55.fejezet
Míra*
Igaza volt Niall-nak nagyon kényelmetlen a kanapé. Először nem akartam felmenni de végül meggondoltam magam. Mikor felmentem még hezitáltam bemenjek-e vagy ne. Vissza fordultam nekem ez még túl gyors. Bevallom nagyon hiányzik az,hogy átöleljen és a karjaiban aludhassak el de nekem ez még túl gyors. Akármennyire is szeretném azt,hogy a karjaiban legyek ez még sem lenne így az igazi. Nem állok rá még készen. Míg ezen gondolkodtam vissza mentem a kanapéra. És megpróbáltam aludni.
Niall*
Tudtam. Tudtam, hogy nem fog feljönni. előre számíthattam rá. Hisz akármennyire is akarom én azt az igazi megbocsátást. Még várnom kell rá. Úgy döntöttem reggel meglepem egy reggelivel. Ezekkel a gondolatokkal jött álom a szememre.
Reggel*
Nagy nehezen sikerült felkelnem. Ránéztem az órára és rá döbbentem már fél 10 múlt. Fasza már biztos fent van. Ezt is elbuktam. Na mindegy egy száll alsóban lemegyek főzők magamnak egy kávét és beszélek vele. Nagyon meglepődtem mikor be néztem a napaliba. Még mindig aludt. Olyan édesen szuszogott. Nem mentem be hozzá és nem keltetem fel. Így sincs sok időm reggelit csinálnom neki hisz bármikor felkelhet. Villám gyorsasággal előkerestem egy amerikai palacsinta receptet és el is kezdtem bekeverni a tésztát és sütni is. Mivel mielőtt össze nem jöttem Mírával azelőtt egyedül éltem és kénytelen voltam megtanulni sütni főzni. Így nem volt nehéz elkészítenem a palacsintát. Mindjárt kész vagyok. Az utolsó két darabot sütöm. Előszedtem egy tálcát ráraktam a tányért rápakoltam a palacsintákat, raktam rá külön egy kis mézet. Egy pohár narancs levet és vittem is be. Az utolsó kettőt is leszedtem ne hogy szénné égjen. Pont időben kész lettem ép akkor ébredezett. Leültem mellé kicsit közelebb húztam az asztalkát. Ráraktam a reggelit nehogy ráborítsam.
-Jó reggelt szépségem-megsimítottam az arcát. Erre elmosolyodott. Kicsit feljebb ült és nyújtózkodott egyet.
-Jó reggelt neked is-mosolygott tovább.
Míra*
Olyan jó volt Niall-re ébredni. Arra hogy itt van mellettem.
-Hogy aludtál??-de hiányzott ez az édes mosoly.Ezért megérte vissza jönni.
-Hát úgy ahogy de az ébredés nagyon jó remélem a folyatás is-remélem nem érti félre hisz én csak a kajára gondoltam semmi másra.
-Hát remélem ízleni fog-adta oda a tonnányi palacsintát. Megkóstoltam és nagyon nagy meglepetésemre nagyon finom volt. Ezt nem néztem volna ki belőle, hogy ilyeneket tud.
Bocsánat hogy ilyen későn hoztam az új részt csak ha volt ichletem akkor vagy nem voltam itthon vagy pedig nem voltam net közelben ha pedid volt net meg ilyesmi elfelejtettem. És úgy döntöttem hogy valószínűleg egy utolsó rész lesz még amiben leírom hogy mire gondoltam a végének csak éppenséggel nem tudom leírni. Ez most egy rövid rész lett nem mintha a többi annyira hosszú lett volna de ez van. Nem vagyok valami jó író.
2013. augusztus 26., hétfő
2013. június 30., vasárnap
54.fejezet- Megbocsátás vagy kitudja
54. fejezet
Meghoztam az új részt :) nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sok helyről olvastok!Nagyon örültem mikor megláttam de nem is húzom tovább az időt meg úgy se olvassátok el ezt! De azért köszi ♥
Míra*
Nem bírtam megállni, hogy ne feküdjek be mellé. Valami azt súgta ha nem bocsátok meg neki akkor örökre elvesztem.Én ezt nagyon nem akartam. Mikor megmozdult gyorsan kipattantam mellőle. Nyomtam még egy puszit az arcára és kimentem. Lementem Liam-hez a nappaliba. Ép a takarót terítette le.
-Köszönöm,hogy megágyaztál és, hogy vigyáztál rá-ezzel megöleltem.
-Szívesen máskor is-mosolygott rám.-Most pedig feküdj le aludni biztos nagyon fáradt vagy.
-Rendben szia jó éjt majd még reggel beszélünk-intettem egyet és Liam-ből is már csak annyit látni,hogy megy fel a lépcsőn.
Nem tudok aludni. Olyan fél kettőkor értünk haza most hajnali 4 óra van. Össze vissza forgolódok. Nem bírom tovább. Kimegyek és iszok egy pohár vizet. Nem nagyon szeretem a csap vizet ezért a hűtőben keresgéltem. Kinyitottam a hűtőt és csak akkor vettem észre Niall-t ahogy ott ül az asztalnál. Nem kapcsoltam fel a villanyt ezért nem vettem észre előbb.
-Jézusom te mióta ülsz itt?-kivettem egy palackot becsuktam az ajtót és leültem mellé.
-Fél órája-a fejét lehajtotta és tovább nézegette az üres poharat.
-És miért nem alszol?-hülye kérdés volt.Valószínűleg a fejfájás miatt amit az a sok pia okozott.
-Nem tudok aludni egy részt fáj a fejem másrészt rengeteg dolog kavarog bennem-lesütötte a szemét. Most legszívesebben megfognám a kezét. De nem lehet erősnek kell lennem. Itt leállt az eszme cserénk. Nem tudtam elszakadni az üvegtől. Csak bámultam és bámultam. Nem tudtam a szemeibe nézni. Egyszer csak megérintette a kezem. De rögtön vissza is húzta.
-Bocsi nem akartam-felállt az asztaltól és indult volna vissza a szobájába. Most ebben a pillanatban éreztem úgy hogy eljött az ideje annak,hogy megbeszéljük a dolgokat. Én se és Ő se bírta.
-Niall várj-kaptam el karját.
-Igen?-nézet rám kétségbe esett szemekkel.
-Beszéljük meg-elengedtem és elindultam a nappali fele.Nem kellet kétszer mondanom.Követtet be a napaliba.
Niall*
Mikor Míra behívott a nappaliba akkor azt hittem ott helyben ugrik ki a szívem a helyéről. Leültem vele szembe és hallgattam nem akartam beleszólni. Különben még jobban elcseszem.
-Niall azért szeretném megbeszélni veled ezt a dolgot mert már nem bírom. Nem bírom azt,hogy kerülni kell téged és nem bírom,hogy ez miatt a fiúkat is kerülnöm kell nagyon szeretlek de ezzel nagyon nagy sebet vájtál a szívembe.Ne kérd azt,hogy felejtsem el mert nem fogom és még egy ideig csak emiatt sem fogok veletek lenni. Kell nekem még egy kis idő, hogy leülepedjen. Ne kérdezd mennyi idő én sem tudom-a szemeiből könnyek folytak. Kezeimet nem tudtam vissza tartani attól,hogy ne töröljék le azokat. Mikor hozzá értem finom puha bőréhez csak úgy bizsergett a kezem. Remegett.Mikor hozzá értem felpillantott. Azok a barna szemek. Hirtelen elrántottam kezeim. nem tudtam mit csinálni.
-Míra nagyon sajnálom amit tettem nem is tudom miért csináltam.Ha alkoholt iszok elvesztem a fejem-nem tudtam folytatni. Ahogy rám néz rögtön elakad a szavam. Főleg ha könnyes szemekkel néz.
-Niall megkérhetlek valamire??-remélem nem azt fogja tőlem kérni,hogy tűnjek el örökre az életéből. Abba belehalnék.-Kapsz még egy esélyt de ne szúrd el kérlek-atya ég, hogy mi van el se tudom hinni. Nem volt merszem megölelni.
-Rendben-elkezdtem vigyorogni mint a tejbe tök. Életem egyik legszebb napja.
-Most viszont menj fel feküdj le aludni, nehogy észre vegyék a többiek-nem akartam nélküle aludni de ha ezt kéri akkor felmegyek.
-Nem szeretnél feljönni hozzám ez a kanapé nem valami kényelmes-egy próbát megért.
-Nem tudom Niall majd még meggondolom-van rá esélyem.
Nikoll*
Hajnalba meghallottam, ahogy Míra valakivel beszél. A hangja folyamatosan elcsuklott. De mikor meghallottam Niall hangját azt hittem kimegyek és megfojtom. Már megint kezdi ennek sose lesz vége. Ahányszor megbántja annyiszor fogom tökön rúgni. Kiosontam Zayn mellől. Sajnos csak a végét hallottam annak amiről beszéltek. Valaki jön fel. Na akkor most futás. Vissza huppantam amilyen gyorsan csak tudtam. Remélem nem vett észre.Hallottam ahogy becsukja az ajtót majd olyan 10 perc múlva valaki megint jön felfele.
Meghoztam az új részt :) nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sok helyről olvastok!Nagyon örültem mikor megláttam de nem is húzom tovább az időt meg úgy se olvassátok el ezt! De azért köszi ♥
Míra*
Nem bírtam megállni, hogy ne feküdjek be mellé. Valami azt súgta ha nem bocsátok meg neki akkor örökre elvesztem.Én ezt nagyon nem akartam. Mikor megmozdult gyorsan kipattantam mellőle. Nyomtam még egy puszit az arcára és kimentem. Lementem Liam-hez a nappaliba. Ép a takarót terítette le.
-Köszönöm,hogy megágyaztál és, hogy vigyáztál rá-ezzel megöleltem.
-Szívesen máskor is-mosolygott rám.-Most pedig feküdj le aludni biztos nagyon fáradt vagy.
-Rendben szia jó éjt majd még reggel beszélünk-intettem egyet és Liam-ből is már csak annyit látni,hogy megy fel a lépcsőn.
Nem tudok aludni. Olyan fél kettőkor értünk haza most hajnali 4 óra van. Össze vissza forgolódok. Nem bírom tovább. Kimegyek és iszok egy pohár vizet. Nem nagyon szeretem a csap vizet ezért a hűtőben keresgéltem. Kinyitottam a hűtőt és csak akkor vettem észre Niall-t ahogy ott ül az asztalnál. Nem kapcsoltam fel a villanyt ezért nem vettem észre előbb.
-Jézusom te mióta ülsz itt?-kivettem egy palackot becsuktam az ajtót és leültem mellé.
-Fél órája-a fejét lehajtotta és tovább nézegette az üres poharat.
-És miért nem alszol?-hülye kérdés volt.Valószínűleg a fejfájás miatt amit az a sok pia okozott.
-Nem tudok aludni egy részt fáj a fejem másrészt rengeteg dolog kavarog bennem-lesütötte a szemét. Most legszívesebben megfognám a kezét. De nem lehet erősnek kell lennem. Itt leállt az eszme cserénk. Nem tudtam elszakadni az üvegtől. Csak bámultam és bámultam. Nem tudtam a szemeibe nézni. Egyszer csak megérintette a kezem. De rögtön vissza is húzta.
-Bocsi nem akartam-felállt az asztaltól és indult volna vissza a szobájába. Most ebben a pillanatban éreztem úgy hogy eljött az ideje annak,hogy megbeszéljük a dolgokat. Én se és Ő se bírta.
-Niall várj-kaptam el karját.
-Igen?-nézet rám kétségbe esett szemekkel.
-Beszéljük meg-elengedtem és elindultam a nappali fele.Nem kellet kétszer mondanom.Követtet be a napaliba.
Niall*
Mikor Míra behívott a nappaliba akkor azt hittem ott helyben ugrik ki a szívem a helyéről. Leültem vele szembe és hallgattam nem akartam beleszólni. Különben még jobban elcseszem.
-Niall azért szeretném megbeszélni veled ezt a dolgot mert már nem bírom. Nem bírom azt,hogy kerülni kell téged és nem bírom,hogy ez miatt a fiúkat is kerülnöm kell nagyon szeretlek de ezzel nagyon nagy sebet vájtál a szívembe.Ne kérd azt,hogy felejtsem el mert nem fogom és még egy ideig csak emiatt sem fogok veletek lenni. Kell nekem még egy kis idő, hogy leülepedjen. Ne kérdezd mennyi idő én sem tudom-a szemeiből könnyek folytak. Kezeimet nem tudtam vissza tartani attól,hogy ne töröljék le azokat. Mikor hozzá értem finom puha bőréhez csak úgy bizsergett a kezem. Remegett.Mikor hozzá értem felpillantott. Azok a barna szemek. Hirtelen elrántottam kezeim. nem tudtam mit csinálni.
-Míra nagyon sajnálom amit tettem nem is tudom miért csináltam.Ha alkoholt iszok elvesztem a fejem-nem tudtam folytatni. Ahogy rám néz rögtön elakad a szavam. Főleg ha könnyes szemekkel néz.
-Niall megkérhetlek valamire??-remélem nem azt fogja tőlem kérni,hogy tűnjek el örökre az életéből. Abba belehalnék.-Kapsz még egy esélyt de ne szúrd el kérlek-atya ég, hogy mi van el se tudom hinni. Nem volt merszem megölelni.
-Rendben-elkezdtem vigyorogni mint a tejbe tök. Életem egyik legszebb napja.
-Most viszont menj fel feküdj le aludni, nehogy észre vegyék a többiek-nem akartam nélküle aludni de ha ezt kéri akkor felmegyek.
-Nem szeretnél feljönni hozzám ez a kanapé nem valami kényelmes-egy próbát megért.
-Nem tudom Niall majd még meggondolom-van rá esélyem.
Nikoll*
Hajnalba meghallottam, ahogy Míra valakivel beszél. A hangja folyamatosan elcsuklott. De mikor meghallottam Niall hangját azt hittem kimegyek és megfojtom. Már megint kezdi ennek sose lesz vége. Ahányszor megbántja annyiszor fogom tökön rúgni. Kiosontam Zayn mellől. Sajnos csak a végét hallottam annak amiről beszéltek. Valaki jön fel. Na akkor most futás. Vissza huppantam amilyen gyorsan csak tudtam. Remélem nem vett észre.Hallottam ahogy becsukja az ajtót majd olyan 10 perc múlva valaki megint jön felfele.
2013. június 22., szombat
53.fejezet-Nehezen de haza hoztuk
53.fejezet
Sziasztok! itt az új rész remélem tetszeni fog :) Puszi jó olvasást
Míra*
Alig vártam már,hogy leszálljon a gép.. Nem lehet igaz ez az idióta semmit nem tud jól csinálni egy valamin kívül. Iszonyat jó énekes. Idő közbe leszállt a repülő és megkerestem a csomagjaim. Nem volt kedvem haza menni ezért felhívtam Liam-et.
-Bocsi hülye kérdés volt.
Sziasztok! itt az új rész remélem tetszeni fog :) Puszi jó olvasást
Míra*
Alig vártam már,hogy leszálljon a gép.. Nem lehet igaz ez az idióta semmit nem tud jól csinálni egy valamin kívül. Iszonyat jó énekes. Idő közbe leszállt a repülő és megkerestem a csomagjaim. Nem volt kedvem haza menni ezért felhívtam Liam-et.
-Szia Liam nem mehetnék fel hozzád??-nagyon nagy a
hangzavar, úgy-hogy nem csodálnám ha nem hallotta volna meg.
-Miii nem hallottam mit mondtál?- a mi-nél el húzta az i-t.
Hülyének fognak nézni ha elkezdek ordibálni a reptér kellős közepén??
-Csak azt kérdeztem, hogy felmehetek- e hozzád?-nem
ordibáltam csak egy picivel hangosabban beszéltem.
-Nem hallok semmit írd le sms-be-ha nem 10 centire van a fülemtől a telefon akkor semennyire.
-Oké szia-meg se vártam a választ letettem és írtam neki egy sms-t.
Miután megkaptam a választ hívtam egy taxit és elindultam a ház fele.Végre megérkeztem.Na jó és most hogy fogok bejutni.Hát igen ezt most beszívtam.Küldtem még egy sms-t.Mit csinál ilyen sokáig már vagy öt perce írtam neki nem lehet igaz.
Liam*
Ajj Niall állj már le. Leütöm ha nem nyugszik le.Hol van már Zayn. Jöhetne segíteni.
-Zayn hol a franca voltál??-nem is kellet sokat magyaráznom neki megértette azt amit kellet.10 perc után vissza tudtam írni Mírának. Remélem bejut a lakásba és utána jön segíteni.Szóltam Harry-nek is,hogy segítsen Zayn-nek Niall-re vigyázni én addig kimegyek felhívom Mírát.
-Na szia sikerült bejutnod a házba??-mintha autó hangját hallanám a háttérbe.
-Szia igen de már úton vagyok a klubba-hála égnek. Végre úton a segítség.
-Rendben mennyi idő amíg ide érsz?-remélem minél hamarabb.
-Még olyat 5-10 perc addig ne csináljatok semmit maradjatok egy helyben jaa mielőtt el nem felejtem hol keresselek titeket?-nagyon remeg a hangja talán ideges?
-Gyere a pulthoz-indultam vissza hisz a fiúk nem hiszem,hogy bírnak még Niall-val.
-Okés szia-ezzel le is raktuk a telefont és én rohantam vissza.
Pár perc múlva megláttam Mírát.Szerencsére gyorsan megtalált bennünket.
-Sziasztok Jézusom te meg hogy nézel ki és bűzlesz a piától-olyan fejet vágott amilyet még tőle nem láttam. De komolyan azt hittem ott helyben meghalok a röhögéstől.-Niall figyelj már rám.
-Niall kellj már fel a földről-ordítottam rá.
-El sem hiszem vissza tért hozzánk az én Angyalom-atya ég ez nem normális.
-Niall ha nem kelsz fel a lábamtól beléd rúgok és nem viccelek-A szőke megölelte Míra bal bokáját s azt puszilgatja.Míra próbálta lerázni de valahogy nem sikerült nekik.Nehezen négyen felrángattuk a földről megfogtuk és bedobtuk a kocsi hátsó ülésére.Míra mellém ült. Most megértem,hogy miért nem akar az ír gyerek mellet ülni.
-Minden rendben?-vettetem egy pillantást felé.
-Szerinted minden rendben??-nézet rám könnyes szemekkel.
-Bocsi hülye kérdés volt.
Ennyi volt a nagy beszélgetés.A srácokat a Direction házba vittem.Mire megérkeztünk szerencsére a haspók bealudt.Így könnyebb volt bevinni.Mondjuk a klubból is csak azért sikerült elhoznunk,hogy Míra mondta neki hogy ha eljön velünk akkor kap egy puszit tőle.Viszont a lakásba cipelés már nehezebb volt főleg, hogy nem akartuk felébreszteni.Négyen cipeltük fel Míra addig a konyhába keresett neki fájdalom csillapítót reggelre.Mire felcipeltük meghalt a bal vállam.De sikerült.Mindannyian kijöttünk és minket Míra váltott fel.
Míra*
Niall-től Liam jött ki utoljára.
-Ne csinálj hülyeséget-súgta oda.Nem értettem mire érti ezt de bólintottam egyet rá.-Megágyazok neked lent a nappaliba jó?
-Rendben köszönöm-vetettem rá egy mosolyt.
Bementem az én szőkémhez ha mondhatom így.Még mindig nagyon dühít amit művelt de most ahogy alszik olyan aranyos.Nem bírtam megállni,hogy....
2013. június 17., hétfő
52.fejezet Szeretem
52.fejezet
Bocsánat hogy ennyit késtem a résszel de mostanában elég elfoglalt vagyok és nem nagyon juttok géphez!! A ballagás meg most minden így egybe jött de mostantól több rész lesz vagyis megpróbálok többet írni :) de nem is fecsegek tovább jó olvasást!♥
Míra*
Valahogy úgy éreztem most lenne a legnagyobb szükségem az ölelésére.Nem ment nem ment neki a megbocsátás tudom vagy is remélem merni hogy nagyon megbánta de a megbocsátáshoz kell nekem még egy kis idő.Szemebe könnycseppek sorakoztak fel.A egy legördül jön a többi.Nem bírtam tovább eltört a mécses.Nem akartam előtte sírni.
-Niall kérlek most menj el nagyon szépen kérlek-Elindultam az ajtó fele.Kinyitottam neki.Ahogy a nyitott ajtón kiment vissza nézett és szemem sarkából láttam ahogy neki könyörgően vissza nézz.Nem tudtam a szemébe nézni.Az ajtót becsaptam neki dőltem és minden kijött belőlem.Neki dőltem az ajtónak a térdemre hajtottam a fejem és úgy kezdtem el bőgni.most minden felgyülemlett feszültség kijött belőlem.Fél óra keserves sírás után a könnycsatornáim kiszáradtak.Nagy nehezen felmásztam a szobámba befeküdtem az ágyba és néztem a plafont.Volt már egy pár csalódásom az életben de ekkora pofont nem kaptam még tőle. Nem tudom mennyi ideig gondolkoztam ezen mikor azt veszem észre hogy hajnalodik.Igen most egyedül vagyok mivel a tesóm nincs itthon.Lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni.
Niall*
Ekkora egy balfasz én se lehetek.Magamat se értem.Pont ezt a lehetőséget kellet elszúrnom.Egy csoda szép ajándékot adott az élet és most mindent elcsesztem.Nem tudtam mit csinálni így inkább vissza repültem Londonba.Hívtam egy taxit kimentem a reptérre és felültem a leghamarabb induló gépre.Út közbe elaludtam. Arra keltem hogy a hangosbemondóba bemondják hogy megkezdjük leszállásunkat kérem kapcsolják be öveiket.leszálltam és felhívtam Liam-et,hogy jöjjön már értem.Kijött haza vitt.Egy szót se szóltam haza fele úton.Mikor megérkeztünk elköszöntem és ha nem szól akkor el is felejtem.Holnap egy interjú és egy koncert.
-Köszi,hogy szóltál-nagyon fáradt vagyok ma már csak arra vágyom,hogy végre ledőlhessek az ágyra Mírával ami sajnos nem fog össze jönni és aludni.Sose voltam még ilyen ramatyul.
-Minden okés haver??-már hogy lenne minden rendben.
-Nem nincs semmi se rendben mindent elszúrtam-ezzel hátat fordítottam és bementem a lakásba.Felkullogtam bedőltem az ágyba és aludtam.
~*~*~
Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nem tudtam hol szól.Valahol az ágy mellet találtam meg.Meg se néztem ki hív.
-Hallo??-félig aludtam még.Azt se tudtam merre áll a fejem.
-Te meg mi a jó Istent képzelsz magadról miért mentél el hozzá és ki volt az aki megmondta neked hogy merre van most azonnal válaszolj Horan vagy kiheréllek!!-na várjunk csak egy kicsit hagy ébredjek már fel.Tehát a hangból ítélve Nikoll az és ki van rám akadva.Oké eddig eljutottam.
-Neked is szia Nikoll.
-Ne játszd itt nekem a jó kis fiút hanem most rögtön megmagyarázod mi a faszomat kerestél te ott nála és ki volt az az nem normális akitől megtudtad,hogy merre van-legjobb ébresztő komolyan.De most már elég lesz az üvöltésből.
-Jól van nyugodj már le...-nem hagyta,hogy befejezem a mondatom.Miért kell közbe vágnia.
-Nem nyugszom le.
-1. most keltem úgyhogy ne üvölts már 2. bocsánatot mentem hozzá kérni 3. a te édes drága barátodból sikerült kiszednem örülsz??-remélem most már lejebb veszi a hangerőt.
-Oké akkor mind a kettőtöket kiherélem nem szabadott volna oda menned te idióta ha vártál volna még akkor most nem lenne rád még jobban kibukva-ez az halkan beszél.-Akkora nagy barom vagy most ugye tudod hogy legszívesebben megfojtanálak....
Még két sor szitkozódást hallgattam végig és lerakta.Elmentem hideg vízbe gyorsba lezuhanyoztam felöltöztem és mentem az interjúra.Egész végig kussba ültem.Amikor kérdeztek válaszoltam ennyi volt a beszélgetésem ma.Koncert is eltelt.Egy kicsit jobb kedvem legyen beborítottam egy vodka narancsot.Utána még egyet és még egyet.Az est további részére nem emlékszem.Remélem nem csináltam még nagyobb baromságot.
Liam*
Niall rendesen bebaszott.Sose láttam még ennyit piálni.Ezzel az volt a gond hogy állandóan Mírát emlegette.Csak ösz-visz annyit,hogy szereti nem akarja elveszíteni és ennek az összes kombinációját felsorolta.Elmentünk bulizni.Ott még ivott.Kénytelen voltam felhívni Mírát.
-Szia Liam vagyok zavarlak?-ötödik csörgés után felvette.
-Szia nem miért?
-Van egy kis gond..-remélem tudok majd rá hatni.
-Mi történt ugye semmi komoly??-szegényt nagyon megrémíthetem mert nagyon remeg a hangja.
-Nem nyugodj csak Niall iszonyatosan be van piálva és ha nem jössz ide akkor félő hogy rámászik egy csajra akire azt hiszi, hogy te vagy-nagy csörömpölésre lettem figyelmes.Már egy ideje nem szól bele a telefonba.-Míra itt vagy??
-Igen itt vagyok.
-Jól vagy?
-Igen. Figyelj vidd haza és fektesd le aludni nincs jobb ötletem-nagyon remeg a hangja remélem nem sír.-Most nem tudok elmenni hozzátok.Sajnálom.-itt már biztos voltam benne,hogy sír.
-Rendben nyugodj meg nem lesz baja-hát amennyire bírtam lenyugtattam de nem hiszek a sikerében.
Niall felráncigáltam a szobánkba amilyen gyorsan csak tudtam.ilyenkor nem nagyon lehet neki parancsolni. Mint egy csecsemő nem figyel a dolgokra.
Míra*
Hála égnek nem volt itthon senki ezért meg tudtam lógni.Írtam egy cetlit a bátyámnak. Felültem a legközelebbi gépre és már uton is voltam London fele.Nem lehet igaz. Nem tud magára vigyázni. Sose fogom megérteni miért szeretem ennyire de most erősnek kell lenem és kikell bírnom hogy ne bocsásak meg neki egy könnyen.
Bocsánat hogy ennyit késtem a résszel de mostanában elég elfoglalt vagyok és nem nagyon juttok géphez!! A ballagás meg most minden így egybe jött de mostantól több rész lesz vagyis megpróbálok többet írni :) de nem is fecsegek tovább jó olvasást!♥
Míra*
Valahogy úgy éreztem most lenne a legnagyobb szükségem az ölelésére.Nem ment nem ment neki a megbocsátás tudom vagy is remélem merni hogy nagyon megbánta de a megbocsátáshoz kell nekem még egy kis idő.Szemebe könnycseppek sorakoztak fel.A egy legördül jön a többi.Nem bírtam tovább eltört a mécses.Nem akartam előtte sírni.
-Niall kérlek most menj el nagyon szépen kérlek-Elindultam az ajtó fele.Kinyitottam neki.Ahogy a nyitott ajtón kiment vissza nézett és szemem sarkából láttam ahogy neki könyörgően vissza nézz.Nem tudtam a szemébe nézni.Az ajtót becsaptam neki dőltem és minden kijött belőlem.Neki dőltem az ajtónak a térdemre hajtottam a fejem és úgy kezdtem el bőgni.most minden felgyülemlett feszültség kijött belőlem.Fél óra keserves sírás után a könnycsatornáim kiszáradtak.Nagy nehezen felmásztam a szobámba befeküdtem az ágyba és néztem a plafont.Volt már egy pár csalódásom az életben de ekkora pofont nem kaptam még tőle. Nem tudom mennyi ideig gondolkoztam ezen mikor azt veszem észre hogy hajnalodik.Igen most egyedül vagyok mivel a tesóm nincs itthon.Lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni.
Niall*
Ekkora egy balfasz én se lehetek.Magamat se értem.Pont ezt a lehetőséget kellet elszúrnom.Egy csoda szép ajándékot adott az élet és most mindent elcsesztem.Nem tudtam mit csinálni így inkább vissza repültem Londonba.Hívtam egy taxit kimentem a reptérre és felültem a leghamarabb induló gépre.Út közbe elaludtam. Arra keltem hogy a hangosbemondóba bemondják hogy megkezdjük leszállásunkat kérem kapcsolják be öveiket.leszálltam és felhívtam Liam-et,hogy jöjjön már értem.Kijött haza vitt.Egy szót se szóltam haza fele úton.Mikor megérkeztünk elköszöntem és ha nem szól akkor el is felejtem.Holnap egy interjú és egy koncert.
-Köszi,hogy szóltál-nagyon fáradt vagyok ma már csak arra vágyom,hogy végre ledőlhessek az ágyra Mírával ami sajnos nem fog össze jönni és aludni.Sose voltam még ilyen ramatyul.
-Minden okés haver??-már hogy lenne minden rendben.
-Nem nincs semmi se rendben mindent elszúrtam-ezzel hátat fordítottam és bementem a lakásba.Felkullogtam bedőltem az ágyba és aludtam.
~*~*~
Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nem tudtam hol szól.Valahol az ágy mellet találtam meg.Meg se néztem ki hív.
-Hallo??-félig aludtam még.Azt se tudtam merre áll a fejem.
-Te meg mi a jó Istent képzelsz magadról miért mentél el hozzá és ki volt az aki megmondta neked hogy merre van most azonnal válaszolj Horan vagy kiheréllek!!-na várjunk csak egy kicsit hagy ébredjek már fel.Tehát a hangból ítélve Nikoll az és ki van rám akadva.Oké eddig eljutottam.
-Neked is szia Nikoll.
-Ne játszd itt nekem a jó kis fiút hanem most rögtön megmagyarázod mi a faszomat kerestél te ott nála és ki volt az az nem normális akitől megtudtad,hogy merre van-legjobb ébresztő komolyan.De most már elég lesz az üvöltésből.
-Jól van nyugodj már le...-nem hagyta,hogy befejezem a mondatom.Miért kell közbe vágnia.
-Nem nyugszom le.
-1. most keltem úgyhogy ne üvölts már 2. bocsánatot mentem hozzá kérni 3. a te édes drága barátodból sikerült kiszednem örülsz??-remélem most már lejebb veszi a hangerőt.
-Oké akkor mind a kettőtöket kiherélem nem szabadott volna oda menned te idióta ha vártál volna még akkor most nem lenne rád még jobban kibukva-ez az halkan beszél.-Akkora nagy barom vagy most ugye tudod hogy legszívesebben megfojtanálak....
Még két sor szitkozódást hallgattam végig és lerakta.Elmentem hideg vízbe gyorsba lezuhanyoztam felöltöztem és mentem az interjúra.Egész végig kussba ültem.Amikor kérdeztek válaszoltam ennyi volt a beszélgetésem ma.Koncert is eltelt.Egy kicsit jobb kedvem legyen beborítottam egy vodka narancsot.Utána még egyet és még egyet.Az est további részére nem emlékszem.Remélem nem csináltam még nagyobb baromságot.
Liam*
Niall rendesen bebaszott.Sose láttam még ennyit piálni.Ezzel az volt a gond hogy állandóan Mírát emlegette.Csak ösz-visz annyit,hogy szereti nem akarja elveszíteni és ennek az összes kombinációját felsorolta.Elmentünk bulizni.Ott még ivott.Kénytelen voltam felhívni Mírát.
-Szia Liam vagyok zavarlak?-ötödik csörgés után felvette.
-Szia nem miért?
-Van egy kis gond..-remélem tudok majd rá hatni.
-Mi történt ugye semmi komoly??-szegényt nagyon megrémíthetem mert nagyon remeg a hangja.
-Nem nyugodj csak Niall iszonyatosan be van piálva és ha nem jössz ide akkor félő hogy rámászik egy csajra akire azt hiszi, hogy te vagy-nagy csörömpölésre lettem figyelmes.Már egy ideje nem szól bele a telefonba.-Míra itt vagy??
-Igen itt vagyok.
-Jól vagy?
-Igen. Figyelj vidd haza és fektesd le aludni nincs jobb ötletem-nagyon remeg a hangja remélem nem sír.-Most nem tudok elmenni hozzátok.Sajnálom.-itt már biztos voltam benne,hogy sír.
-Rendben nyugodj meg nem lesz baja-hát amennyire bírtam lenyugtattam de nem hiszek a sikerében.
Niall felráncigáltam a szobánkba amilyen gyorsan csak tudtam.ilyenkor nem nagyon lehet neki parancsolni. Mint egy csecsemő nem figyel a dolgokra.
Míra*
Hála égnek nem volt itthon senki ezért meg tudtam lógni.Írtam egy cetlit a bátyámnak. Felültem a legközelebbi gépre és már uton is voltam London fele.Nem lehet igaz. Nem tud magára vigyázni. Sose fogom megérteni miért szeretem ennyire de most erősnek kell lenem és kikell bírnom hogy ne bocsásak meg neki egy könnyen.
2013. április 25., csütörtök
Elveszetség
51.fejezet
Niall*
Míra már egy hete hogy elment.Folyton hívom sose veszi fel.Ha sms-t küldök nem ír vissza.Nem reagál semmire.Sajnos nem tudom merre kóvályog ebben a nagy világban.Nikollból sajnos nem tudom kiszedni.Utolsó választásom Zayn.Ő biztos tudja merre van Míra.Mostanában elég lehangolt vagyok ez a dolog miatt.Ezt sajnos a koncerteken is észre veszik.Mindig muszáj vagyok valamit kitalálni.Néha képes lennék annyi alkoholt inni hogy azt se tudjam ki vagyok.De szerencsére a fiúk segítettek.Ma úgy terveztem hogy Zayn-ből kiszedem az infókat és utána megkeresem azt a lányt aki nélkül az élet nem élet.mivel turnén vagyunk ezért a szállodában keltem.Felöltöztem lementem a srácokkal reggelizni és utána jön a vallatás. Könyörtelen leszek és ha kell vetettem a titkos módszerem amit ilyen alkalmakra tartogattam.
-Zayn beszélhetné veled?-meg se vártam a választ felrángattam.
-Mit szeretnél?-kérdezte levegőért kapkodva mivel rohantunk.
-Légyszíves mond meg hogy merre van Míra kérlek???-szószerint könyörögtem neki.
-Tudod hogy nem mondhatom meg-nem igaz megörülök hogy nem mondja meg.Megfojtom.Na jó nem.Tudja hogy szükségem van rá és nem mondja meg.Nem lehet ennyire szenya.
-Kéééééééééelek Zayn léééééééééééciiiiiiiiiiii-és most bevettem az óvodás móndszert.Ez az "A" terv.
-Ugye tudod,hogy úgy viselkedsz mint egy óvis kis szőke aki nem kapja meg a fagyiját-akkor most rá teszek egy lapáttal és elkezdek csapkodni és műhisztit levágni.-Most hagyd ezt abba!
-Deeee lécciiiiiiii-már majdnem annak a határán voltam hogy a földhöz vágom magam.
-Na jó állj le és megmondom-adta meg végül magát.
-Kösziiiii-húztam el az "i"-t.
-De nem mondod meg neki hogy én mondtam el vagy különben kiheréllek-fenyegettet meg.Ezen kissé elröhögtem magam.
-Rendben nem mondom el de mond már merre van??-már nagyon kíváncsi voltam.
-Jóó nyugi már mondom-itt egy kis hatás szünetet hagyott-Tehát New York-ban van a bátyánál-közölte velem.De várjunk csak neki nincs is bátyja.Most mi van.Még is van egy fiú testvére?? Akkor miért nem mondta??
-Kinél?-kérdeztem meg mert hát nem voltam elég biztos,hogy jól hallottam.
-Jól hallottad a bátyánál-oké most már világos tehát van egy bátya aki biztos tudja már hogy mi történt és szerintem ha megkeresem Mírát nem leszek többé igazán férfi.Azért megkockáztatom.Zayn lediktálta a címet és már rohantam is pakolni.Pár cuccot bedobtam a bőröndbe és már indultam is a reptérre.Soha nem voltam méh ennyire ideges még az X-factor alatt sem.Jó pár óra utazás után végre megérkeztem.Taxiba ültem és először egy szállodába vettem az irányt.Leraktam vagy inkább dobtam a táskám az ágyra és indultam felfedező utamra.Gyorsan fogtam egy taxit elmondtam merre és már mentünk is.Napszemüvegbe voltam de csak azért mert nem akartam hogy pont most találjanak meg a rajongók.Fél órás út után megálltunk.Nagy levegőt vettem és becsöngettem.
Míra*
Ép hajat mostam mikor valaki csöngetett.Mivel Dave dolgozik egyedül voltam a lakásba.Kiszálltam a zuhanyzóból magamra tekertem egy törölközőt amennyire tudtam megtöröltem a hajam és fésűvel a kezembe rohantam le a lépcsőn.Az előszobába még egyszer belenéztem a tükörbe menyire nézek ki rémesen és kinyitottam az ajtót.Ezt nem hiszem el ez meg mit keres itt.Nem meg mondtam hogy nem vagyok senkire de senkire kíváncsi?Az ajtót rá vágtam volna ha nem fogja meg.
-Légyszíves hallgass meg csak egyszer és már el is tűnök-semmi kedvem nem volt ehhez.Állandóan hívott és sms-ekkel bombázott ezek szerint nem fogta fel hogy nem érdekel.-Kérlek.
-Na jó 1 percet kapsz nem többet egy percet mérem az időt-hátat fordítottam neki és a nappali felé vettem az irányt.Leültem ő pedig velem szembe.És elindítottam a stoppert.Szó szerint egy perc alatt ledarált mindent.
-De akkor is ha totál részeg vagy miért kellet ezt csinálnod szerinted ez nekem hogy eset??-néztem rá értetlenül.Szeméről csak a megbánást tudtam leolvasni bár azt se nagyon mert szemén a könnycseppek olyanok voltak mint a fátyol.
-Ha piálok mindig elborul az agyam és nem tudok magamon uralkodni-és lefolyt az első.
-Én azt értem de ilyenkor nem tudsz másra gondolni hogy ez hogy eshet neki??-nálam is eltört a mécses és én is elkezdtem bőgni.Átült mellém és átölelt.Elakartam magam lökni tőle de valahogy ebben az egy hétben is hiányzott.Körülbelül ké percig voltunk így mikor végleg úgy döntöttem véget vettek ennek nehogy azt higgye már hogy ilyen könnyen megbocsátok.
-Kérlek bocsáss meg nekem valahogy jóvá fogom tenni-szemkontaktust próbált teremteni.Nem jött össze neki.
-Niall ez nem megy ilyen könnyen nagyon megbántottál és nem akarok még egyszer ekkorát csalódni-ültem kicsit távolabb tőle.
-Nem fogsz még egyszer csalódni bennem!
-Niall ha megbocsátanák akkor se tudnák benned már úgy bízni mint az előtt-néztem bele kék szemeibe és elvesztem.Sose fogom megérteni hogy-hogy tud ennyire megbabonázni.
Niall*
Míra már egy hete hogy elment.Folyton hívom sose veszi fel.Ha sms-t küldök nem ír vissza.Nem reagál semmire.Sajnos nem tudom merre kóvályog ebben a nagy világban.Nikollból sajnos nem tudom kiszedni.Utolsó választásom Zayn.Ő biztos tudja merre van Míra.Mostanában elég lehangolt vagyok ez a dolog miatt.Ezt sajnos a koncerteken is észre veszik.Mindig muszáj vagyok valamit kitalálni.Néha képes lennék annyi alkoholt inni hogy azt se tudjam ki vagyok.De szerencsére a fiúk segítettek.Ma úgy terveztem hogy Zayn-ből kiszedem az infókat és utána megkeresem azt a lányt aki nélkül az élet nem élet.mivel turnén vagyunk ezért a szállodában keltem.Felöltöztem lementem a srácokkal reggelizni és utána jön a vallatás. Könyörtelen leszek és ha kell vetettem a titkos módszerem amit ilyen alkalmakra tartogattam.
-Zayn beszélhetné veled?-meg se vártam a választ felrángattam.
-Mit szeretnél?-kérdezte levegőért kapkodva mivel rohantunk.
-Légyszíves mond meg hogy merre van Míra kérlek???-szószerint könyörögtem neki.
-Tudod hogy nem mondhatom meg-nem igaz megörülök hogy nem mondja meg.Megfojtom.Na jó nem.Tudja hogy szükségem van rá és nem mondja meg.Nem lehet ennyire szenya.
-Kéééééééééelek Zayn léééééééééééciiiiiiiiiiii-és most bevettem az óvodás móndszert.Ez az "A" terv.
-Ugye tudod,hogy úgy viselkedsz mint egy óvis kis szőke aki nem kapja meg a fagyiját-akkor most rá teszek egy lapáttal és elkezdek csapkodni és műhisztit levágni.-Most hagyd ezt abba!
-Deeee lécciiiiiiii-már majdnem annak a határán voltam hogy a földhöz vágom magam.
-Na jó állj le és megmondom-adta meg végül magát.
-Kösziiiii-húztam el az "i"-t.
-De nem mondod meg neki hogy én mondtam el vagy különben kiheréllek-fenyegettet meg.Ezen kissé elröhögtem magam.
-Rendben nem mondom el de mond már merre van??-már nagyon kíváncsi voltam.
-Jóó nyugi már mondom-itt egy kis hatás szünetet hagyott-Tehát New York-ban van a bátyánál-közölte velem.De várjunk csak neki nincs is bátyja.Most mi van.Még is van egy fiú testvére?? Akkor miért nem mondta??
-Kinél?-kérdeztem meg mert hát nem voltam elég biztos,hogy jól hallottam.
-Jól hallottad a bátyánál-oké most már világos tehát van egy bátya aki biztos tudja már hogy mi történt és szerintem ha megkeresem Mírát nem leszek többé igazán férfi.Azért megkockáztatom.Zayn lediktálta a címet és már rohantam is pakolni.Pár cuccot bedobtam a bőröndbe és már indultam is a reptérre.Soha nem voltam méh ennyire ideges még az X-factor alatt sem.Jó pár óra utazás után végre megérkeztem.Taxiba ültem és először egy szállodába vettem az irányt.Leraktam vagy inkább dobtam a táskám az ágyra és indultam felfedező utamra.Gyorsan fogtam egy taxit elmondtam merre és már mentünk is.Napszemüvegbe voltam de csak azért mert nem akartam hogy pont most találjanak meg a rajongók.Fél órás út után megálltunk.Nagy levegőt vettem és becsöngettem.
Míra*Ép hajat mostam mikor valaki csöngetett.Mivel Dave dolgozik egyedül voltam a lakásba.Kiszálltam a zuhanyzóból magamra tekertem egy törölközőt amennyire tudtam megtöröltem a hajam és fésűvel a kezembe rohantam le a lépcsőn.Az előszobába még egyszer belenéztem a tükörbe menyire nézek ki rémesen és kinyitottam az ajtót.Ezt nem hiszem el ez meg mit keres itt.Nem meg mondtam hogy nem vagyok senkire de senkire kíváncsi?Az ajtót rá vágtam volna ha nem fogja meg.
-Légyszíves hallgass meg csak egyszer és már el is tűnök-semmi kedvem nem volt ehhez.Állandóan hívott és sms-ekkel bombázott ezek szerint nem fogta fel hogy nem érdekel.-Kérlek.
-Na jó 1 percet kapsz nem többet egy percet mérem az időt-hátat fordítottam neki és a nappali felé vettem az irányt.Leültem ő pedig velem szembe.És elindítottam a stoppert.Szó szerint egy perc alatt ledarált mindent.
-De akkor is ha totál részeg vagy miért kellet ezt csinálnod szerinted ez nekem hogy eset??-néztem rá értetlenül.Szeméről csak a megbánást tudtam leolvasni bár azt se nagyon mert szemén a könnycseppek olyanok voltak mint a fátyol.
-Ha piálok mindig elborul az agyam és nem tudok magamon uralkodni-és lefolyt az első.
-Én azt értem de ilyenkor nem tudsz másra gondolni hogy ez hogy eshet neki??-nálam is eltört a mécses és én is elkezdtem bőgni.Átült mellém és átölelt.Elakartam magam lökni tőle de valahogy ebben az egy hétben is hiányzott.Körülbelül ké percig voltunk így mikor végleg úgy döntöttem véget vettek ennek nehogy azt higgye már hogy ilyen könnyen megbocsátok.
-Kérlek bocsáss meg nekem valahogy jóvá fogom tenni-szemkontaktust próbált teremteni.Nem jött össze neki.
-Niall ez nem megy ilyen könnyen nagyon megbántottál és nem akarok még egyszer ekkorát csalódni-ültem kicsit távolabb tőle.
-Nem fogsz még egyszer csalódni bennem!
-Niall ha megbocsátanák akkor se tudnák benned már úgy bízni mint az előtt-néztem bele kék szemeibe és elvesztem.Sose fogom megérteni hogy-hogy tud ennyire megbabonázni.
2013. április 10., szerda
Amerika
50.fejezet
Elérkezett egy nagyon szép kerek szám! :) Nagyon szépen köszönjük az olvasóknak a türelmét amíg megérkeztek a részek.Ezért úgy döntöttem hogy mostantól csak akkor írok új részt hogyha min.2 vagy több komment van és ha ebbe beleszoktunk akkor mindig eggyel megemeljük a kommentek számát.Azért döntöttem/döntöttünk így mert csak így tudjuk megállapítani,hogy mennyire tetszik a blog.Előre is köszönök mindent!!:) Puszi:mi szerkesztők :)
Míra*
Már 15 perce csak csöndben ülök a többiekkel a földön.Úgy döntöttem elmegyek egy olyan család tagomhoz akiről csak Netti,Nikoll és én tudok.Már mint mások tudnak róla csak a fiúk nem.Ő nem más mint a bátyám.A srácok csak azért nem tudnak róla mert hát Amerikában él és én is ritkán látom.Menedzsernek tanult ezért ment ki.25 éves és most fog majd megházasodni.Szeret gyúrni.És ha fiúkról van szó akkor mindig segít.Mivel ő a legidősebb hármunk közül így a húgait vagyis engem és Nettit kicsiként és most is védi védte.Mondhatni ő olyan őrangyal típus velünk szemben.Mivel Nikoll a legeslegjobb barátnőm.Hát nem is barátnőm hanem inkább húgom ezért a bátyám rá is vigyázz.Ja és amúgy meg mellékesen Dávidnak hívják.De ő jobban szereti ha Dave-nek szólítjuk.Így most hozzá terezek menni.Elegem lett az ülésből így felálltam.Van nekünk egy kódszavunk az ilyen esetekre.Ilyenkor hívom direkt Nikollt Dikollnak vagy pedig Nettit Dettinek.Igen ez így kicsit hülyén hangzik de ez így van.Ilyenkor tudják hogy beszélni akarok vele.Vagy pedig ez hogy oda akarok hozzá menni.
-Dikoll én most haza megyek te maradj nyugodtan ha maradni szeretnél majd írok sms-t hogy haza értem okés??-néztem rá duzzadt vörösre sírt szemeimmel.
-Oké mit mondjak a többieknek??-állt fel és lépett oda mellém.
-Azt hogy haza mentem és most senkire nem vagyok kíváncsi max.rád és Nettire-kivetem zsebemből egy zsepit és kifújtam az orrom.-És tényleg ne keressen semelyikük!!-vetettem már oda kissé flegmán.
-Oké-megölelt és már indultam is.
Hívtam egy taxit.10percen belül ott volt értem.Bediktáltam a címet és már indultunk is.Megérkeztünk fizettem és a kulcsot kezdtem el keresgélni.Kinyitottam az ajtót és már száguldottam is fel a szobámba.Bekapcsoltam a gépem és rögtön a legközelebbi Amerikába tartó repülő jegyek közt böngésztem.Mielőtt megvettem volna így neten keresztül dobtam egy sms-t Nikollnak.Tudtam hogy várni fogja.
"Nikoll úgy döntöttem elmegyek Dave-hez Amerikába.
Nem tudom mikor szándékotok majd haza menni.
Hatkor indul a gépem úgyhogy most csomagolok!
Nettivel ezt négyszemközt oszd meg.
Míra xx"
Elküldtem neki és két perc se telt bele de vissza írt.
"Rendben! Majd még beszélünk.És heverd ki valahogy :)
Nikoll x"
Beledobáltam minden cuccomat amit csak láttam magam előtt.Nem érdekelt hogy most rendben van-e vagy nincs.Miután bepakoltam lerohantam a lépcsőn és írtam egy levelet.
"Kedves Netti és Nikoll elmentem majd még beszélünk de a fiúknak azt mondjátok meg hogy szeretem őket de nagyon.Niall-t is szeretem sőt imádom de most iszonyatosan csalódtam benne. Puszi:Míra ♥"
Ezt a pár mondatott hátra hagyva beültem a taxiba és a repülőtér felé vettem az irányt.Átmentem minden ellenőrzésen és felültem a gépre.Beültem az ablak mellé kikapcsoltam a telefonom és a zene lejátszómat bedugtam a fülembe.Út közben elaludtam és mikor felkeltem arra lettem figyelmes hogy már mindenki az övét kapcsolgatja befele mert leszállunk.Leszálltam.Megkerestem a csomagom.Mivel még Dave nem tudja hogy itt vagyok ezért felhívom.Bekapcsoltam a telefonom és rögtön tárcsázni kezdtem.
-Szia Dave-köszöntem bele miután felvette.
-Szia húgi hát te hogy-hogy hívsz?-volt egy kis döbbenet hangjában.Igen ez azért van mert nem sűrűn beszélünk.
-Hát azért hívlak mert kikéne jönnöd értem a reptérre-elhúztam a számat bár tudom,hogy ezt ő nem látja.
-Hogy mi mit keresel itt New Yorkban neked nem Nettivel kéne lenned valahol Angliában??-emelte feljebb hangját.
-Hát de igen csak történt egyes-más dolog-sütöttem le a szemem.
-Rendben 15 perc és ott vagyok-letette a telefont és leültem egy padra.
Nikoll*
Mikor külön hívtam Nettit hogy megmutassam neki azt amit írt nekem Míra rögtön tudta nem fog egy könnyen megbocsátani Niallnak.És ha elmondja Dave-nek akkor Niall nem éli túl.Na jó nem képes kinyírni a gyereket de azért rendesen megszorongatná.Ez fix.Fiúk kicsit furin néztek ránk amiért őket nem avattuk be.Úgy éreztük még nincs itt az ideje.Viszont annyit biztos elmondunk nekik hogy most egy darabig biztos hogy nem fogják látni Mírát.Úgy döntünk Nettivel hogy nem csesszük le Niallt mert azzal még jobban rontanánk a helyzetet.
-Fiúk mondanunk kell valamit-kezdet bele mondandójába Netti.-Most egy ideig nem fogjátok látni a húgom úgy hogy ne is nagyon keressétek én és Nikoll biztos hogy fogunk vele beszélni de ha lehet ti ne nagyon tegyétek ezt-húú örülök hogy ezt mondta és nem azt ami eszembe jutott a Dave-es ügy.Akkor biztos megörült volna ha a fiúk megtudják hogy merre mászkál.
-Szerintem most már menjünk haza-szólaltam meg elsőként a kínos csendben.
-Jó ötlet-mondta Zayn és össze kulcsolta kezünket.
Haza érve a srácok hozzánk jöttek.Elsőnek én mentem be a konyhába így én pillantottam meg a levelet.Elolvastam és nagy kő eset le a szívemről.Nem utálta meg a fiúkat és ez megnyugtatott.Igen megértem amiért most nagyon csalódott és kikell ezt hevernie de komolyan igaza volt.Mindenki letelepedett a napaliba.
-Srácok olvassátok ezt el nektek szól nem túl hosszú de nektek szól-adtam óda nekik a papír fecnit.Elolvasták hát nem mondom azt hogy örültek de azt se mondom hogy szomorúak voltak.Inkább olyan semlegesek érzelmileg.Niall barátunk meglátta a sarokban álldogáló gitárt.Oda ment érte és elkezdett rajta játszani.Leültem Zayn mellé és csak hallgadtam ahogy játszik szőke ír manónk.
-Niall mindig szomorú dalokat játszik ha rossz kedve van így próbálja magát nyugtatni hogy minden rendbe jön-súgta a fülembe mély dörmögő hangjával Zayn.
-Gyönyörű szépen gitározik-mosolyodtam el.
Mindannyian csak a gitár szót hallgadtuk csendben.Tényleg nagyon szépen pengedte a húrokat.Ahogy láttam könny szökött kék szemeibe és le is folyt egy kettő de gyorsan le is törölte.Gondolom nem nagyon szeret mások előtt sírni.
Elérkezett egy nagyon szép kerek szám! :) Nagyon szépen köszönjük az olvasóknak a türelmét amíg megérkeztek a részek.Ezért úgy döntöttem hogy mostantól csak akkor írok új részt hogyha min.2 vagy több komment van és ha ebbe beleszoktunk akkor mindig eggyel megemeljük a kommentek számát.Azért döntöttem/döntöttünk így mert csak így tudjuk megállapítani,hogy mennyire tetszik a blog.Előre is köszönök mindent!!:) Puszi:mi szerkesztők :)
Míra*
Már 15 perce csak csöndben ülök a többiekkel a földön.Úgy döntöttem elmegyek egy olyan család tagomhoz akiről csak Netti,Nikoll és én tudok.Már mint mások tudnak róla csak a fiúk nem.Ő nem más mint a bátyám.A srácok csak azért nem tudnak róla mert hát Amerikában él és én is ritkán látom.Menedzsernek tanult ezért ment ki.25 éves és most fog majd megházasodni.Szeret gyúrni.És ha fiúkról van szó akkor mindig segít.Mivel ő a legidősebb hármunk közül így a húgait vagyis engem és Nettit kicsiként és most is védi védte.Mondhatni ő olyan őrangyal típus velünk szemben.Mivel Nikoll a legeslegjobb barátnőm.Hát nem is barátnőm hanem inkább húgom ezért a bátyám rá is vigyázz.Ja és amúgy meg mellékesen Dávidnak hívják.De ő jobban szereti ha Dave-nek szólítjuk.Így most hozzá terezek menni.Elegem lett az ülésből így felálltam.Van nekünk egy kódszavunk az ilyen esetekre.Ilyenkor hívom direkt Nikollt Dikollnak vagy pedig Nettit Dettinek.Igen ez így kicsit hülyén hangzik de ez így van.Ilyenkor tudják hogy beszélni akarok vele.Vagy pedig ez hogy oda akarok hozzá menni.
-Dikoll én most haza megyek te maradj nyugodtan ha maradni szeretnél majd írok sms-t hogy haza értem okés??-néztem rá duzzadt vörösre sírt szemeimmel.
-Oké mit mondjak a többieknek??-állt fel és lépett oda mellém.
-Azt hogy haza mentem és most senkire nem vagyok kíváncsi max.rád és Nettire-kivetem zsebemből egy zsepit és kifújtam az orrom.-És tényleg ne keressen semelyikük!!-vetettem már oda kissé flegmán.-Oké-megölelt és már indultam is.
Hívtam egy taxit.10percen belül ott volt értem.Bediktáltam a címet és már indultunk is.Megérkeztünk fizettem és a kulcsot kezdtem el keresgélni.Kinyitottam az ajtót és már száguldottam is fel a szobámba.Bekapcsoltam a gépem és rögtön a legközelebbi Amerikába tartó repülő jegyek közt böngésztem.Mielőtt megvettem volna így neten keresztül dobtam egy sms-t Nikollnak.Tudtam hogy várni fogja.
"Nikoll úgy döntöttem elmegyek Dave-hez Amerikába.
Nem tudom mikor szándékotok majd haza menni.
Hatkor indul a gépem úgyhogy most csomagolok!
Nettivel ezt négyszemközt oszd meg.
Míra xx"
Elküldtem neki és két perc se telt bele de vissza írt.
"Rendben! Majd még beszélünk.És heverd ki valahogy :)
Nikoll x"
Beledobáltam minden cuccomat amit csak láttam magam előtt.Nem érdekelt hogy most rendben van-e vagy nincs.Miután bepakoltam lerohantam a lépcsőn és írtam egy levelet.
"Kedves Netti és Nikoll elmentem majd még beszélünk de a fiúknak azt mondjátok meg hogy szeretem őket de nagyon.Niall-t is szeretem sőt imádom de most iszonyatosan csalódtam benne. Puszi:Míra ♥"
Ezt a pár mondatott hátra hagyva beültem a taxiba és a repülőtér felé vettem az irányt.Átmentem minden ellenőrzésen és felültem a gépre.Beültem az ablak mellé kikapcsoltam a telefonom és a zene lejátszómat bedugtam a fülembe.Út közben elaludtam és mikor felkeltem arra lettem figyelmes hogy már mindenki az övét kapcsolgatja befele mert leszállunk.Leszálltam.Megkerestem a csomagom.Mivel még Dave nem tudja hogy itt vagyok ezért felhívom.Bekapcsoltam a telefonom és rögtön tárcsázni kezdtem.
-Szia Dave-köszöntem bele miután felvette.
-Szia húgi hát te hogy-hogy hívsz?-volt egy kis döbbenet hangjában.Igen ez azért van mert nem sűrűn beszélünk.
-Hát azért hívlak mert kikéne jönnöd értem a reptérre-elhúztam a számat bár tudom,hogy ezt ő nem látja.
-Hogy mi mit keresel itt New Yorkban neked nem Nettivel kéne lenned valahol Angliában??-emelte feljebb hangját.
-Hát de igen csak történt egyes-más dolog-sütöttem le a szemem.
-Rendben 15 perc és ott vagyok-letette a telefont és leültem egy padra.
Nikoll*
Mikor külön hívtam Nettit hogy megmutassam neki azt amit írt nekem Míra rögtön tudta nem fog egy könnyen megbocsátani Niallnak.És ha elmondja Dave-nek akkor Niall nem éli túl.Na jó nem képes kinyírni a gyereket de azért rendesen megszorongatná.Ez fix.Fiúk kicsit furin néztek ránk amiért őket nem avattuk be.Úgy éreztük még nincs itt az ideje.Viszont annyit biztos elmondunk nekik hogy most egy darabig biztos hogy nem fogják látni Mírát.Úgy döntünk Nettivel hogy nem csesszük le Niallt mert azzal még jobban rontanánk a helyzetet.
-Fiúk mondanunk kell valamit-kezdet bele mondandójába Netti.-Most egy ideig nem fogjátok látni a húgom úgy hogy ne is nagyon keressétek én és Nikoll biztos hogy fogunk vele beszélni de ha lehet ti ne nagyon tegyétek ezt-húú örülök hogy ezt mondta és nem azt ami eszembe jutott a Dave-es ügy.Akkor biztos megörült volna ha a fiúk megtudják hogy merre mászkál.
-Szerintem most már menjünk haza-szólaltam meg elsőként a kínos csendben.
-Jó ötlet-mondta Zayn és össze kulcsolta kezünket.
Haza érve a srácok hozzánk jöttek.Elsőnek én mentem be a konyhába így én pillantottam meg a levelet.Elolvastam és nagy kő eset le a szívemről.Nem utálta meg a fiúkat és ez megnyugtatott.Igen megértem amiért most nagyon csalódott és kikell ezt hevernie de komolyan igaza volt.Mindenki letelepedett a napaliba.
-Srácok olvassátok ezt el nektek szól nem túl hosszú de nektek szól-adtam óda nekik a papír fecnit.Elolvasták hát nem mondom azt hogy örültek de azt se mondom hogy szomorúak voltak.Inkább olyan semlegesek érzelmileg.Niall barátunk meglátta a sarokban álldogáló gitárt.Oda ment érte és elkezdett rajta játszani.Leültem Zayn mellé és csak hallgadtam ahogy játszik szőke ír manónk.
-Niall mindig szomorú dalokat játszik ha rossz kedve van így próbálja magát nyugtatni hogy minden rendbe jön-súgta a fülembe mély dörmögő hangjával Zayn.
-Gyönyörű szépen gitározik-mosolyodtam el.
Mindannyian csak a gitár szót hallgadtuk csendben.Tényleg nagyon szépen pengedte a húrokat.Ahogy láttam könny szökött kék szemeibe és le is folyt egy kettő de gyorsan le is törölte.Gondolom nem nagyon szeret mások előtt sírni.
2013. április 3., szerda
Legrosszabb nap a világon
49.fejezet
Liam*
Mivel Míra kezd jobban lenni így mindenki segít neki ahogy tud.A fiúkkal egyre kevesebbet látjuk őket de ha van időnk beszélünk velük.Ma haza mentünk hozzájuk meglátogatni őket.Niall egyre jobban emészti magát és azt se tudja mit csináljon mikor meglátja.A fiúk már korra reggel felköszöntöttek születésnapom alkalmából.A twitterre ilyenkor nem érdemes felmenni mert hát mindenki írja a születésnapi köszöntőket.Mai programot úgy terveztük hogy elmegyünk közösen egy csúszda parkba.Beültünk a kisbuszba és már indultunk is haza.Ma eggyel többen voltunk.Hiszen megismerkedtem egy csoda szép lánnyal.Úgy hívják hogy Danielle.Nagyon jól táncol sőt fenomenálisan. Még nem volt merszem elhívni randira d még csak úgy két hete ismerem.Tehát nem siettem el a dolgokat.Valahogy most úgy érzem nagyon szüksége van rám a haveromnak.Lassan megérkezünk hozzájuk.Az egész család jön.Ami annyit takar hogy megyünk mi öten Danielle,Míra,Nikoll,Netti és Netti pasija is aki mellesleg szimpatikus pasas.
-Hahó Liam itt vagy??-Kapálózott a fejem előtt Zayn.Nagyon elmerültem a gondolataimban.
-Persze-mosolyodtam el.
-Min gondolkoztál ennyire??
-Mindegy hosszú-nem akartam elmondani a fiúknak hiszen ők nem is tudták hogy miről van szó.Niall külön ült és csak meredt maga elé olyan "öljetek meg vagy én ugrok a kocsi elé amiatt hogy megbántottam egy olyan személyt akit nagyon szeretek" fejjel.-Mindjárt jövök.
Ezzel felálltam és oda ültem a szőke zaba géphez.
-Hé jól vagy??-kérdeztem.
-Nem nem nagyon-a síró görcs volt rajta.-hogy fog ezek után megbocsájtani ha még a reptéri dolgot sem tudta elfelejteni-most szerintem nem szégyelte a sírást és egy könny csep folyt le az arcán.-elfogom veszíteni örökre!!
-Nyugi meg fog bocsátani és minden rendbe jön!-próbáltam megerősíteni egy kis mosollyal de nem jött össze.
-Hidd el nem fog érzem mindenek vége-és itt már majdnem hogy bőgött.Oda csapódott mellénk Harry.
-Mi újság skacok-akadt meg Niallon a szeme.-Niall haver minden rendben??
-Nem semmi sincs rendben!
Niall egy bólintással megengedte hogy elmondjam Harrynak.Nagyon ledöbbent.A fiúk is kezdték észre venni a dolgokat így őket is beavattam.Dani nem nagyon tudta követni a dolgokat mivel ő még személyesen nem találkozott Mírával.Így hát ő inkább csak hallgatta a történéseket.Megérkeztünk.
Niall*
Most lesz vége mindennek.Érzem egyszerűen megfogok bolondulni.Kiszálltunk.Felveszek egy álmosolyt és bemegyek.Kifogok borulni.Jó nyugi minden rendben lesz.Na jó akkor indulás befele.
-Sziasztok-mindenki köszön mindenkinek.Én rögtön oda mentem Mírához és egy hosszú csókkal és öleléssel ajándékoztam meg.
-MI az ennyire hiányoztam??-nézet rám azzal a gyönyörű barna szemeivel.
-Nem is tudod menyire-megpróbáltam mosolyogni.Sehogy se jött össze.Sose tudtam hazudni fölleg nem egy olyan személynek akit mindennél jobban szeretek.
-Hé minden oké??-kereste a tekintettem.És meg is találta.Elvesztem a szemeiben.
-Nem,nem egészen-fordultam el tőle.
-Mi a baj?-nem igaz hogy tehetem ilyet vele.Pont vele.
-Nem lehetne hogy ezt később beszéljük meg?-kiutat kerestem.Még kérlek csak egy napot hagy legyek vele.
-Oké ha most nem szeretnél róla beszélni akkor majd később-magához húzott és egy gyengéd csókot kaptam tőle.
-Míra még nem is ismeritek egymást-szólt oda Liam.
-Danielle ő itt Míra Niall barátnője Míra ő itt Danielle-mutatta be a két lányt egymásnak.
Össze szedtük a cuccainkat és már mentünk is.Én Míra mellet ültem a többieket nem nagyon figyeltem.Csak azzal voltam elfoglalva,hogy minél több időt töltsek el vele.Megérkezünk. Átöltöztünk stb..... Mivel Míra még nincs felépülve teljesen ezért ő még nem mehetett csúszdázni.Nagyon rosszul érzem magam valahogy úgy kiadnám magamból most rögtön az egészet csak akkor most lenne vége mindennek.
-Niall nem kell itt maradnod velem nyugodtan menj a többiekkel-rám mosolygott és biztatóan megfogta a kezem.
-Nem nem itt maradok amúgy sincs kedvem most ehhez-húztam el a szám.
-Figyelj nekem elmondhatod,hogy mi bánt-keresi a tekintettem,Egyszerűen nem bírok a szemébe nézni.
-Míra nagyon sajnálom kérlek bocssás meg nem akartam csak iszonyatosan be voltam rúgva-fordultam hirtelen felé.
-Niall miről van szó?-nézett most már idegesen rám.
-Mikor a fiúkkal bulizni voltunk koncert után akkor iszonyatosan berúgtam és....hát.... egy lánnyal lefeküdtem esküszöm nem akartam nem tudom mi hogy történt nem emlékszem rá arra se emlékszem mikor és hogy mentem fel a hotelbe csak arra hogy reggel egy lány mellet keltem.
Könnyek gyűltek szemébe.A többiek pont akkor értek vissza és Míra pont akkor rohant el.Én csak lehajtott fejjel ültem a napozó ágyon és könnyeimmel küzködtem.
-Míra várj már-kiabált utána Nikoll.
Míra*
Mikor Niall elmondta azt se tudtam miről beszél.Mikor eljutott a tudatomig rögtön sírógörcsöm lett.Jobbnak láttam ha inkább elmegyek most azonnal.Az öltözőkhöz rohantam.Nikoll utánam futott.Már olyan szinten kivoltam hogy egy hang se jött ki a torkomon.
-Míra mi történt??-guggolt le mellém.A sírástól össze rogytam.Csak sírtam és sírtam.Nem tudtam semmit se csinálni.Nikoll megölelt és a hátamat simogatta.Most volt a legnagyobb szükségem rá.Miután csendesült a zokogásom megpróbáltam hangot csalni a torkomból.
-Nikoll megcsalt ez a szemétláda hogy is hihettem neki-csak ennyit tudtam mondani mert újra könnyek sorakoztak szemebe.Egy fiú hangját halottam valahonnan.Nagyon remélem nem ő az.Hál istennek Louis.
-Te erről tudtál??-néztem a kék szemébe.
-Nem nem tudtam én se csak amikor jöttünk hozzátok akkor tudtam meg én is-leült mellém és csak csöndben hallgatta szipogásom.
Liam*
Mivel Míra kezd jobban lenni így mindenki segít neki ahogy tud.A fiúkkal egyre kevesebbet látjuk őket de ha van időnk beszélünk velük.Ma haza mentünk hozzájuk meglátogatni őket.Niall egyre jobban emészti magát és azt se tudja mit csináljon mikor meglátja.A fiúk már korra reggel felköszöntöttek születésnapom alkalmából.A twitterre ilyenkor nem érdemes felmenni mert hát mindenki írja a születésnapi köszöntőket.Mai programot úgy terveztük hogy elmegyünk közösen egy csúszda parkba.Beültünk a kisbuszba és már indultunk is haza.Ma eggyel többen voltunk.Hiszen megismerkedtem egy csoda szép lánnyal.Úgy hívják hogy Danielle.Nagyon jól táncol sőt fenomenálisan. Még nem volt merszem elhívni randira d még csak úgy két hete ismerem.Tehát nem siettem el a dolgokat.Valahogy most úgy érzem nagyon szüksége van rám a haveromnak.Lassan megérkezünk hozzájuk.Az egész család jön.Ami annyit takar hogy megyünk mi öten Danielle,Míra,Nikoll,Netti és Netti pasija is aki mellesleg szimpatikus pasas.
-Hahó Liam itt vagy??-Kapálózott a fejem előtt Zayn.Nagyon elmerültem a gondolataimban.
-Persze-mosolyodtam el.
-Min gondolkoztál ennyire??
-Mindegy hosszú-nem akartam elmondani a fiúknak hiszen ők nem is tudták hogy miről van szó.Niall külön ült és csak meredt maga elé olyan "öljetek meg vagy én ugrok a kocsi elé amiatt hogy megbántottam egy olyan személyt akit nagyon szeretek" fejjel.-Mindjárt jövök.
Ezzel felálltam és oda ültem a szőke zaba géphez.
-Hé jól vagy??-kérdeztem.
-Nem nem nagyon-a síró görcs volt rajta.-hogy fog ezek után megbocsájtani ha még a reptéri dolgot sem tudta elfelejteni-most szerintem nem szégyelte a sírást és egy könny csep folyt le az arcán.-elfogom veszíteni örökre!!
-Nyugi meg fog bocsátani és minden rendbe jön!-próbáltam megerősíteni egy kis mosollyal de nem jött össze.
-Hidd el nem fog érzem mindenek vége-és itt már majdnem hogy bőgött.Oda csapódott mellénk Harry.
-Mi újság skacok-akadt meg Niallon a szeme.-Niall haver minden rendben??
-Nem semmi sincs rendben!
Niall egy bólintással megengedte hogy elmondjam Harrynak.Nagyon ledöbbent.A fiúk is kezdték észre venni a dolgokat így őket is beavattam.Dani nem nagyon tudta követni a dolgokat mivel ő még személyesen nem találkozott Mírával.Így hát ő inkább csak hallgatta a történéseket.Megérkeztünk.
Niall*
Most lesz vége mindennek.Érzem egyszerűen megfogok bolondulni.Kiszálltunk.Felveszek egy álmosolyt és bemegyek.Kifogok borulni.Jó nyugi minden rendben lesz.Na jó akkor indulás befele.
-Sziasztok-mindenki köszön mindenkinek.Én rögtön oda mentem Mírához és egy hosszú csókkal és öleléssel ajándékoztam meg.
-MI az ennyire hiányoztam??-nézet rám azzal a gyönyörű barna szemeivel.
-Nem is tudod menyire-megpróbáltam mosolyogni.Sehogy se jött össze.Sose tudtam hazudni fölleg nem egy olyan személynek akit mindennél jobban szeretek.
-Hé minden oké??-kereste a tekintettem.És meg is találta.Elvesztem a szemeiben.
-Nem,nem egészen-fordultam el tőle.
-Mi a baj?-nem igaz hogy tehetem ilyet vele.Pont vele.
-Nem lehetne hogy ezt később beszéljük meg?-kiutat kerestem.Még kérlek csak egy napot hagy legyek vele.
-Oké ha most nem szeretnél róla beszélni akkor majd később-magához húzott és egy gyengéd csókot kaptam tőle.
-Míra még nem is ismeritek egymást-szólt oda Liam.
-Danielle ő itt Míra Niall barátnője Míra ő itt Danielle-mutatta be a két lányt egymásnak.
Össze szedtük a cuccainkat és már mentünk is.Én Míra mellet ültem a többieket nem nagyon figyeltem.Csak azzal voltam elfoglalva,hogy minél több időt töltsek el vele.Megérkezünk. Átöltöztünk stb..... Mivel Míra még nincs felépülve teljesen ezért ő még nem mehetett csúszdázni.Nagyon rosszul érzem magam valahogy úgy kiadnám magamból most rögtön az egészet csak akkor most lenne vége mindennek.
-Niall nem kell itt maradnod velem nyugodtan menj a többiekkel-rám mosolygott és biztatóan megfogta a kezem.
-Nem nem itt maradok amúgy sincs kedvem most ehhez-húztam el a szám.
-Figyelj nekem elmondhatod,hogy mi bánt-keresi a tekintettem,Egyszerűen nem bírok a szemébe nézni.
-Míra nagyon sajnálom kérlek bocssás meg nem akartam csak iszonyatosan be voltam rúgva-fordultam hirtelen felé.
-Niall miről van szó?-nézett most már idegesen rám.
-Mikor a fiúkkal bulizni voltunk koncert után akkor iszonyatosan berúgtam és....hát.... egy lánnyal lefeküdtem esküszöm nem akartam nem tudom mi hogy történt nem emlékszem rá arra se emlékszem mikor és hogy mentem fel a hotelbe csak arra hogy reggel egy lány mellet keltem.Könnyek gyűltek szemébe.A többiek pont akkor értek vissza és Míra pont akkor rohant el.Én csak lehajtott fejjel ültem a napozó ágyon és könnyeimmel küzködtem.
-Míra várj már-kiabált utána Nikoll.
Míra*
Mikor Niall elmondta azt se tudtam miről beszél.Mikor eljutott a tudatomig rögtön sírógörcsöm lett.Jobbnak láttam ha inkább elmegyek most azonnal.Az öltözőkhöz rohantam.Nikoll utánam futott.Már olyan szinten kivoltam hogy egy hang se jött ki a torkomon.
-Míra mi történt??-guggolt le mellém.A sírástól össze rogytam.Csak sírtam és sírtam.Nem tudtam semmit se csinálni.Nikoll megölelt és a hátamat simogatta.Most volt a legnagyobb szükségem rá.Miután csendesült a zokogásom megpróbáltam hangot csalni a torkomból.
-Nikoll megcsalt ez a szemétláda hogy is hihettem neki-csak ennyit tudtam mondani mert újra könnyek sorakoztak szemebe.Egy fiú hangját halottam valahonnan.Nagyon remélem nem ő az.Hál istennek Louis.
-Te erről tudtál??-néztem a kék szemébe.
-Nem nem tudtam én se csak amikor jöttünk hozzátok akkor tudtam meg én is-leült mellém és csak csöndben hallgatta szipogásom.
2013. március 22., péntek
Végre haza mehetek a kórházból
48.fejezet
Sziasztok :) itt van az új rész!Előre szólok,hogy valószínűleg minden héten csak csütörtökön tudom hozni az újabb részeket ha pedig úgy adódik megpróbálok,hogy van időm akkor hozok de a csütörtök az a biztos :) jó olvasást és ha valamit szeretnétek pl: másképp alakuljon a történet vagy csak valami nem tetszik vagy éppen tetszik nyugodtan kommentáljatok nem sértődünk meg a rossz kommenteken sem!És bocsánat a késői részért :)
2 hét múlva*
Míra*
Végre haza mehetek.Nikoll és a nővérem állandóan bent lógtak nálam amikor csak megtehették.Nikoll már reggel nyolc óta itt van bent nálam és pakolászik.Ő is és én is nagyon várom már,hogy haza menjek.A fiúk már próbálnak a koncertekre.Netti megígérte ha csörgünk neki és készen vagyunk a pakolással akkor lejön értünk kocsival.Állítólag egy nagyon helyes srác elhívta Őt randira.Úgy hogy arra is kell készülni-e.Egyszer csak valaki kopogtat az ajtón.
-Gyere-szóltunk egyszerre Nikollal.Egy szőke ír manócska lépet be hozzánk.-Hát te?-kéredztem rá köszönés nélkül ugyanis neki elméletileg próbán kéne lennie.
-Sziasztok-köszönt és közelebb lépett.-Kikönyörögtem Paulnak,hogy eljöhessek érted!-mondta nagy vigyorral az arcán és adott a homlokomra egy puszit.
-Aha értelek és csak nézed ahogy Nikoll szenved a csomagokkal vagy segítesz is neki?
-Ja igen bocs Nikoll-pattant fel mellőlem és már vitte is le a bőröndöket.
Mivel nekem elvan törve az egyik bordám így nem nagyon tudok mozogni.Így kaptam a kórháztól kölcsönbe egy tolószéket és ezzel valamennyire tudok hát menni vagy hogy mondjam.
Niall*
Segítettem levinni a kocsiba a csomagokat utána Mírát is lejuttattuk.Nikoll útközbe dobot egy sms-t Nettinek hogy én viszem őket. Segítettem mindenbe amiben csak tudtam.Először kisegítettem a kocsiból a barátnőmet aztán a csomagokat is bevittem.De közben nagyon nagy a bűntudatom.Bár örülök is.A turné nyitó koncert nagyon jól sikerült de az utána lévő buli iszonyatos.Vannak olyan dolgok amit meg kell majd beszélnem Mírával.Nagyon kifog akadni.
-Nekem mennem kéne próbára-szóltam mert nem szerettem volna szólás nélkül lelépni.
-Rendben-adott egy puszit a számra és én már mentem volna is csak megfogta a kezem.-És köszönök mindent!-vette rám azt a csodálatos mosolyát.
-Nincs mit hívlak ha vége a koncertnek Szeretlek.
Ezt már az ajtóba mondtam.Intettem egyet és elindultam.Egész úton csak az a buli járt a fejemben.Borzalmas hibát vétettem.Csodálkozom is hogy Míra nem vette észre hogy mennyire nem bírok most a szemébe nézni.Vissza értem az arénához.
-Sziasztok srácok-köszöntem nekik.
-Csá Niall mi újság a Mírával és Nikollal?-érdeklődött Louis.
-Jól vannak.
-És mikor mondod meg neki agy legalábbis beszélitek meg?-faggatózott Liam?
-Nem tudom és nem tudom hogyan mikor és hol?-sütöttem le a szemem.Nagyon megbáántam az a bizonyos estét.
-Minél előbb ha lehet!-ajánlotta Liam.
-Rendben-valahogy olyan most hogy bármikor elveszíthetem azt akit a legjobban szeretek pedig még nem is tud róla.De ma úgy tervezem mivel még holnap is itt koncertezünk így ma este elmegyek hozzájuk és elmondom neki szóról-szóra.Amíg emlékszem addig és utána amire biztos,hogy Liam emlékszik ugyanis ő nem ivott én viszont igen és azt is nagyon megbántam.
Liam*
A haveromat még soha nem láttam ilyennek.Látszik rajta mennyire magán kívül van.Be van fordulva.De nagyon.Valahogy azt az estét ki kéne törölni.Azon az estén nagyon örültek a fiúk és nagyon be is rúgtak.Niall olyan szinten örült sz első koncert utáni bulin,hogy egy csajt hát hogy is mondjam felvitte a szobába és hát történt egy s más dolog.Próbáltam megállítani de annyira részeg volt hogy ilyenkor neki nem lehet parancsolni.Így tehát megtörtént.Niall tényleg nagyon megbánta sz esettet és még azona másnapon megfogatta hogy többet nem iszik.Emészti magát rossz kedve van és mind ezt a rajongók is észre veszik.Folyamatosan küldik az aggódó leveleket.Kérdezgetik mi van vele miért ilyen stb...Niall próbálta már minden féle képen elmondani Mírának fel hívni üzenetet írni de sose tudta neki bevallani a dolgokat.
Sziasztok :) itt van az új rész!Előre szólok,hogy valószínűleg minden héten csak csütörtökön tudom hozni az újabb részeket ha pedig úgy adódik megpróbálok,hogy van időm akkor hozok de a csütörtök az a biztos :) jó olvasást és ha valamit szeretnétek pl: másképp alakuljon a történet vagy csak valami nem tetszik vagy éppen tetszik nyugodtan kommentáljatok nem sértődünk meg a rossz kommenteken sem!És bocsánat a késői részért :)
2 hét múlva*
Míra*
Végre haza mehetek.Nikoll és a nővérem állandóan bent lógtak nálam amikor csak megtehették.Nikoll már reggel nyolc óta itt van bent nálam és pakolászik.Ő is és én is nagyon várom már,hogy haza menjek.A fiúk már próbálnak a koncertekre.Netti megígérte ha csörgünk neki és készen vagyunk a pakolással akkor lejön értünk kocsival.Állítólag egy nagyon helyes srác elhívta Őt randira.Úgy hogy arra is kell készülni-e.Egyszer csak valaki kopogtat az ajtón.
-Gyere-szóltunk egyszerre Nikollal.Egy szőke ír manócska lépet be hozzánk.-Hát te?-kéredztem rá köszönés nélkül ugyanis neki elméletileg próbán kéne lennie.
-Sziasztok-köszönt és közelebb lépett.-Kikönyörögtem Paulnak,hogy eljöhessek érted!-mondta nagy vigyorral az arcán és adott a homlokomra egy puszit.
-Aha értelek és csak nézed ahogy Nikoll szenved a csomagokkal vagy segítesz is neki?
-Ja igen bocs Nikoll-pattant fel mellőlem és már vitte is le a bőröndöket.
Mivel nekem elvan törve az egyik bordám így nem nagyon tudok mozogni.Így kaptam a kórháztól kölcsönbe egy tolószéket és ezzel valamennyire tudok hát menni vagy hogy mondjam.
Niall*
Segítettem levinni a kocsiba a csomagokat utána Mírát is lejuttattuk.Nikoll útközbe dobot egy sms-t Nettinek hogy én viszem őket. Segítettem mindenbe amiben csak tudtam.Először kisegítettem a kocsiból a barátnőmet aztán a csomagokat is bevittem.De közben nagyon nagy a bűntudatom.Bár örülök is.A turné nyitó koncert nagyon jól sikerült de az utána lévő buli iszonyatos.Vannak olyan dolgok amit meg kell majd beszélnem Mírával.Nagyon kifog akadni.
-Nekem mennem kéne próbára-szóltam mert nem szerettem volna szólás nélkül lelépni.
-Rendben-adott egy puszit a számra és én már mentem volna is csak megfogta a kezem.-És köszönök mindent!-vette rám azt a csodálatos mosolyát.
-Nincs mit hívlak ha vége a koncertnek Szeretlek.
Ezt már az ajtóba mondtam.Intettem egyet és elindultam.Egész úton csak az a buli járt a fejemben.Borzalmas hibát vétettem.Csodálkozom is hogy Míra nem vette észre hogy mennyire nem bírok most a szemébe nézni.Vissza értem az arénához.
-Sziasztok srácok-köszöntem nekik.
-Csá Niall mi újság a Mírával és Nikollal?-érdeklődött Louis.
-Jól vannak.
-És mikor mondod meg neki agy legalábbis beszélitek meg?-faggatózott Liam?-Nem tudom és nem tudom hogyan mikor és hol?-sütöttem le a szemem.Nagyon megbáántam az a bizonyos estét.
-Minél előbb ha lehet!-ajánlotta Liam.
-Rendben-valahogy olyan most hogy bármikor elveszíthetem azt akit a legjobban szeretek pedig még nem is tud róla.De ma úgy tervezem mivel még holnap is itt koncertezünk így ma este elmegyek hozzájuk és elmondom neki szóról-szóra.Amíg emlékszem addig és utána amire biztos,hogy Liam emlékszik ugyanis ő nem ivott én viszont igen és azt is nagyon megbántam.
Liam*
A haveromat még soha nem láttam ilyennek.Látszik rajta mennyire magán kívül van.Be van fordulva.De nagyon.Valahogy azt az estét ki kéne törölni.Azon az estén nagyon örültek a fiúk és nagyon be is rúgtak.Niall olyan szinten örült sz első koncert utáni bulin,hogy egy csajt hát hogy is mondjam felvitte a szobába és hát történt egy s más dolog.Próbáltam megállítani de annyira részeg volt hogy ilyenkor neki nem lehet parancsolni.Így tehát megtörtént.Niall tényleg nagyon megbánta sz esettet és még azona másnapon megfogatta hogy többet nem iszik.Emészti magát rossz kedve van és mind ezt a rajongók is észre veszik.Folyamatosan küldik az aggódó leveleket.Kérdezgetik mi van vele miért ilyen stb...Niall próbálta már minden féle képen elmondani Mírának fel hívni üzenetet írni de sose tudta neki bevallani a dolgokat.
2013. március 7., csütörtök
Good Day
47.fejezetNagyon szépen köszönöm/köszönjük,hogy ennyien és ennyi helyről olvassátok a blogom/blogunk.Remélem ezután se fogtok csalódni.Még egyszer köszönöm és iratkozzatok fel commenteljetek bátran.Nem harapunk ;P jó olvasást :) pusszi ( kép az önmagáért beszél :D)
Harry*
Miután mindenki ki örülte magát elengedtük szegény lányt és páran ki is jöttünk a szobájából hagy beszéljen a mi szőke fenegyerekünkkel.Én személy szerint örülök hogy együtt vannak mert végre van egy normális barátnője Niall-nak és nem csak olyan aki kihasználja.Igen.Jól hallottátok.Az előző csaja igenis kihasználta.Csak azért kellet neki Niall,hogy nagymenő legyen és legyen egy olyan fiúja akit hülyíthet minden féle hülyeséggel.
-Ma mikor lesz a próba?-fordultam Liam felé.
-Hát háromnegyed ötre már a csarnoknál kéne lennünk-ütögette meg az óráját.-Tehát nem ártana össze szednünk a mi hősünket-ezen elröhögtük magunk.Nem tudom miért.
-Különben mennyi az idő?-komolyan hol jár a fejem.Azt se tudom merre áll a fejem.Mostanában annyi minden közbe jön,hogy komolyan nem tudom.
-Három óra lesz öt perc múlva-mindjárt mehetünk.Király.Akkor tempózni kéne.Niall biztos hogy meg akar majd állni egy Nando's-ba úgy hogy siessünk.
-Köszi-mosolyogtam egyet és megráztam a hajam.Néha idegesít ha nem rázom meg mert akkor így egybe áll.-Na jó szerintem lassan indulnunk úgy hogy én bemegyek Niall-ért.
-Szerintem nem nagyon kéne mert elég csöndben vannak-szólt Zayn.(nem fére érteni!!És szerintem tudja majd hogy jire gondoltam vagy inkább kikre :DD)
-Lehet igazad van de nem érdekel el fogunk késni és nem akarom hogy Paul leszidjon minket.
-Te tudod-húzta le kacéran a száját Louis.Már megint félre érti a dolgokat.Nem igaz ez az ember állandóan kombinál.Állítólag én vagyok a bandában a legperverzebb de állandóan Louis ért félre mindent.Na szépen vagyunk mondhatom.Mielőtt benyitottam volna azért a biztonság kedvéért kopogtam.
Míra*
Mielőtt elment volna Niall azelőtt megbeszéltünk még egy-két dolgot.Mondta hogy lerendezi ezt a leveles dolgot.Meg befog jönni akkor amikor az ideje engedi.
-Niall nem muszáj minden na bejönnöd elég ha felhívsz így is sűrű lesz a napod-feküdt be mellém az ágyba.Nagyon nem szeretek itt lenni magatehetetlenül.Nem tudok megmozdulni.Ha levegőt veszek mg akkor is fáj az oldalam.A világ legrosszabb érzése.
-De igen be fogok jönni kivéve akkor amikor fellépünk-nem igaz ez annyira hülye.Egyszerűen nem tudom rávenni arra,hogy kapcsolódjon ki.
-Niall úgy sem fogsz tudni minden nap bejönni ha csak nem tudsz teleportálni-ölelt át és mindketten elkezdtünk röhögni.
-Nem amikor megtehetem akkor bejövök és kész pont itt lezárjuk a témát!-inkább meg se szólalok.Adott a homlokomra egy puszit.Körülbelül olyan 15 percen keresztül csak bámultuk egymást.Mesébe illő pillanat volt.Bár nem hiszem,hogy sokan maradtak volna a tv előtt.Egy kopogás szakította meg.
-Gyere-szólt ki Niall mikor feleszmélt a történtekről.
-Haver el kell,hogy szakítsalak Mírától de mennünk kéne próbára és szerintem te még a Nando's-ba is beszeretnél menni!-lépet be Harry azzal a göndör fejével.
-Rendben adjatok még 5 percet és megyek is-bólintott egy a barna göndör és ki is ment.
Niall adott egy hosszú csókot.Mikor elváltunk mind ketten levegőért kapkodtunk.Fel tápászkodott és nyomot még egy puszit a számra.
-Ha nem lesz túl késő akkor még jövők-ezt már az ajtóban mondta.Intett egyet és kiment.Halottam ahogy valamit kérdeznek tőle a fiúk de nem értettem pontosan,hogy mit.
Nikoll*
Mikor Niall kijött rögtön mindenki kérdőre vonta.Én csak meghúztam magam Zayn mellet.Kicsit lecsendesültek a kedélyek és el is indultak.
-Jössz velünk?-kérdezte tőlem csillogó szemekkel Zayn.Ezek a barna szemek mindig megbabonáznak.
-Nem én itt maradok Míránál még egy darabig-mosolyogtam.Ő átkarolta a derekam.-Úgy is mondta Netti,hogy lassan ő is jön majd vele haza megyek.
Lábujj hegyre álltam és adtam egy csókot a szájára.Röhögve hagyták el a kórházat.Megráztam a fejem és én is megkuncogtam.Bementem Mírához és az ágya mellé húztam egy széket.
-Na meséljél mi van most veled és Niall-al minden rendben?-kérdeztem rá a témára.
-Igen minden rendben-fülig ért a szája.lehajtotta a fejét.Nagyon belepirult.Nem tudom mit csináltak míg mi kint voltunk de ezek szerint minden rendben tényleg.
-Nem láttalak még ilyennek Niall barátom nagyon jó hatással van rád-röhögtem el magam és böktem meg a kezem.
Még egy jó pár témát kiveséztünk.Mikor jött egy sms-e.Oda adtam neki a telefonját és elkezdet valamin röhögni.Oda mutatta nekem is a telefont.Niall küldött neki egy képet amin ép azzal szórakoznak Zaynnal.hogy lehúzzák a gatyáikat.Az egész seggük kint van és egy száll alsógatyában pozzolnak.Két idióta.Még küldött pár képet amin elég idiótán néznek ki.nagyon jó hangulatban vannak.Miután kiröhögtük magunkat nekem már mennem kellet.Olyan hat fele járhatott.
2013. március 4., hétfő
Kórházi látogatás
46.fejezet
Niall*
Mikor bementünk és megláttam az orvost kicsit nyugodtabb lettem.De csak azért mert később kellet beszélnem az érzéseimről.Nagyon nem szeretek ilyenekről beszélni.Mondhatok gyáva nyúlnak de ez akkor is így van.Inkább magamban emésztem a dolgot míg el nem felejtem csak beszélni ne keljen róla.Kiment a fehér köpenyes úr és nagy nehezen leültem mellé.Nehezen de a közepébe vágtam.Gondolom ő is tudja az elejétől a történéseket.Ebben biztos voltam.Mikor a rajongói levelekhez került a sor,hirtelen könnyek gyűltek a szemébe.Elmesélte a dolgot.Nem hittem volna,hogy ilyeneket vágnak a fejéhez.Eddig abban a hitben éltem,hogy szeretnek minket de ezek szerint nem bírják ha az ember boldog és van egy barátnője akit bármi áron megvédene.Most hogy tudom ezeket a dolgokat komolyan mellé fogok rendelni egy testőrt.Mindent megbeszéltünk amit tudtunk és meg is nyugtattam amennyire tudtam.Mikor egy nővérke nyitott be.
-Jó estét kívánok este nyolc óra van kérem hagyják piheni a beteget-értettük mire szeretett volna kilyukadni így felálltunk össze szedtük a cok-mokjainkat,elköszöntünk és elhagytunk Míra kórtermét.Mindenki a "családi" házban van így oda terveztük az utunk.Fél órás taxi út után kiszálltunk és berontottunk a házba.Én rögtön felrohantam és a zuhany alá vettetem magam.10 perce áztatom magam.Tisztának nyilvánítottam magam.Kijöttem megtörölköztem felvettem egy alsó gatyát és egy pólót amibe aludni szoktam.Befeküdtem az ágyba és csak gondolkoztam és gondolkoztam.
Másnap reggel*
Fáradtan kelletem.Nem tudom miért de olyan érzésem lenne mintha ülnének rajtam.Kinyitottam a szemem és Louis és Zayn ült a lábaimon.
-Ti nem vagytok normálisak mit kerestek itt?-dörzsöltem meg a szemem,és kiakartam alóluk húzni a lábam de nem sikerült.
-Addig nem állunk fel míg be nem megyünk a csajodhoz és felvidítod rózsa csokorral és egy doboz bonbonnal utána meg el kell hogy szomorítsd mert már ma elkezdjük a próbákat-közölte velem így délelőtt 10 Louis.
-Rendben de akkor szálljatok le a lábamról-barmok csak ennyit tudok rájuk mondani.Felöltöztem lementem kajálni nagy nehezen vissza másztam az emeletre elővettem a pénztárcám a telefonom és indultam is a virágoshoz és a boltba.Bevásároltam mindent.Magamnak is vettem egy-két müzli szeletet mert még mindig éhes voltam.Vissza mentem a fiúkért.Bepattantak a kocsiba és már indultunk is.Zayn kivételével mert ő Nikollal ment egy kocsival.
Zayn*
Nikoll nagyon aggódik a barátnőéért.Bár nem csodálom mert én is aggódom.Főleg a levelek miatt amiket kap.Igen én tudtam róla.De csak azért mert Nikollnak elmondta Míra nekem meg Nikoll mondta el.Mikor megtudtam ezeket a dolgokat köpni-nyelni nem tudtam.Konkrétan lekurvázzák meg leribancozzák.Amit be kell valljak egy lánynak sose esik jól főleg úgy hogy nm is ismerik és így alkotnak róla képet.Nem értem az embereket.Egész kórházig vezető úton ezen gondolkodtam.Megérkeztünk.Kiszálltunk felmentünk hozzá.Nagy örömére.Pont jókor jöttünk mert már nagyon unatkozott elmondása szerint.
-Míra hoztam neked egy kis ajándékot-adta át a csokrot és a bonbont Niall.
-Míg bent leszek felfogsz hizlalni nem vagyok elég dagadt így is?-szőke barátom csak nézet rá miket beszél ez nem is dagadt.
-Nem vagy dagadt nekem így vagy a legtökéletesebb-gondolom most akarja elfelejtetni vele azokat az ocsmány leveleket.
-Köszönöm-csak ennyit mondott mert kissé elpirult.Nem szeretné ha látnánk az arcát ezért lehajtotta.Bár nem tudom miért.Jó igen azért mert elpirult d hát ezen mit szégyell.
-Míra mostantól kevesebbet fogunk látogatni a srácokkal mert mint tudod elkezdődött a turné és a próbák is és hát bocsánat nem hiszem,hogy gyakran betudunk majd jönni-hajtotta le a fejét a szőke ír gyerek és elhúzta a száját.Ő se örül mi se örülünk és legfőképp Míra nem örül.Szerintem.
-Rendben megértem majd megleszek valahogy -görbült lefele a szája.
-Én biztos bejárok majd hozzád sőt minden nap itt leszek bent a nővéred elenged a műszakomból egy kicsit-vidította Nikoll.
-Köszönöm tényleg ő mikor jön be?-érdeklődött.Egyszer volt bent nála Netti.Dolgozik tehát nem csodálom,hogy nem tud eljönni hozzá.
-Majd velem bejön holnap-mosolygott Nikoll Mírára.
-Köszönöm srácok hogy így mellettem vagytok-látszott rajta az az őszinte mosoly amit már rég láttunk.Ölelésre tárta azt a kezét ami nincs begipszelve így mindenki oda ment és egy családi ölelés kerekedet.
Niall*
Mikor bementünk és megláttam az orvost kicsit nyugodtabb lettem.De csak azért mert később kellet beszélnem az érzéseimről.Nagyon nem szeretek ilyenekről beszélni.Mondhatok gyáva nyúlnak de ez akkor is így van.Inkább magamban emésztem a dolgot míg el nem felejtem csak beszélni ne keljen róla.Kiment a fehér köpenyes úr és nagy nehezen leültem mellé.Nehezen de a közepébe vágtam.Gondolom ő is tudja az elejétől a történéseket.Ebben biztos voltam.Mikor a rajongói levelekhez került a sor,hirtelen könnyek gyűltek a szemébe.Elmesélte a dolgot.Nem hittem volna,hogy ilyeneket vágnak a fejéhez.Eddig abban a hitben éltem,hogy szeretnek minket de ezek szerint nem bírják ha az ember boldog és van egy barátnője akit bármi áron megvédene.Most hogy tudom ezeket a dolgokat komolyan mellé fogok rendelni egy testőrt.Mindent megbeszéltünk amit tudtunk és meg is nyugtattam amennyire tudtam.Mikor egy nővérke nyitott be.
-Jó estét kívánok este nyolc óra van kérem hagyják piheni a beteget-értettük mire szeretett volna kilyukadni így felálltunk össze szedtük a cok-mokjainkat,elköszöntünk és elhagytunk Míra kórtermét.Mindenki a "családi" házban van így oda terveztük az utunk.Fél órás taxi út után kiszálltunk és berontottunk a házba.Én rögtön felrohantam és a zuhany alá vettetem magam.10 perce áztatom magam.Tisztának nyilvánítottam magam.Kijöttem megtörölköztem felvettem egy alsó gatyát és egy pólót amibe aludni szoktam.Befeküdtem az ágyba és csak gondolkoztam és gondolkoztam.
Másnap reggel*
Fáradtan kelletem.Nem tudom miért de olyan érzésem lenne mintha ülnének rajtam.Kinyitottam a szemem és Louis és Zayn ült a lábaimon.-Ti nem vagytok normálisak mit kerestek itt?-dörzsöltem meg a szemem,és kiakartam alóluk húzni a lábam de nem sikerült.
-Addig nem állunk fel míg be nem megyünk a csajodhoz és felvidítod rózsa csokorral és egy doboz bonbonnal utána meg el kell hogy szomorítsd mert már ma elkezdjük a próbákat-közölte velem így délelőtt 10 Louis.
-Rendben de akkor szálljatok le a lábamról-barmok csak ennyit tudok rájuk mondani.Felöltöztem lementem kajálni nagy nehezen vissza másztam az emeletre elővettem a pénztárcám a telefonom és indultam is a virágoshoz és a boltba.Bevásároltam mindent.Magamnak is vettem egy-két müzli szeletet mert még mindig éhes voltam.Vissza mentem a fiúkért.Bepattantak a kocsiba és már indultunk is.Zayn kivételével mert ő Nikollal ment egy kocsival.
Zayn*
Nikoll nagyon aggódik a barátnőéért.Bár nem csodálom mert én is aggódom.Főleg a levelek miatt amiket kap.Igen én tudtam róla.De csak azért mert Nikollnak elmondta Míra nekem meg Nikoll mondta el.Mikor megtudtam ezeket a dolgokat köpni-nyelni nem tudtam.Konkrétan lekurvázzák meg leribancozzák.Amit be kell valljak egy lánynak sose esik jól főleg úgy hogy nm is ismerik és így alkotnak róla képet.Nem értem az embereket.Egész kórházig vezető úton ezen gondolkodtam.Megérkeztünk.Kiszálltunk felmentünk hozzá.Nagy örömére.Pont jókor jöttünk mert már nagyon unatkozott elmondása szerint.
-Míra hoztam neked egy kis ajándékot-adta át a csokrot és a bonbont Niall.
-Míg bent leszek felfogsz hizlalni nem vagyok elég dagadt így is?-szőke barátom csak nézet rá miket beszél ez nem is dagadt.
-Nem vagy dagadt nekem így vagy a legtökéletesebb-gondolom most akarja elfelejtetni vele azokat az ocsmány leveleket.
-Köszönöm-csak ennyit mondott mert kissé elpirult.Nem szeretné ha látnánk az arcát ezért lehajtotta.Bár nem tudom miért.Jó igen azért mert elpirult d hát ezen mit szégyell.
-Míra mostantól kevesebbet fogunk látogatni a srácokkal mert mint tudod elkezdődött a turné és a próbák is és hát bocsánat nem hiszem,hogy gyakran betudunk majd jönni-hajtotta le a fejét a szőke ír gyerek és elhúzta a száját.Ő se örül mi se örülünk és legfőképp Míra nem örül.Szerintem.
-Rendben megértem majd megleszek valahogy -görbült lefele a szája.
-Én biztos bejárok majd hozzád sőt minden nap itt leszek bent a nővéred elenged a műszakomból egy kicsit-vidította Nikoll.
-Köszönöm tényleg ő mikor jön be?-érdeklődött.Egyszer volt bent nála Netti.Dolgozik tehát nem csodálom,hogy nem tud eljönni hozzá.
-Majd velem bejön holnap-mosolygott Nikoll Mírára.
-Köszönöm srácok hogy így mellettem vagytok-látszott rajta az az őszinte mosoly amit már rég láttunk.Ölelésre tárta azt a kezét ami nincs begipszelve így mindenki oda ment és egy családi ölelés kerekedet.
2013. március 1., péntek
Kicsi rajongók
45.fejezet
Aug.3.
Niall*
Egész vissza fele úton ezen járt a fejem.Miért csinálják ezt a rajongóink?Nem értem őket.Nem,hogy örülnének annak,hogy van valaki mellettünk.Nem veszik észre azt hogyha a barátnőinket nem szeretik akkor mi se vagyunk a legvidámabbak.Gondolat menetem egy hang zökkentette ki.
-Szia Niall kaphatok egy képet és egy aláírást?-kérdezte tőlem egy hat-hét év körüli édes szőke hajú kék szemű kislány.
-Hát persze hogy kaphatsz-guggoltam le hozzá.-És hova szeretnéd azt az aláírást?-fogtam meg a a kis kezét.Olyan aranyos volt.Elő húzta a kis szütyőkéjéből a TMH albumunkat és mutatott rám.
-Ide szeretném-azzal a kis édes hangjával a szívemig hatolt.
-Mi a neved?-húztam elő a zsebemből a fekete filcem.
-Lucy-mosolygott rám.Olyan édes kis pofija van.
-Tessék Lucy-nyújtottam vissza az albumot.-Hol van az anyukád?-mutatott egy középkorú barna hajú hölgy fele.Felkaptam és elindultam az anyukája felé.
-Jó napot ez a kislány az öné?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért.
-Jaj Lucy,köszönöm hogy vissza hozta nem csodálom,hogy magához rohant hisz imádja a bandájukat-mondta a hölgy és vette el volna tőlem a kislányt de ő kapaszkodott belém.
-Niall tartozol nekem még egy képpel-szólalt fel.
-Hát persze a kép-anyukája előhúzta a telefonját csinált rólunk egy képet elköszöntek és már mentek is tovább.Olyan jó érzés tudni,hogy vannak olyan rajongóink is akiket nem az érdekli kivel vagy együtt a a lényeg boldog legyél.Ez csak a kislányról jutott eszembe.A fiúk már a kórház előtt vártak rám.Mikor megláttam azokat a mérges fejeket rögtön sietősebre fogtam.Bepattantam a kocsiba.
-Hol voltál?-kezdte a faggatózást Liam.
-A parkba de vissza fele jövet megállított egy kislány-mondtam unottan.Zayn a gázba taposott mert már így is késésbe voltunk.Egész úton mindenki csöndebe volt.
Liam*
Nem tudom mi ütött Niall-ba de furcsa volt ahogy csak így szó nélkül elrohan.Máskor sose csinál ilyet.Valami most tényleg nagyon bánthatja.Azt érzem rajta ha ha csak a pihenésre gondol már rossz kedve van.Pedig öt nem úgy ismerjük akinek rossz kedve szokott lenni.De most az van.Valami történt amit nem mond el nekünk.Ki fogom deríteni.Megérkeztünk egy magas iroda házhoz.Mindenki kiszállt.Kicsit vissza húztam.
-Mi a baj miért vagy ilyen?-törtem a lényegre de ő ezt nem értette.-Miért ilyen rossz a kedved?-kérdeztem rá újra.
-Mindegy hosszú ha vége elmondom-bólintottam egyet és követtük a srácokat.
Jó hosszúra sikeredet ez a megbeszélés.körülbelül olyan három óra volt keményen.Niallal úgy döntöttünk fogunk egy taxit és bemegyünk még Mírához.Beültünk a taxiba és 15 percen belül a kórházban voltunk.Kiszálltunk és mielőtt bementünk volna elkezdtem faggatni Niall-t.
-Na mondjad miért vagy olyan amilyen?-kicsit furin tettem fel a kérdést mert olyan a hangzása mintha köcsög lennék.Na jó inkább hagyjuk.ebbe már én is bele bonyolódtam.
-Az van hogy mielőtt felszálltunk volna a gépre találkoztam az exemmel és...-itt elcsuklott a hangja.-nos tehát lesmá....-mi csinált az a csaj??Ne hogy már.
-Ne is mond végig-szóltam közbe.
Itt inkább abba hagytuk a társalgást és rávettem a szőke haveromat arra,hogy beszéljék ezt meg minden féle képen.A másik dolgot is amit szintén kiszedtem belőle.Bementünk és pont akkor volt bent az orvos.
-Jó estét-köszöntünk egyszerre.Egyébként már olyan este hét fele járhatott.
-Jó estét-köszönt az orvos.
-Mikor mehet haza?-kérdezte Niall reménykedő szemekkel.
-Hát körülbelül olyan hét-két hét múlva-húzta el a száját az orvos.
Még szerencse,hogy Londonba vagyunk mert két hét múlva kezdődik a turné és a próbák miatt nem hiszem hogy elfogunk szabadulni.Így kénytelen lesz Netti haza vinni ha csak Niall nem erőszakoskodik.Már pedig az lesz,hogy valahogy elfog lógni csak azért,hogy haza vigye.
-Ne maradjanak 8-nál tovább ha kérhetem-szólt nekünk a doktor út és kiment a kórteremből.
-Rendben-leültem egy székre és nyomkodni kezdem.Egy idő után hallottam,hogy valaki szipog.Nem nagyon figyeltem a történéseket így felnéztem.Míra sírt.
Sziasztok itt az új rész remélem tetszik ha igen akkor kérek szépen két commentet! köszönöm :)
Aug.3.
Niall*
Egész vissza fele úton ezen járt a fejem.Miért csinálják ezt a rajongóink?Nem értem őket.Nem,hogy örülnének annak,hogy van valaki mellettünk.Nem veszik észre azt hogyha a barátnőinket nem szeretik akkor mi se vagyunk a legvidámabbak.Gondolat menetem egy hang zökkentette ki.
-Szia Niall kaphatok egy képet és egy aláírást?-kérdezte tőlem egy hat-hét év körüli édes szőke hajú kék szemű kislány.
-Hát persze hogy kaphatsz-guggoltam le hozzá.-És hova szeretnéd azt az aláírást?-fogtam meg a a kis kezét.Olyan aranyos volt.Elő húzta a kis szütyőkéjéből a TMH albumunkat és mutatott rám.
-Ide szeretném-azzal a kis édes hangjával a szívemig hatolt.
-Mi a neved?-húztam elő a zsebemből a fekete filcem.
-Lucy-mosolygott rám.Olyan édes kis pofija van.
-Tessék Lucy-nyújtottam vissza az albumot.-Hol van az anyukád?-mutatott egy középkorú barna hajú hölgy fele.Felkaptam és elindultam az anyukája felé.
-Jó napot ez a kislány az öné?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért.
-Jaj Lucy,köszönöm hogy vissza hozta nem csodálom,hogy magához rohant hisz imádja a bandájukat-mondta a hölgy és vette el volna tőlem a kislányt de ő kapaszkodott belém.
-Niall tartozol nekem még egy képpel-szólalt fel.
-Hát persze a kép-anyukája előhúzta a telefonját csinált rólunk egy képet elköszöntek és már mentek is tovább.Olyan jó érzés tudni,hogy vannak olyan rajongóink is akiket nem az érdekli kivel vagy együtt a a lényeg boldog legyél.Ez csak a kislányról jutott eszembe.A fiúk már a kórház előtt vártak rám.Mikor megláttam azokat a mérges fejeket rögtön sietősebre fogtam.Bepattantam a kocsiba.
-Hol voltál?-kezdte a faggatózást Liam.
-A parkba de vissza fele jövet megállított egy kislány-mondtam unottan.Zayn a gázba taposott mert már így is késésbe voltunk.Egész úton mindenki csöndebe volt.Liam*
Nem tudom mi ütött Niall-ba de furcsa volt ahogy csak így szó nélkül elrohan.Máskor sose csinál ilyet.Valami most tényleg nagyon bánthatja.Azt érzem rajta ha ha csak a pihenésre gondol már rossz kedve van.Pedig öt nem úgy ismerjük akinek rossz kedve szokott lenni.De most az van.Valami történt amit nem mond el nekünk.Ki fogom deríteni.Megérkeztünk egy magas iroda házhoz.Mindenki kiszállt.Kicsit vissza húztam.
-Mi a baj miért vagy ilyen?-törtem a lényegre de ő ezt nem értette.-Miért ilyen rossz a kedved?-kérdeztem rá újra.
-Mindegy hosszú ha vége elmondom-bólintottam egyet és követtük a srácokat.
Jó hosszúra sikeredet ez a megbeszélés.körülbelül olyan három óra volt keményen.Niallal úgy döntöttünk fogunk egy taxit és bemegyünk még Mírához.Beültünk a taxiba és 15 percen belül a kórházban voltunk.Kiszálltunk és mielőtt bementünk volna elkezdtem faggatni Niall-t.
-Na mondjad miért vagy olyan amilyen?-kicsit furin tettem fel a kérdést mert olyan a hangzása mintha köcsög lennék.Na jó inkább hagyjuk.ebbe már én is bele bonyolódtam.
-Az van hogy mielőtt felszálltunk volna a gépre találkoztam az exemmel és...-itt elcsuklott a hangja.-nos tehát lesmá....-mi csinált az a csaj??Ne hogy már.
-Ne is mond végig-szóltam közbe.
Itt inkább abba hagytuk a társalgást és rávettem a szőke haveromat arra,hogy beszéljék ezt meg minden féle képen.A másik dolgot is amit szintén kiszedtem belőle.Bementünk és pont akkor volt bent az orvos.
-Jó estét-köszöntünk egyszerre.Egyébként már olyan este hét fele járhatott.
-Jó estét-köszönt az orvos.
-Mikor mehet haza?-kérdezte Niall reménykedő szemekkel.
-Hát körülbelül olyan hét-két hét múlva-húzta el a száját az orvos.
Még szerencse,hogy Londonba vagyunk mert két hét múlva kezdődik a turné és a próbák miatt nem hiszem hogy elfogunk szabadulni.Így kénytelen lesz Netti haza vinni ha csak Niall nem erőszakoskodik.Már pedig az lesz,hogy valahogy elfog lógni csak azért,hogy haza vigye.
-Ne maradjanak 8-nál tovább ha kérhetem-szólt nekünk a doktor út és kiment a kórteremből.
-Rendben-leültem egy székre és nyomkodni kezdem.Egy idő után hallottam,hogy valaki szipog.Nem nagyon figyeltem a történéseket így felnéztem.Míra sírt.
Sziasztok itt az új rész remélem tetszik ha igen akkor kérek szépen két commentet! köszönöm :)
2013. február 23., szombat
Do not do this!
44.fejezet
A kép nem a történethez kapcsolódik.Ti már láttátok a One Way Or Another-t a fiúktól szerintem nagyon jó lett.:D
Augusztus 3.
Louis*
Másnap későn keltem fel.Bár amennyire későnek mondható a 9 óra.Megállapítottam,hogy a kórházi székek nagyon kényelmelenek.Mindegy is ez.Mikor felkeltem Niall már fel le mászkált és a fiúk is ébredeztek.
-Jó reggelt srácok-nyújtózkodtam.
-Jó reggelt Louis-köszönt az egyetlen ír manó a bandából.
-Lejössz velem egy kávéért?-szükségem volt most egy kávéra nagyon fáradt vagyok.
-Igen megyek úgy is akartam én is inni-és elindultunk lefele.
Látszott rajta,hogy nagyon félti Mírát és nagyon izgul az állapota miatt.Egész nap ilyen feszült lesz.Király lesz a megbeszélésen. Upsz. El is felejtettem ma turné megbeszélés lesz délután egykor.Megvettük a kávé és már indultunk is vissza.Mire felértünk pont akkor jött ki az orvos Míra szobájából.
-Jó reggelt doktor úr bemehetünk hozzá?-ment oda Niall.
-Igen bemehetnek de ne keltsék fel mert vissza aludt!-kérte tőlünk az orvos.
Óvatosan benyitottunk.Kár volt mert megnyikorgott az ajtó és erre rögtön felkelt a mi kis hercegnőnk.Mire gondolok nem hívhatom még gondolataimban sem így Mírát.Kipattantak a szemei és rögtön felénk nézet.
Míra*
Reggel aludtam és éreztem ahogy valaki kelteget.Azt hittem a srácok azok de nem az orvos volt.Nagyon fájt az oldalam meg moccanni sem bírtam.Még a levegő vétel is fájt.
-Jó reggelt Ms.Szabó hogy érzi magát?-kezdet el vizsgálni egy közép kórú úr.
-Hát elégé fáj az oldalam-válaszoltam és a fájdalomtól elhúztam a szám.
-Érthető-elővett egy injekciót és beadta gondolom a fájdalom csillapított.-Egy kis idő míg hat addig se nagyon mocorogjon és ajánlott hogy ne tegye mert akkor még jobban fájni fog-kiment és nagy nehezen vissza aludtam.Mikor megint nyílt az ajtó de most nyikorgott.Felriadtam rá.Az ajtó fele fordítottam a fejem és az én szőkeségem és Louis lépet be.
-Szia kincsem-jött közelebb Niall és közben suttogott.-Hogy vagy?
-Sziasztok hát nem valami jól ahogy látjátok-húztam el a számat és próbáltam felülni de iszonyatosan fájt az oldalam.Úgy hogy úgy döntöttem fekszek tovább.
-Miért jöttél el otthonról?-jaj de jó csak ez a kérdés hiányzott.Most vagy soha.El kell neki magyaráznom menyire bánt az amit a repülő téren művel.Lehajtottam a fejem és a fehér takarót néztem.A szememből egy-két könnycsepp is kicsordult.-Míra mi a baj?-ült le az ágyra és megfogta a kezem.Reflexből elkaptam.
-Niall ez csak az én hibám-és újabb könny folyt le arcomon.
-De hogy is nem a te hibád hanem az au...-muszáj volt közbe vágnom.
-Nem nem az hanem ez az egész ha nem jövök ide nem történik mind ez tudod hogy én csak a nyakatokon lógok-fel néztem rá és láttam ahogy könnyek gyűlnek a szemébe.
-Nem nem vagy a nyakunkon te hozzám tartozol és nem hagyom hogy bármi hülyeséget csinálj-fogta meg ismét a kezem.-Louis magyarázd el neki, hogy ez egyáltalán nem így van.-Állt fel mellőlem és indult el az ajtó felé.
-Niall ne menj ki kérlek!-szólt utána remegő hangon.
Niall*
Nem tudom mi ütött Mírába de ez most szíven ütött.Nem tudom ki és mit mondod neki de rosszul eset hogy ezek a szavakat hallom.Hirtelen kinyílt az ajtó.Netti rontott be.
-Úristen mi történt veled és veled meg beszélni valóm lesz-bökött felém.Ahogy rám nézett Netti.Azt hittem ott helyben megöl.Nem bírtam tovább inkább kijöttem.A szemem sarkából láttam ahogy utánam néz.Kirohantam a kórházból és a közeli kis parkba pihentem meg.Leültem a padra és a kezembe temetem fejem.Valaki a vállamhoz ért.
-Niall minden rendben?-hasonlított a hangja azéhoz akit soha nem tudnék a fejemből kiverni.
-Nem semmi sincs rendeben Netti-nagyon dühös lettem.-Egyik pillanatban azt mondja semmi baj nincs köztönk és nem foglalkozik a történtekkel máskor meg azt,hogy nem tudja túl tenni magát-fakadtam ki magamból.
-Elmondott mindent és megértelek mind a kettőtöket-ült la mellém.-Elmondta mennyire megbántad és nem tudod te se elfelejteni de mostanában rengeteg utálkozó levelet kap!-hát ez a baj.El mondhatta volna.
-Ez a baj az utálkozók?-fordultam felé.Megnyugodtam.Vagyis nem csak most már tudom mi a baja és tudom nem az amire számítottam.
-Igen ez a gond-állt fel mellőlem.-Jobb lenne ha megbeszélnétek.
Elment és megint egyedül ücsörögtem.Volt időm ezen gondolkozni.A telefon csörgése zökkentet ki.
-Szia Niall merre vagy?-szólt bele Liam.
-Szia a közeli parkban vagyok miért?
-Csak mert kéne menni a megbeszélésre-upssz de jó ez ki is ment a fejemből.
-Rendben máris megyek.
Letettem a telefont.Össze szedtem gondolataimat és elindultam.
Augusztus 3.
Louis*
Másnap későn keltem fel.Bár amennyire későnek mondható a 9 óra.Megállapítottam,hogy a kórházi székek nagyon kényelmelenek.Mindegy is ez.Mikor felkeltem Niall már fel le mászkált és a fiúk is ébredeztek.
-Jó reggelt srácok-nyújtózkodtam.
-Jó reggelt Louis-köszönt az egyetlen ír manó a bandából.
-Lejössz velem egy kávéért?-szükségem volt most egy kávéra nagyon fáradt vagyok.
-Igen megyek úgy is akartam én is inni-és elindultunk lefele.
Látszott rajta,hogy nagyon félti Mírát és nagyon izgul az állapota miatt.Egész nap ilyen feszült lesz.Király lesz a megbeszélésen. Upsz. El is felejtettem ma turné megbeszélés lesz délután egykor.Megvettük a kávé és már indultunk is vissza.Mire felértünk pont akkor jött ki az orvos Míra szobájából.
-Jó reggelt doktor úr bemehetünk hozzá?-ment oda Niall.
-Igen bemehetnek de ne keltsék fel mert vissza aludt!-kérte tőlünk az orvos.
Óvatosan benyitottunk.Kár volt mert megnyikorgott az ajtó és erre rögtön felkelt a mi kis hercegnőnk.Mire gondolok nem hívhatom még gondolataimban sem így Mírát.Kipattantak a szemei és rögtön felénk nézet.
Míra*
Reggel aludtam és éreztem ahogy valaki kelteget.Azt hittem a srácok azok de nem az orvos volt.Nagyon fájt az oldalam meg moccanni sem bírtam.Még a levegő vétel is fájt.
-Jó reggelt Ms.Szabó hogy érzi magát?-kezdet el vizsgálni egy közép kórú úr.
-Hát elégé fáj az oldalam-válaszoltam és a fájdalomtól elhúztam a szám.
-Érthető-elővett egy injekciót és beadta gondolom a fájdalom csillapított.-Egy kis idő míg hat addig se nagyon mocorogjon és ajánlott hogy ne tegye mert akkor még jobban fájni fog-kiment és nagy nehezen vissza aludtam.Mikor megint nyílt az ajtó de most nyikorgott.Felriadtam rá.Az ajtó fele fordítottam a fejem és az én szőkeségem és Louis lépet be.
-Szia kincsem-jött közelebb Niall és közben suttogott.-Hogy vagy?
-Sziasztok hát nem valami jól ahogy látjátok-húztam el a számat és próbáltam felülni de iszonyatosan fájt az oldalam.Úgy hogy úgy döntöttem fekszek tovább.
-Miért jöttél el otthonról?-jaj de jó csak ez a kérdés hiányzott.Most vagy soha.El kell neki magyaráznom menyire bánt az amit a repülő téren művel.Lehajtottam a fejem és a fehér takarót néztem.A szememből egy-két könnycsepp is kicsordult.-Míra mi a baj?-ült le az ágyra és megfogta a kezem.Reflexből elkaptam.
-Niall ez csak az én hibám-és újabb könny folyt le arcomon.
-De hogy is nem a te hibád hanem az au...-muszáj volt közbe vágnom.
-Nem nem az hanem ez az egész ha nem jövök ide nem történik mind ez tudod hogy én csak a nyakatokon lógok-fel néztem rá és láttam ahogy könnyek gyűlnek a szemébe.
-Nem nem vagy a nyakunkon te hozzám tartozol és nem hagyom hogy bármi hülyeséget csinálj-fogta meg ismét a kezem.-Louis magyarázd el neki, hogy ez egyáltalán nem így van.-Állt fel mellőlem és indult el az ajtó felé.
-Niall ne menj ki kérlek!-szólt utána remegő hangon.
Niall*
Nem tudom mi ütött Mírába de ez most szíven ütött.Nem tudom ki és mit mondod neki de rosszul eset hogy ezek a szavakat hallom.Hirtelen kinyílt az ajtó.Netti rontott be.
-Úristen mi történt veled és veled meg beszélni valóm lesz-bökött felém.Ahogy rám nézett Netti.Azt hittem ott helyben megöl.Nem bírtam tovább inkább kijöttem.A szemem sarkából láttam ahogy utánam néz.Kirohantam a kórházból és a közeli kis parkba pihentem meg.Leültem a padra és a kezembe temetem fejem.Valaki a vállamhoz ért.
-Niall minden rendben?-hasonlított a hangja azéhoz akit soha nem tudnék a fejemből kiverni.
-Nem semmi sincs rendeben Netti-nagyon dühös lettem.-Egyik pillanatban azt mondja semmi baj nincs köztönk és nem foglalkozik a történtekkel máskor meg azt,hogy nem tudja túl tenni magát-fakadtam ki magamból.
-Elmondott mindent és megértelek mind a kettőtöket-ült la mellém.-Elmondta mennyire megbántad és nem tudod te se elfelejteni de mostanában rengeteg utálkozó levelet kap!-hát ez a baj.El mondhatta volna.
-Ez a baj az utálkozók?-fordultam felé.Megnyugodtam.Vagyis nem csak most már tudom mi a baja és tudom nem az amire számítottam.
-Igen ez a gond-állt fel mellőlem.-Jobb lenne ha megbeszélnétek.
Elment és megint egyedül ücsörögtem.Volt időm ezen gondolkozni.A telefon csörgése zökkentet ki.
-Szia Niall merre vagy?-szólt bele Liam.
-Szia a közeli parkban vagyok miért?
-Csak mert kéne menni a megbeszélésre-upssz de jó ez ki is ment a fejemből.
-Rendben máris megyek.
Letettem a telefont.Össze szedtem gondolataimat és elindultam.
2013. február 16., szombat
Kórházban
43.fejezet
Most már nagy valószínűséggel ki fogjuk írni hogy hanyadika van mert már mi sem tudjuk követni.:D
Augusztus 2.
Zayn*
Haza érkeztünk.Én és Nikoll nagyon fáradtak vagyunk ezért ledőltünk aludni.Körülbelül olyan este kilenckor keltünk fel.Mivel elvileg Niall-ék gépe 10-kor landol ezért úgy döntöttünk kimegyünk értük.A fiúk úgy döntöttek ők is jönnek velünk ezért elugrottunk értük.Hozzám bepattant Louis és Harry.Liam-mal pedig egy külön kocsival megy mert így nem fértünk volna el ha nem jön külön kocsival.Pont időben érkeztünk meg.Leszálltak az utasok a gépről.Ők a utolsók közt voltak.Felvették a csomagokat és már jöttek oda hozzánk.
-Sziasztok-ugrott a nyakukba Nikoll.
-Szia-mosolyodtak el mindketten.-milyen volt a nyaralás a mi rossz fiúnkkal??-Kérdezte a mi szőke zabagépünk.
-Nagyon jó és nektek milyen volt a család látogatás?-engedte el őket Nikoll.-Látom kibékültettek.
-Igen kibékültünk-vigyorgott az örömtől Míra.-Nálatok mi a helyzet?-fordult felém.
-Mi is nagyon jól megvagyunk-válaszoltam és oda léptem a barátnőmhöz.-Mehetünk?-és mindenki egyhangúan bólintott.Mindenki beszélt az eredeti helyére és már úton is voltunk voltunk abba a házba ahova akkor megyünk amikor a "kis" család egybe akar ülni és nem akarunk haza menni.Így most ebbe a házba tartott az utunk.
Niall*
Nagyon fáradt voltam a repülő út alatt.Nem akartam aludni.Míra viszont elaludt.Mikor megérkeztünk a családi házunkba kipakoltunk a kosiból és mindenki befoglalt egy szobát. Én még mindig emésztettem magam a két héttel ezelőtti kis incidens miatt és ezt meg is akartam beszélni.Vagy inkább kiakartam beszélni magamból.
-Míra beszélhetnénk?-csuktam be az ajtót magam mögött.
-Persze miért ne-ültünk le mind a ketten az ágyra.
-Tehát arról lenne szó hogy....tudod a két héttel ezelőtti...-közbe vágott.
-Ne Niall most hagyd abba nem szeretném ha még egyszer felhoznád ezt az egészet-állt fel és ment volna ki mikor megragadtam a kezét.
-De ugye már nem haragszol rám?-kirántotta a kezét a szóritásomból és megölelt aztán kiviharzott.
Nem tudtam mire véljem ezt.Lementem a konyhába mert szomjas voltam.A fiúk a nappaliban ültek és beszélgettek.Be vittem magammal egy pohár narancs levett és lehuppantam Liam és Harry közé.
-Niall kérdezhetünk valamit?-nézet felém Liam.
-Persze-ittam bele a narancs lémbe.
-Hova sietett annyira Míra?-kerekedett el a szemem.Elment.De még is hova.-Mit mondtál neki elég zaklatott volt.
-Nem mondtam neki semmit-és akkor beugrott.A beszélgetésünk.-Vagyis felhoztam egy olyan témát amit két hétig nagyon nem tudtunk megbeszélni és most azt akartam de közbe vágott megölelt és ezek szerint elment.-egyre jobban kezdtem aggódni.Leraktam a poharam a kis asztalra felkaptam a dzsekim és a cipőm és már mentem is utána.Gyalog indultam neki az útnak.Elkezdtem hívni telefonon.Vajon merre lehet.Nem veszi fel.Egyszer csak látom ahogy egy balesetnél a mentősök egy lányt raknak a hordágyra és a rendőrök meg egy autót vizsgálnak.Kicsit közelebb mentem.Nagyon hasonlított valakire.Mikor hirtelen beugrott ki az.Míra volt.Oda rohantam és rögtön kérdezősködni kezdtem.
-Mi történt?-kezdtem el kapkodni és még idegesebb lettem.Ki volt az a barom aki elütötte.-Nincs semmi baja?-fordultam a férfihoz.
-Uram ön hozzá tartozója a hölgynek?-fordult hozzám.
-Igen a barátja vagyok-próbáltam nyugodtabb hangnemet felvenni.
-Ne aggódjon most visszük be a kórházba és ott jobban kivizsgálják-nyugtatott a mentős.
-Mehetek önökkel?-kérdeztem rá hátha szerencsével járok.
-Sajnos nem jöhet velünk-keserített el az úr.
-Szia kicsim bent találkozunk-Köszöntem el Mírától hátha hallja amit mondok neki.
Gyorsan fogtam egy taxit és indultunk is a kórházba.Oda értünk gyorsan fizettem és már rohantam is.
-Jó estét Míra Szabó kórterme merre van?-kérdeztem sürgetve a recepciós hölgyet.
-Egy pillanat uram már keresem is-mosolygott rám egyet de én csak sürgettem.-4.emelet 15 kórterem de most fogják bevinni a műtőbe.
-Köszönöm.
Rohantam gyorsan a lifthez.Felértem a 4. emeletre és már futottam is a 15. szobához.
-Doktor úr-kiabáltam utána.-Doktor úr.
-Jó estét segíthetek?-fordult felém.
-Igen segíthet-fújtam ki a levegőt.-Hogy van a barátnőm mi történt vele?-próbáltam a lényegre törni.
-Eltört egy bordája és a jobb karja is szilánkosra tört muszáj megműtenünk-tájékoztatott Míra állapotáról és jobbnak tartottam ha nem tartom fel.Nem tudtam értelmes mondatott kinyögni ezért csak bólintottam.Fél óra múlva a fiúk hívtak.Elfelejtettem nekik szólni,hogy bejöttem a kórházba és úgy általánosan a történtekről.
-Csá haver merre vagytok?-szólt bele Louis.
-Szia Louis bocsi idegességemben elfelejtettelek felhívni titeket-kezdtem le mentegetőzni.
-Jó de merre vagytok?-a hangjából ítélve kezdet ő is az lenni.
-A kórházban vagyok/vagyunk-és kezdtek a szemeimbe könnyek sorakozni.
-Úr isten mi történt ne is mond inkább azt mond hogy melyik kórházba vagytok!
Lediktáltam a címeket és ahogy halottam már indultak is.10 perc múlva már itt is voltak.Én csak ültem a folyóson és halottam ahogy jönnek.Nagyon hangosak pedig ez egy kórház.
-Szia mi történt Mírával?-ült le mellém Nikoll és láttam rajta hogy már ő is a sírás határán van.Muszáj volt kiadni magamból így egy hirtelen meggondolásból megöleltem.-Niall mi történt?-megremegett a hangja én pedig elkezdtem könnyezni.Ami átváltott sírásba.Mikor már úgy éreztem nagyjából tudok már beszélni és nem remeg a hangom elkezdtem mesélni.
-Hát úgy volt hogy elindultam megkeresni és nem vette fel...-éreztem ahogy a sós lé megint folyik le az arcomon.-És akkor megláttam hogy....a rendőrök a mentősök és még sok más ember ott van a zebránál..és....közelebb mentem és Mírát...elü...-itt elcsuklott a hangom.
-Elütötték?-fejezte be a mondatom Liam.
-Igen-és itt mindenki megölelt.
Egy órája hogy itt vannak a többiek is és egy páran el is aludtak.Hát igazából csak én meg Louis nem aludtunk.Lementünk egy kávéért.Mire vissza értünk addigra az orvos is ott volt.Olyan éjfél fele járhatott már.
-Jó estét doktor úr hogy sikerült a műtét?-rohantam a főorvoshoz.
-Jó estét maga Ms.Szabó barátja?-fordult felém az orvos.
-Igen én lennék az-most már kicsit nyugodtabb voltam de még mindig ideges.
-A műtét jól sikerült már bent pihen egy külön intenzív szobába-enyhült a feszültségem.-Most még nem mehetnek be hozzá mert még nem kelt fel az altatásból.
-Nagyon szépen köszönjük Doktor úr-kezet ráztunk és elment.
Louis*
Mikor meghallottunk a jó híreket azt hittem ott helyben elkezdek ugrándozni.Sajnos még nem mehettünk be hozzá.Niall-al leültünk a padra és mi is szundítottunk kicsit.
Most már nagy valószínűséggel ki fogjuk írni hogy hanyadika van mert már mi sem tudjuk követni.:D
Augusztus 2.
Zayn*
Haza érkeztünk.Én és Nikoll nagyon fáradtak vagyunk ezért ledőltünk aludni.Körülbelül olyan este kilenckor keltünk fel.Mivel elvileg Niall-ék gépe 10-kor landol ezért úgy döntöttünk kimegyünk értük.A fiúk úgy döntöttek ők is jönnek velünk ezért elugrottunk értük.Hozzám bepattant Louis és Harry.Liam-mal pedig egy külön kocsival megy mert így nem fértünk volna el ha nem jön külön kocsival.Pont időben érkeztünk meg.Leszálltak az utasok a gépről.Ők a utolsók közt voltak.Felvették a csomagokat és már jöttek oda hozzánk.
-Sziasztok-ugrott a nyakukba Nikoll.
-Szia-mosolyodtak el mindketten.-milyen volt a nyaralás a mi rossz fiúnkkal??-Kérdezte a mi szőke zabagépünk.
-Nagyon jó és nektek milyen volt a család látogatás?-engedte el őket Nikoll.-Látom kibékültettek.
-Igen kibékültünk-vigyorgott az örömtől Míra.-Nálatok mi a helyzet?-fordult felém.
-Mi is nagyon jól megvagyunk-válaszoltam és oda léptem a barátnőmhöz.-Mehetünk?-és mindenki egyhangúan bólintott.Mindenki beszélt az eredeti helyére és már úton is voltunk voltunk abba a házba ahova akkor megyünk amikor a "kis" család egybe akar ülni és nem akarunk haza menni.Így most ebbe a házba tartott az utunk.
Niall*Nagyon fáradt voltam a repülő út alatt.Nem akartam aludni.Míra viszont elaludt.Mikor megérkeztünk a családi házunkba kipakoltunk a kosiból és mindenki befoglalt egy szobát. Én még mindig emésztettem magam a két héttel ezelőtti kis incidens miatt és ezt meg is akartam beszélni.Vagy inkább kiakartam beszélni magamból.
-Míra beszélhetnénk?-csuktam be az ajtót magam mögött.
-Persze miért ne-ültünk le mind a ketten az ágyra.
-Tehát arról lenne szó hogy....tudod a két héttel ezelőtti...-közbe vágott.
-Ne Niall most hagyd abba nem szeretném ha még egyszer felhoznád ezt az egészet-állt fel és ment volna ki mikor megragadtam a kezét.
-De ugye már nem haragszol rám?-kirántotta a kezét a szóritásomból és megölelt aztán kiviharzott.
Nem tudtam mire véljem ezt.Lementem a konyhába mert szomjas voltam.A fiúk a nappaliban ültek és beszélgettek.Be vittem magammal egy pohár narancs levett és lehuppantam Liam és Harry közé.
-Niall kérdezhetünk valamit?-nézet felém Liam.
-Persze-ittam bele a narancs lémbe.
-Hova sietett annyira Míra?-kerekedett el a szemem.Elment.De még is hova.-Mit mondtál neki elég zaklatott volt.
-Nem mondtam neki semmit-és akkor beugrott.A beszélgetésünk.-Vagyis felhoztam egy olyan témát amit két hétig nagyon nem tudtunk megbeszélni és most azt akartam de közbe vágott megölelt és ezek szerint elment.-egyre jobban kezdtem aggódni.Leraktam a poharam a kis asztalra felkaptam a dzsekim és a cipőm és már mentem is utána.Gyalog indultam neki az útnak.Elkezdtem hívni telefonon.Vajon merre lehet.Nem veszi fel.Egyszer csak látom ahogy egy balesetnél a mentősök egy lányt raknak a hordágyra és a rendőrök meg egy autót vizsgálnak.Kicsit közelebb mentem.Nagyon hasonlított valakire.Mikor hirtelen beugrott ki az.Míra volt.Oda rohantam és rögtön kérdezősködni kezdtem.
-Mi történt?-kezdtem el kapkodni és még idegesebb lettem.Ki volt az a barom aki elütötte.-Nincs semmi baja?-fordultam a férfihoz.
-Uram ön hozzá tartozója a hölgynek?-fordult hozzám.
-Igen a barátja vagyok-próbáltam nyugodtabb hangnemet felvenni.
-Ne aggódjon most visszük be a kórházba és ott jobban kivizsgálják-nyugtatott a mentős.
-Mehetek önökkel?-kérdeztem rá hátha szerencsével járok.
-Sajnos nem jöhet velünk-keserített el az úr.
-Szia kicsim bent találkozunk-Köszöntem el Mírától hátha hallja amit mondok neki.
Gyorsan fogtam egy taxit és indultunk is a kórházba.Oda értünk gyorsan fizettem és már rohantam is.
-Jó estét Míra Szabó kórterme merre van?-kérdeztem sürgetve a recepciós hölgyet.
-Egy pillanat uram már keresem is-mosolygott rám egyet de én csak sürgettem.-4.emelet 15 kórterem de most fogják bevinni a műtőbe.
-Köszönöm.
Rohantam gyorsan a lifthez.Felértem a 4. emeletre és már futottam is a 15. szobához.
-Doktor úr-kiabáltam utána.-Doktor úr.
-Jó estét segíthetek?-fordult felém.
-Igen segíthet-fújtam ki a levegőt.-Hogy van a barátnőm mi történt vele?-próbáltam a lényegre törni.
-Eltört egy bordája és a jobb karja is szilánkosra tört muszáj megműtenünk-tájékoztatott Míra állapotáról és jobbnak tartottam ha nem tartom fel.Nem tudtam értelmes mondatott kinyögni ezért csak bólintottam.Fél óra múlva a fiúk hívtak.Elfelejtettem nekik szólni,hogy bejöttem a kórházba és úgy általánosan a történtekről.
-Csá haver merre vagytok?-szólt bele Louis.
-Szia Louis bocsi idegességemben elfelejtettelek felhívni titeket-kezdtem le mentegetőzni.
-Jó de merre vagytok?-a hangjából ítélve kezdet ő is az lenni.
-A kórházban vagyok/vagyunk-és kezdtek a szemeimbe könnyek sorakozni.
-Úr isten mi történt ne is mond inkább azt mond hogy melyik kórházba vagytok!
Lediktáltam a címeket és ahogy halottam már indultak is.10 perc múlva már itt is voltak.Én csak ültem a folyóson és halottam ahogy jönnek.Nagyon hangosak pedig ez egy kórház.
-Szia mi történt Mírával?-ült le mellém Nikoll és láttam rajta hogy már ő is a sírás határán van.Muszáj volt kiadni magamból így egy hirtelen meggondolásból megöleltem.-Niall mi történt?-megremegett a hangja én pedig elkezdtem könnyezni.Ami átváltott sírásba.Mikor már úgy éreztem nagyjából tudok már beszélni és nem remeg a hangom elkezdtem mesélni.
-Hát úgy volt hogy elindultam megkeresni és nem vette fel...-éreztem ahogy a sós lé megint folyik le az arcomon.-És akkor megláttam hogy....a rendőrök a mentősök és még sok más ember ott van a zebránál..és....közelebb mentem és Mírát...elü...-itt elcsuklott a hangom.
-Elütötték?-fejezte be a mondatom Liam.
-Igen-és itt mindenki megölelt.
Egy órája hogy itt vannak a többiek is és egy páran el is aludtak.Hát igazából csak én meg Louis nem aludtunk.Lementünk egy kávéért.Mire vissza értünk addigra az orvos is ott volt.Olyan éjfél fele járhatott már.
-Jó estét doktor úr hogy sikerült a műtét?-rohantam a főorvoshoz.
-Jó estét maga Ms.Szabó barátja?-fordult felém az orvos.
-Igen én lennék az-most már kicsit nyugodtabb voltam de még mindig ideges.
-A műtét jól sikerült már bent pihen egy külön intenzív szobába-enyhült a feszültségem.-Most még nem mehetnek be hozzá mert még nem kelt fel az altatásból.
-Nagyon szépen köszönjük Doktor úr-kezet ráztunk és elment.
Louis*
Mikor meghallottunk a jó híreket azt hittem ott helyben elkezdek ugrándozni.Sajnos még nem mehettünk be hozzá.Niall-al leültünk a padra és mi is szundítottunk kicsit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)