Az áttőrás

                      21.fejezet


Nikoll*

Mírával már egy olyan 10 perce csak azt figyeljük hogy a fiúk hogy kergetőznek az asztalok körül. Mikor már azt láttuk hogy fáradnak akkor rá tettek ég 10 kört és kimentek az udvarra. Elkezdtünk beszélgetni de direkt magyarul hogy senki se értse, hogy miről beszélünk.
-Jól láttam hogy Zayn a kezedet fogta??-kérdezte Míra nagy mosollyal az arcán.-Vagy csak káprázot a szemem??
-Nem nem káprázott a szemed tényleg megfogta a kezem.-annyira örültem neki hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
-És akkor most mi van köztetek?
-Semmi sincs köztünk de örülnék neki ha lenne valami.-mondtam és egy kicsit elhúztam a szám.
Elmerültünk a beszélgetésbe mire arra kapjuk fel a fejünket hogy Zayn és Niall vihogva jönnek be az ajtón.Valamin nagyon röhögtek de nem tudtam elképzelni hogy min.
-Vajon mit beszéltek hogy ilyen jó kedvük van?-nézet rám Míra értetlenül.
-Nem tudom.
Oda jöttek hozzánk és leültek.
-Az előbb min röhögtetek annyira?-kérdezett rá Míra és nyomott egy puszit Niall arcára.
-Hát az hosszú történet majd elmesélem séta közben addig is hagy beszélgessenek Zayn-nék.-Miközben ezt magyarázta Niall Mírának megfogta a kezét és elkezdte húzni kifele.
-Rendben.-Míra csak ennyit tudott  mondani mert annyira húzta Niall hogy szegény majdnem elesett.

Míra*

Nem tudtam eldönteni hogy a szerelmem mit ért azon hogy kettesben hagyni őket.Kihúzott és röktön maga mellé húzott  lássacsak mindenki hogy én az ővé vagyok. Éreztem ahogy a derekamat átöleli az egyik kezével. A fejem biztos nagyon vörös volt. Míg sétáltunk állandóan csak mosolyogtam és ő is. Imádom amikor mosolyog.Rögtön rátértem a lényegre.
-Miért is kellett Nikollt és Zaynt kettesben hagyni és miért röhögtetek annyira?-kérdeztem de nem bírtam komoly fejet vágni mellette.
-Hát mert......-Hallgatott el egy kicsit és össze szedte a gondolatait.-Mert hát... mert... Zaynnek...tetszik Nikoll azért  és ezért megbeszéltük hogy mi ketten eljövünk sétálni ő meg bevall mindent Nikollnak.-A végére úgy meghatódtam hogy nem bírtam ki hogy ne ugorjak a nyakába.
-De aranyos-csak ezt tudtam mondani a meglepetségtől.-De ez komoly?? vagy hogy mikor és hogyan vagy mi nem tudok mit mondani annyira őrülök neki.-hirtelen csak  habogtam össze vissza.
-Hát Zaynnak már akkor tetszett mikor vele aludt Nikoll aztán meg nem akarta 
semmivel sem megbántani ezért volt minden ilyesmi a szállodában.
-Komolyan? És ezzen röhögtetek vagy mi?-kérdeztem mert amenyire hülyék el tudom képzelni hogy valami ilyesmin röhögtek.
-Nem nem ezen röhögtünk nyugi csak oda jött hozánk valami csaj hogy nem tudjuk e hogy hol lesz és mikor leadva az interjúnk.-mondta és elkezdtünk röhögni.
-Ez most komoly?-kérdeztem és nem bírtam ki röhögés nélkül.
Már kb. fél órája sétáltunk mire megcsörent a telefonja.
-Hallo tessék.-szólt bele a telefonba.
-Szia öcsi mizu?-szólt bele egy érettebb mélyebb hang.
-Szia bátyó semmi sem te is jössz anyuékhoz a hétvégén?-kérdezte örőlve hogy végre felhívta a bátyja.
-Persze hogy megyek már nagyon várom hogy megismerjem a barátnődet.-Niall rám názet hogy ezt meg honnan a j istenből tudja.
-De jó már alig várom hogy talákozhasunk.
-Én is nagyon várom már de most már mennem kell mert indulnom kell a munkába.-erre a bátyja lerakja a telefont.
Egymásra néztünk és azt se tudunk hogy egyáltalán honnan tudja hogy én vagyok Niallnak meg azt hogy megyek én is hozzájuk.
Elindultunk vissza fele a cukrászdába. Út közben olyan harminc ember nem állítót meg minket akkor egy sem. De ez van el kell fogadnom ha együtt szeretnék maradni Niall-lal.Út közben elbeszélgetünk azon hogy mi lesz ha nem fogok tetszeni a szüleinek de megnyugtatott hogy már küldött rólam képet nekik és az apukájának nagyon tetszettem meg anyukájának is szimpatikus voltam. Mire vissza értünk már pont annyi volt az idő hogy zárni kellet.Zaynék ott maradtak segíteni.

Zayn*

Ott hagytak minket a cukrászdában.Ma nem volt annyia pörgös nap mint máskor úgy hogy nyugodtan tudtunk beszélgetni.
-Figyel...Nikoll... tudod hogy miért szeretem volna beszélni veled??-kérdeztem meg tőle úgy hogy aztse tudtam hogy mit beszélek.
-Nem miért?-nézet rám gyönyörű zöld szemeivel.
-Hát....azért..mert...-nem tudtam rendesen beszélni az izgalomtól attól hogy talán nemet mond vagy ilyesmi.-azért...hogy elhívjalak egy randíra..hogy még jobban megismerjelek hogy tudjam mit gondolsz róla.-mondtam nagy nehezen.
Szegény annyira meglepődőt hogy azt se tudta mit kérdeztem mindha kínaiul beszéltem volna hozzá.

Az élet mindig megy tovább

                                                     20. fejezet
Míra*
Gondoltam egyet és írtam egy SMS-t Niall-nek. Tudtam, hogy még a dedikálással sincsenek kész, sőt még privát koncertjük is lesz délután, de Nikoll érdekében megkérdeztem, hogy állnak. Nem telt bele sok idő, pár perc múlva választ kaptam, mert a telefonom rezegni kezdett.
Ma késő este végzünk, nem hinném, hogy találkozhatunk.Holnaptól viszont 2 szabad hetet kaptunk. Amint lehet érted megyek. Szeretlek Kincsem! Niall 
Egy kicsit elszontyolodtam. Pár órát is alig bírok ki nélküle. Erősnek kell lennem, hisz tudom mivel jár a hírnév. Összeszedtem magam és hatalmas mosolyra húztam a számat.
-Hamarosan minden rendbe jön. Ne aggódj Nikoll!-mondtam.
-Erős vagyok, hidd el! Nekem is menni fog! De most már megyek letörölöm az asztalokat. Fél óra múlva nyitás....-mondta és elmentünk segíteni Nettiéknek. A cukrászda egyébként hatalmas. A bejárati ajtótól jobbra és balra 10-10 kör alakú  csinos fém asztal foglal helyet.
Zsófi már bent volt és az asztalok felét letörölte. Mindenki végezte a munkáját. Én bementem a cukrászda konyha részére és segítettem a nővéremnek sütni.Egész idő alatt az járt az eszemben, hogy mit fognak a fiúk csinálni a két egész hét szabad idő alatt. Arra a döntésre jutottam, hogy meglepem életem választottját. Egy hatalmas csokoládés piskótatortát készítettem neki a tetején egy hatalmas három levelű lóhere marcipánnal. A torta kör alakú szegélyére sárga habban golyókat nyomtam egy tubus segítségével.
-Gyönyörű!Ügyes vagy hugicám!-mondta Netti.
-Húúú köszi. Fáradságos munka volt, de megérte!
-Meg bizony! Niall imádni fogja!-halottam Nikoll hangját a hátam mögül.Mielőtt válaszolhattam volna nekem rohant hátulról és megölelt.
-Várom a következő két hetet! Annyi mindent elterveztem már a fiúkkal!-közöltem vidámmal a barátnőmmel.
-Ja..Aha..Biztos örülnek egy csipetnyi szabadságnak..Majd én is elütöm valahogy az időt.-Nikoll elhúzta a száját és elment felváltani Zsófit, aki mind eddig a kassza mögött fogadta a vendégeket.Pár perc múlva Zsófi sétált be a sütödébe.Ő is megdicsérte a művemet.
-Míra! Ez fantasztikus... Egyébként képzeld! Most hívtak a szüleim. Haza utazom Magyarországra két hétre...ugye nem baj?
-Nem, dehogy is. Ha szüleid ezt szeretnék menj nyugodtan..Majd Netti keres addig egy új alkalmazottat a helyedre! Ha visszajöttél pedig megy tovább minden a rendes kerékvágásba.-mondtam Zsófinak, de nem akartam elszomorítani azzal, hogy a fiúk pont most kapnak két hét szabid..
-Húúú köszi! Megyek összepakolok! Holnap reggel a 7 órakor induló repcsivel nekivágok Budapestnek!-elröhögtük magunkat. A trécselés után haza mentem segíteni Zsófinak összecsomagolni.

Nikoll*
-Egy epres és egy csokit muffint szeretnék.-mondta egy gyönyörű hullámos hajú, zöld szemű lány.
-A csokisat nekem veszed, igaz cica?-kérdezte a fiú aki mellette állt.
-Hát persze husikám.-azzal egy szájra puszit adott a barátjának. A szájra puszi után enyelgés következett ami kifejezett zavart.
-Khm...máris hozom.-egy érdekes mosolyt küldtem feléjük és elsiettem a süteményekért.
A konyhában Mírába ütköztem, aki épp egy hatalmas tortával bűvészkedett. Az alkotása nagyon tetszett.
Beszélgettem vele egy kicsit, pontosabban csak két mondatot váltottunk. Amit mondott azon nagyon elgondolkodtam. Annyira, hogy észre sem vettem, hogy a szerelmes pár már lassan fél órája vár a muffinjaikra.
-Elnézést, megkaphatnánk végre a rendelésünket?-kérdezték tőlem kissé ingerültebben a kelleténél.
-Hát persze, itt is vannak. A cukrászda ajándéka nektek.
-Köszönjük-közölték velem flegmán majd elmentek.
Két hét?! Két teljes szabadság... Ez nagyszerű...Azt hiszem jó kis szabadidőnek nézünk elébe...
Másnap reggel korán keltünk, mert elkísértük Zsófit a reptérre. Mielőtt felszállt volna a gépre két puszit nyomtam az arcára.
-Akkor két hét múlva ugyan itt! Jó pihenést..És üdvözlöm az otthoniakat-mondtam és Mírával szorosan átöleltük a barátnőnket.
Zsó felszállt a gépre mi pedig végig néztük, ahogy elindul és egyre kisebb lesz ahogy távolodik. Integettünk még egy utolsót, bár tudtuk ezt úgysem látja.Amikor kimentünk a váróterembe nem hittünk a szemünknek.
-Harry! Te itt?!  A tegnap esti program után ilyen korán reggel?-kérdeztem a fiút meglepetten, aztán feltűnt, hogy Liam is ott van vele.-Azaz.. sziasztok!
-Hello lányok!-köszöntek nekünk és elmesélték, hogy kerültek ide. Harry és Liam a mai legkorábbi géppel az Egyesült Államokba utazik, hogy ott töltsék el a két hét "nyaralást" ; Louis Londonban marad; Niall és Zayn pedig haza megy és meglátogatja a családját.
-Érdekes..Nekem még Niall nem szólt, hogy Írországba megy.-gondolkodott el Niall.
-Menjetek vissza a cukrászdába! Ott várnak rátok és mindent megbeszélnek veletek. Egyébként TI hogy kerültetek ide?-kérdezte Liam.
-Zsófi haza utazik és elkísértük a reptérre, hogy még eltudjunk búcsúzkodni.-közölte Míra.
-Haza...tehát Magyarországra?-kérdezte Harry.
-Igen-feleltük egyszerre Mírával.
-És mennyi időre?
-Mindössze két hétre.
-Mi is pont addig leszünk az USA legkedveltebb államában.De most már indulnunk kell, ha elakarjuk érni a gépet.
-Rendben! Sziasztok! Jó utat!-Mírával megöleltük mind a két fiút és elindultunk a munkaenyhünkre.
Visszafelé Míra vezette az ezüst színű autót, amit még Netti kapott a 18. szülinapjára.
-Kíváncsi vagyok, hogy Niall mit forgat a fejében. Eddig mindent megbeszéltünk , még mindig nem értem miért nem szólt nekem-törte meg a rádió halk zümmögését Míra.
-Valószínűleg azért, mert még csak most döntötte el. 10 perc és ott vagyunk. Hamarosan kiderül-villantottam meg vámpír fogaimat Mírának. Igen, vámpír fogaim vannak.. vagyis csak voltak, mivel út közben megálltunk egy benzinkútnál és nem tudtam ellen állni nekik. Így Míra megvette nekem.
-Jajjj...pffuuuu..most komolyan megijedtem-sikoltozott és mind a ketten elnevettük magunkat.
-Húúúú én vagyok a vámpírok úrnője! Meneküljetek mert vérre szomjazom!-ez a mondat hagyta el a számat mikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból. Zayn és Niall az épület bejáratánál vártak ránk és úgy néztek rám, mint egy elme gyógyintézetből szabadult szökevényre.
-Hát ennek meg mi baja?-kérdezte Zayn, de alig lehetett érteni mit mond,annyira nevetett. Ezt a kérdés egyébként Mírának szállta, ő azonban már nem tudott válaszolni. Niall rögtön megtámadta. Azzal a harcias szájával neki rontott Míra szerény kis arcának és eltűntek valahol.
-Hát őőmmm... Gyorsan eltűntek, mit ne mondjak...egyébként meg csak szórakozok a vámpírfogaimmal.Tetszik?-és egy igaz vámpír mosollyal meredtem Zaynre.
-ÁÁááá igen.. Fura vagy ma. Olyan felszabadult....
-Tudom... Csak próbálom elfelejteni a történteket.Mert tudod.. Nekem...Szóval izé. Hát.. Na! Az van, hogy... najó... hagyjuk! Erről nem szeretnék most beszélni.
-Örülök, hogy már nem bánt, amit pár napja tettem. Akkor köztünk nincs harag, igaz?
-Persze, hogy nincs. És egyébként sem rád haragudtam.
-Hát akkor?-fordult felém csodálkozó fejjel.
Mikor éppen a pár nappal ezelőtt történteket vitattuk meg már a cukrászdában ültünk és tejszínhabos forrócsokit ittunk fahájjal meghintve.
-Saját magamra..Tudod, nekem még soha nem volt barátom..olyan barátom..Ha érted mire gondolok-Itt mosolygott egyet és bólintott-Most meg hirtelen egy fiúval aludtam..nekem sok volt ez egyszerre..De már semmi jelentősége.-miközben az egész életemet felvázoltam Zaynnek, fel sem tűnt milyen könnyedén el mondok neki mindent. Az egész beszélgetésünk alatt megbolondítóan gyönyörű barna szemeibe néztem.Talán ez lehetett az oka annak, hogy ilyen hirtelen elengedtem magam a csevegésünk során.
-Akkor felejtsük el. Viszont van egy meglepetésem számodra...-suttogta. Átnyúlt az asztal fölött és megfogta a kezemet. Amikor megérintett olyan hevesen vert a szívem, hogy lélegezni is alig tudtam. Mi van velem? lehet, hogy beteg vagyok?! Szerencsére Ő nem vette észre mi játszódik le bennem. Félénken elmosolyodtam.
-Elviszlek egy hétre Bradrfordba , a szülővársomba..Persze, csak ha nem bánod..
-Mi? Nem..Mármint nem bánom. Szívesen elmegyek...-egy percre elgondolkodtam-veled.
Hosszú percekig egymás szemébe néztünk. Mosolyogtunk, fogtunk egymás kezét és néztük egymást.
-Őőőő Nikoll képzeld! Niall-el egy hétre Írországba utazom-sipította Míra össze-vissza ugrándozva.
Zaynnel gyorsan elengedtük egymás kezét és mosolyogva néztük Míra öröm táncát. Reménykedtünk  hogy nem vette észre a pár másodperccel ezelőtti kéztartásunkat.
-Hát nem nagyszerű? Bemutat a családjának-örvendezett majd egy csókkal jutalmazta a mellette ácsorgó Niallt, aki épp a fülét fogta be, mert nem bírta a nagy sikítozást.
-De ez tényleg nagyon jó! - mondtam Mírának, aki éppenséggel még mindig Niall-el volt elfoglalva.
Amikor végeztek a szerelemük miatt kiváltott rohammal Zaynnel felálltunk és koszos tányérokat kivittük.
Niall és Míra is jött velünk, hogy Míra bemutathassa a nagy művét Niall-nek. A fiú mikor meglátta a tortát elámult és egy hang sem jött ki a torkán.Egyszerűen szóhoz sem jutott, imádta a művet amit barátnője készített neki.Az elpusztításával viszonylag hamar végeztünk. Nem is csodálkozom..Niall ultra gyorsan eszik. És evés közben még párszor megcsókolgatta, meg puszilgatta és megsimogatta Mírát..Még evés közben is..Komolyan mondom, az már szinte, fáj, hogy ennyire romantikusak tudnak lenni.
-Khmm.. eszünk és mi Nikollal tényleg enni szeretnénk. Nem tudnátok kicsit mellőzni ezt? Csak addig míg eszünk..-mondta Zayn.
-Na mi van haver csak nem féltékeny vagy? Nekem jutott a világ legszebb lánya..lekéstél, ennyi vagy!-mondta gúnyosan Niall és mindannyian elnevettük magunkat.
-Be kell valljam, Míra tényleg gyönyörű..de az én szívem foglalt, tehát irigy nem vagyok-rákacsintott Niall-re ,Míra pedig elpirult. Zayn szíve foglalt...foglalt.. Ezen kattogott az agyam. Nagyon szerencsés lány lehet az akit Zayn szeret..Hisz Zayn tökéletes. Belülről és kívülről is.Szeretem.Nagyon szeretem. Azt, hiszem szerelmes vagyok. De az ő szíve foglalt...Akkor mégis miért fogta meg a kezemet?!
-Á a te szíve foglalt és még csak be sem mered vallani az illetőnek..chh gyáva kukac..De a kezét azért fogdosod. Tudod öcsi lassan haladsz-vetett oda Niall Zaynnek viccesen.Öcsi? De hisz Zayn az idősebb...Mindegy. Ami leginkább lekötött az nem ez volt. Zayn az én kezemet fogta meg...tehááát?
-Te nemnormális állat!-kiáltotta és bele rúgott egyet Niall lábába az asztal alatt.
-Még is mit csináltok? Álljatok le!-szólt rájuk Míra.
-Bocs szívem de ezt el kell intéznünk. Az idióta pasid akkora egy....-mondta dühösen Zayn.
-Hagyjatok magunkra! Ez a harc kettőnk közt folyik-pattan fel Niall és elkezdte kergetni Zaynt.
Elég gyerekesnek tűntek. A "fogócska" közben végig nevettek így magukra hagytuk őket. Nagy baj nem történhet.

Míra*
Mikor megérkeztünk Nikollal a reptérről fenomenális érzés töltött el. Életem szerelme ott állt az ajtóban Zayn kíséretével. Már egy napja, 24 órája nem láttam.Semmivel és senkivel nem törődve ahogy bezártam a kocsiajtaját rávetettem magam Niallre. Időtlen időik csókolgattuk egymást, míg egyszer csak a cukrászda iroda részlegén kötöttünk ki. Annyira elmerültem a gondolataimban és Niall érzéki csókjaiba, hogy már nem is érdekelt az Írországos ügy. Hirtelen leállt megfogta a két vállam és mélyen a szemembe nézett.
-Míra. Be szeretnélek mutatni a családomnak. Azt szeretném, ha egy hete eltöltenél velünk Írországban.
Nem fogtam fel mit mond. Nagy meglepetésként értek a hallottak. Be akar mutatni a családjának.Ez nem azt jelenti. hogy nagyon komolyan veszi a kapcsolatunkat.Nem jutottam szóhoz. Megkérdezte  hogy benne vagyok-e az utazásban. Nem bírtam felein. Döntésemet egy szoros öleléssel jeleztem. Ő megpuszilt és azt suttogta:-Szeretlek.
Rohantam az étkezdébe, hogy ezt a hírt elújságoljam Nikollnak. Amikor kirohantam úgy láttam, mintha Zaynnel egymás kezét fogta volna. A másik pillanatban már nem...Szóval csak rosszul láttam.Az eset után megmutattam Niall-nek torát, amit aztán szépen elfogyasztottunk.
Pár perc múlva a fiúk össze vesztek valamin, amit én nem értettem. Rá néztem Nikollra és úgy láttam ő sem érti  mi a helyzet.

Feltört érzések

19.rész

Míra*

Nikoll egész úton míg a cukrászdába mentünk nem szólt egy szót sem. Látszót rajta hogy nem érezte jól magát Zayn miatt.
-Nikoll mi a baj? nem szóltál egy szót egész úton!-kérdeztem tőle.
-Semmi se.-mondta és a szemét lesütötte.
-De valami bajod van mert máskor be nem áll a szád.-világosítottam föl.
-Tényleg nincs semmi bajom csak egy kicsit fáradt vagyok.-mondta de éreztem hogy nem ennyi a baja.
Bementünk a cukrászdába én rögtön a kötényemért mentem de Nikoll a wc-be rohant.Csak annyit hallottam,hogy csapódik az ajtó és el kezd sírni.
-Nikoll.Mi a baj??Engedj be.-utasítottam és elkezdtem kopogni.
-Ne lécci most hagy békén kérlek.-válaszolt de én akkor sem adtam fel.
-Engedj be és akkor tudok segíteni.Kérlek Nikoll.-addig lécciztem neki míg be nem engedett.
Végre sikeresen beengedett.Leültem mellé és elkezdtem faggatni.
-Mi a baj miért sírsz?-csak meg kérdeztem és már láttam hogy könny szökik a szemébe.Erre én oda mentem hozzá áttöleltem vigasztalás kép.

Nikoll* 

Nem tudtam másra gondolni csak arra a képre. Először egy kicsit haragudtam Zayn-ra de aztán nem valami megváltozott. Nem tudom hogy mi de valami nagyon.Furcsa érzések törtek fel bennem. Nem tudtam másra gondolni mint Zayn-re. Muszáj volt valahova elrohannom.Nem bírtam tovább.Egyszerűen kitört belölem minden hogy nyár elején még tudtam ki vagyok igazából most meg keresem azt az ént aki tudja tényleg tudja hogy mit akar mert most igazán nem tudom.Berohantam a személyzeti wc-be és elkezdtem zokogni.Míra uttánam rohant nem akkartam beengedni de addig léccizet még beengedtem.Bejött és megint csak az van hogy nem tudom mit csináljak.
-Nikoll mi a baj.-kérdezte és én retenetesen elkeseredtem.
Nem találtam azokat a szavakat amikkel eltudnám magyarázni hogy igazából mi a bajom.
-Igazából nem is tudom nem tudom.... mit érzek Zayn iránt.-próbáltam küszködni a könnyeimmel de nem tudtam ki jött belőlem. Mi előtt elmondhattam volna a mondani valómat az előtt Míra megölelt.Jól eset. Kicsit könnyebb volt így már beszélni hogy kicsit nyugodtabb vagyok.
-Figyelj először is nyugodj meg.-mondta és adott egy zsepit.-Na jobban vagy most már?-kérdezte.
-Igen egy kicsit jobban.-mondtam és próbáltam egy kis mosolyt varázsolni az arcomra.
-Akkor jó.Tehát mi a baj?-kérdezte meg még egyszer.
-Hát igazából nem tudom..... nem tudom hogy... mit érzek Zayn iránt.-mondtam egész nehézkésen.
Hebegtem-habogtam össze vissza nem találtam a szavakat.Még mindig rosszul éreztem magamat de mégis kicsit jobban.
Egyszer csak Míra előkapja a telefonját é elkezd pötyögni.
Nem tudtam elképzelni kinek és minek ír csak írt és írt szerintem Niall-nak ír. Mikor végzet akkor csak rám nézet és elkezdet mosolyogni.

18. fejezet

Sziasztok! Egy új szerkesztő vagyok, remélem tetszeni fognak a bejegyzéseim. :) Én nem a részek elejére, hanem közepére rakok be képeket, így ismerhettek majd fel :)

Zayn*
Egy hatalmas sonkás-salátás szendvicset ettünk egy kis sajttal megszórva.Egyszerűen hangzik, de a szállodában még a reggelit is remekül készítik el. Niall hirtelen előkapta a telefonját és ha jól láttam fényképezni készült.
-Te meg mit csinálsz? Eszünk!-figyelmeztettem, mert rágcsálás közben elég érdekes képek születhetnek.
-Igazad van.Akkor nyeljétek le az utolsó falatot, mert helyzet jelentést kell adnom twitterre!-vigyorgott Niall.
-Uhhm Niall..te kocka!
-Ő legalább gyakran ad élet jelet! Egy rajongónak  jó érzés ha sűrűbben olvashatja a kedvence írásait!-mondta Nikoll. Csodálkoztam, mert nagyon csendes lány.
-Jogos.-mosolygott Harry.
Míra elvette Niall  telefonját és készített egy képet a reggelinkről majd rólunk is.
-Csinálsz te is egy képet az én telefonommal, hogy Míra is rajta legyen?-kérdeztem Nikollt.
-Hát persze! Én is pont most akartam mondani.-mondta majd felpattant és ő is lefényképezett minket.

Míra*
Amikor Niall telefonjával fotóztam az újdonsült barátaimat, és két régi jó barátomat: elgondolkoztam. Soha nem gondoltam volna, hogy a világ legszerencsésebb emberi közé tartozok majd és családi hangulatban beszélgetek majd a One Direction tagjaival, sőt nem is úgy tekintek rájuk, mint a világ leghíresebb fiú bandájára.Büszkén szólíthatom őket barátaimnak.Ez alól viszont Niall kivétel.Szeretem.Másképp, mint a többieket.
-Ez a kép hogy került hozzád? Vagy....várjunk! Ez egyáltalán mikor készült és hol?-gondolataimból Nikoll aggodalmas hangja ébresztett fel.Sajnos sokat aggódik, rendszerint mindent túl reagál.Azt hittem tőlem, kérdezi, mert nem láttam mi van a kezében.
-Tessék?.kérdeztem megilletődve.
-Ezt nézd!-mutatta felém Zayn legdrágább telefonját, egy iphone 5-öt.A képernyőn Nikollról volt egy kép, miközben aludt.Csak a fejét lehetett látni,azt se nagyon, mert félhomály volt.De én rögtön fel ismertem.Nagyon aranyosan aludt. Bár kicsit meglepődtem:mit keres mindez  Zayn telefonján?
-Olyan édesen szundikáltál, muszáj volt megörökítenem.-mondta Zayn totál higgadtan.
-Lehet, de ezek szerint nem kellett volna melletted aludnom...-mondta Nikoll még idegesebben.Nem értettem mi baja.
-Nikoll, mi a baj? Alig látszik a fejed a képen és alszol rajta így még vicces sem vagy.-próbáltam megnyugtatni.Talán az a baja, hogy rosszul néz ki a képen? Más megoldást nem tudtam találni a problémára.
-Nem a képpel van a bajom! Hanem azzal, hogy lefényképeztek!
-Haragszol, rám? Ha akarod kitörlöm..-mondta Zayn boci szemekkel.
-Nem, hagyd nyugodtan...Boccs, fel kell mennem a szobánkba. Ott hagytam az allergia gyógyszerem....
-Rendben.-mondta szinte mindenki egyszerre.
Nikoll nem is allergiás....semmire. Elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam: valami baj van és egyedül akar lenni.
-Lehozom neked, maradj itt nyugodtan és fejezd be a reggelit a többiekkel!-mondta Zayn mosolyogva.
-Nem! Fel megyek! Hagyjatok!-mondta Nikoll idegesen majd kirohant a szálloda étterem részéből  és eltűnt.
-Mire allergiás szegényke?Most nagyon jól mutatkoznak a tünetek..-gúnyolódott Louis.
-Szó sincs itt allergiáról. Egyszerűen csak kifárasztotta az utazás és hozzá kell szoknia az új környezethez. Ilyenkor mindig egyedül van fél órára, és lenyugszik.Nála ez a normális. Seperc alatt megint happy-girl lesz.
-De hát már lassan három hete itt vagytok. Szerencsére.-mondta Niall elgondolkozva majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nikoll elég lassú tempójú, minden téren..-mondtam és mindnyájan felnevettünk.
A reggeli után Niall-el elmentünk egy kis friss levegőt szívni és sétáltunk pár kört a hotel környékén. Hirtelen megfogta mind két kezem, szembe fordult velem és gyönyörű kék szemeit az enyéimre szegezte.
-Míra. Csodálatos lány van! Hozzád foghatót még sosem láttam.Szeretlek!-mondta majd megcsókolt. Visszacsókoltam, ezzel tudatva vele, hogy az érzéseim iránta egyeznek az övéivel .A kezeit a derekamra helyezte én pedig átöletem a nyakát.Hosszú percekig így álltunk.

Nikol*
Ideges lettem, nagyon ideges. Nem haragudtam senkire, Zayn-re sem. Csak magamat utáltam.Hogy voltam képes egy idegen fiúval aludni, akit még csak három hete ismerek? Istenem, nem ismerek magamra. Felrohantam a szálloda 6-os számú szobájába, ahol Zaynnel aludtam. Nem történt semmi. Egész idő alatt fél méter volt közöttünk. De ez így akkor sincs rendben. Beléptem a szoba ajtaján leültem az ágyra és gondolkoztam.Most még jobban utáltam magam.Rájöttem, hogy felesleges jelentet rendeztem a többiek előtt.Mély álmélkodásomból Zayn zökkentett ki.
-Szia.Jobban vagy? Vagy a nem létező allergiád tünetei elhatalmasodtak rajtad?-mosolygott.
-Bocsi, az előbbiért.Magam sem tudom mi ütött belém. Nem kellett volna egy idegen fiú mellett töltenem fél napot..-motyogtam.
-Az tényleg nem lett volna szép.De te Zayn Malikkel foglaltál egy szobát, akit már három hete is mersz és nagyin jó barátod.-mondta és közelebb lépet hozzám. Megsimítottam a karom majd kaptam tőle egy puszit az arcomra.
-Bocsánat még egyszer, tényleg jó barát vagy.-mondtam és megöleltem.Amikor hozzám ért érdekes érzések futottak át rajtam. Nem éreztem még ilyet, így elhessegettem a gondolataimat és többet nem foglalkoztam ezzel.
-Látom már nincs baj.-lépett be a szobánkba boldogan Zsófi.-Zayn viszont neked menned kell! Ma még egy dedikálás és egy privát konci.Sok sikert!
-Kössz, hogy szóltál. Mondd a fiúknak, hogy már megyek is csak összeszedek egy-két cuccot.
-Várj, Zsófi!-szóltam utána, mert már kiakart menni, én viszont próbáltam elkerülni azt a helyzetet, hogy kettesben maradok Zaynnel. Ezért egy kicsit feltartottam Zsót. -Míra hol van? Már vagy egy órája nem láttam.-kérdeztem.
-Turbékol az ír szőkeséggel.
-Mi mást csinálnia?-mondtam örömteljesen.Zsófi elment. Zayn keresett még pár ruhadarabot és Ő is készült elhagyni a szobát.Amikor az ajtóhoz ért megfordult és rám nézett:
-Ti nem jöttök velünk?
-Most nem lehet..Segíteni kell Míra nővérének a munkában.Nem vehetünk ki állandóan szabad napot!-mondtam.Megfogta a kezem megszorította és ezt mondta:
-Kár, pedig azt hittem a közeljövőben én is érezhetem magam galambnak.
-Hö?!- nem értettem mit akar ezzel mondani. Nagyon szőke vagyok, bár a hajam barna. Az efféle dolgok nekem már túl magasnak számítanak.
A fiúk elmentek. Mi Mírával és Zsófival pedig kitakarítottunk a szállodai szobánkat és összecsomagoltunk, de a cuccunkat még a szobánkban hagytuk.Aztán elmentünk a híres londoni cukrászdába és ráhangoltuk magunkat a munkára.

Koncert utáni reggel

17.rész

Harry*

Ép akkor rontottam be Niall-ékhoz amikor Míra jött ki a fürdőből.Én azt hittem ég alszanak de nem.

-Sziasztok.-köszöntem nekik.

-Szia Harry.-köszönt nekem Míra.

-Szia Harry mit keresel?Vagy inkább kit?-kérdezte Niall.

-Senkit se keresek csak azt hitem még alszotok és fel akartalak kelteni titeket.

-Hát már nem alszunk.-mondta Míra és elkezdtek mosolyogni Niallal.

-Ma lesz valami dolgunk?-kérdeztem.

-Hát interjú.-mondta Niall kicsit bizonytalanul.-Én úgy tudom hogy az ma lesz.

-Ajj ne már azt hittem hogy ma lesz egy kis szabad időnk.

Siránkoztam egy sort és kimentem a szobából.Utána csak annyit halottam hogy elkezdtek röhögni.Bementem Zaynékhoz ők még aludtak meglepődtem hogy egy ágyban mert azt hittem hogy nem akarja majd azt hogy Nikoll vele aludjon mivel nincsenek együtt ilyesmi. Óvatosan belopóztam a szobába és felúgrodtam az ágyra hogy felébredjenek szegény Nikoll annyira megijedt hogy leeset az ágyról Zayn rögtön oda rohant hogy hogy jól van e.

-Jól vagy?-kérdezte Zayn.

-Igen persze.-mondta neki.

-Te normális vagy ilyet többet ne csinálj!-ordibálta le a fejemet.

-Jó nyugi nem csinálom ezt többet.-mondtam és elkezdtem röhögni.


Zayn*

Fúú Harry egyszer nagyon megbánod ezt.Gondoltam magamban mert szegény Nikoll úgy megijedt hogy leeset az ágyról.Rögtön oda rohantam hozzá hogy nincs e valami baja.Szerencsére nem volt semmi baja.

-Nem vagytok éhesek?-kérdezte Harry mikor már nem röhögött annyira.

-Hát én egy kicsit igen.-Válaszolta Nikoll miután segítettem neki felülni az ágyra.

-Hát tőlem is ehetnénk már.-mondtam neki.-De azért a többieket is kérdezd meg.

-Rendben.-válaszolt vissza Harry.

Kiment a szobából és én rögtön oda mentem Nikoll-hoz hogy biztosan jól van-e. Megnyugtatott hogy igen de láttam hogy fogja a fejét hoztam neki egy pohár vizet és egy vizes rongyot. Óvatosan megérintetem a fejét hogy beborogasam neki.Lett egy kis pukli a fején ezért húzta a száját mert gondolom azért fájt neki.

-Biztos hogy jól vagy? kérdeztem.

-Hát igen...mondhatni.-mondta 

-Nem kell lejönnöd majd hozzok fel neked valami kaját oké?-kérdeztem

-Nem nem kell le tudok menni.-mondta Nikoll.

A többiek is akkor jöttek ki a szobából mint mi úgy hogy lementünk a szálloda éttermébe.Helyet foglaltunk.Én Nikoll mellé ültem mellé Harry mellé Netti velünk szemben Niall mellette Míra mellette Liam Zsófi mellette Louis. Így ültünk és ettünk.Senki se szólt egy szót se csak ültünk és ettünk. 

Szálodában

16.rész

Sziasztok. Lesz néhány apróbb változtatás ne lepődjetek meg rajta. Pl. lesznek különböző szemszögök.

Míra szemszöge*

Mikor a szállodához értünk csak annyit éreztem hogy Niall megfog és elkezd vinni.Én meg csak átkaroltam a nyakát.Remélem szegény nem szakadt meg.Mikor már úgy éreztem hogy a liftből szálunk ki már annyira nem féltem hogy megfog szakadni miattam mert már majdnem a szobájába voltunk. Egyszer csak egy kis suttogást hallok.

-Liam. Segítenél?-kérdezte a szerelmem Liam-től

-Persze.-válaszolt.

A szerelmem egyedül nem tudta kinyitni miattam az ajtót.Mikor már lefektetett egy ágyra nem tudtam hogy hol vagyok.Annyit hallottam hogy elkezdet folyni a víz.Arra gondoltam hogy elment fürödni.Így is volt. Felkeltem  megnéztem hogy hol vagyok egy francia ágyba voltam be fektetve.Fel ültem körül néztem hogy mi hol van egy olyan 15-20 perc múlva annyit hallok hogy elállt a vízcsobogás. Niall készen volt a fürdéssel. Mikor jön ki a fürdőből csak annyit láttok hogy egy szál alsó gatyában van.

-Te meg miért vagy fönt?-kérdezte meglepődve hogy fent vagyok.

-Hát csak felkeltem mert nem tudtam hogy hol vagyok.-mondtam neki.

-De hát velünk vagy biztonságba.Nem kellet volna felkelned.-mondta és elkezdet mosolyogni.

Leült mellém én meg adtam neki egy puszit és lefeküdtem.Elfordultam a fal fele.Csak annyit éreztem hogy lefekszik betakarózik és átkarol.Megfordultam és úgy aludtunk hogy egymást öleltük.

Niall*
Szegény Mírám elaludt út közben.Mikor megérkeztünk akkor megfogtam és felvittem a szobámba.Megkértem Liam-et hogy nyissa már ki nekem az ajtót mert nem tudom mert a kezemben van a barátnőm. Liam kinyitotta az ajtót nekem n bevittem letettem az ágyamra és elmentem fürödni.Mikor végeztem a fürdéssel akkor csak annyit látok hogy Míra az ágyon ül. 

-Te meg miért vagy fönt?-kérdeztem töle.

-Hát csak felkeltem mert nem tudtam hogy hol vagyok.-mondta és elkezde mosolyogni.

-De hát velünk vagy biztonságba.Nem kellet volna felkelned.-ezen már mind a ketten mosolyogni.
Nyomott egy puszit az  arcomra és lefeküdt.Én is lefeküdtem átkaroltam a derekát.Egyszer csak megfordul és átlel így aludt el.Én még egy kicsit fent voltam mert nem tudtam aludni. Olyan aranyosan alszik gondolta magamban. Reggel azon kaptam magam hogy nincs mellettem.Felültem. És csak annyit hallok hogy folyik a víz.Mikor kijött a fürdőből már frissen és készen állva a napra jött ki.Mikor egyszer csak berontott valaki Harry volt az.

Harry*
Reggel már korán fent voltam mert nem tudtam aludni.Nekem kivételesen volt külön egy kis nappalim a szobába.Kérdeztem Zsófit hogy nem akar inkább velem aludni.Úgy osztottuk be hogy Zsófi velem alszik Nikoll Zaynnal Netti pedig Kivesz magának egy szobát mert nem akart senkivel se aludni mert elkezdet neki udvarolni egy fiú.Na tehát Zsófi a kanapán aludt.Már mind ketten korán fent voltunk és úgy döntöttünk hogy unalmunkban elkezdünk jobban ismerkedni. Kérdezgettem hogy hogy miért csak most jött ki meg hogy ő is oda jár e suliba mit Nikoll és Míra.Mikor már meguntuk a beszélgetést akkor úgy döntettünk hogy felkeltsük a többieket.