-kérdeztem.
-Turbékol az ír szőkeséggel.
-Mi mást csinálnia?-mondtam örömteljesen.Zsófi elment. Zayn keresett még pár ruhadarabot és Ő is készült elhagyni a szobát.Amikor az ajtóhoz ért megfordult és rám nézett:
-Ti nem jöttök velünk?
-Most nem lehet..Segíteni kell Míra nővérének a munkában.Nem vehetünk ki állandóan szabad napot!-mondtam.Megfogta a kezem megszorította és ezt mondta:
-Kár, pedig azt hittem a közeljövőben én is érezhetem magam galambnak.
-Hö?!- nem értettem mit akar ezzel mondani. Nagyon szőke vagyok, bár a hajam barna. Az efféle dolgok nekem már túl magasnak számítanak.
A fiúk elmentek. Mi Mírával és Zsófival pedig kitakarítottunk a szállodai szobánkat és összecsomagoltunk, de a cuccunkat még a szobánkban hagytuk.Aztán elmentünk a híres londoni cukrászdába és ráhangoltuk magunkat a munkára.