Kis család

28.fejezet

Zayn*

Míg anyáék beszélgettek Nikollal addig én és apa behoztuk a csomagokat.Felvittük a szobámba a bőröndöket.Én a sajátomat elkezdtem kipakolni mikor halottam, hogy nyitódik az ajtó.
-Miért nem jössz le hozzánk?-kérdezte a szerelmem.Azt hittem nem fogja észre venni azt hogy nem vagyok odalent.Azt hittem olyannyira ellesz foglalva a nővéremmel és anyával hogy elfelejt de ezek szerint nem.
-Mert szükségem volt egy kis magányra.-Próbáltam elrejteni az érzéseimet.
De ekkor Nikoll oda jött hozzám és leült mellém és megölelt.Olyan jó érzés tudni hogy van valaki aki csak rád gondol minden egyes pillanatban.
-Nikoll nagyon szeretlek nem szeretnélek soha elveszíteni.-csúszott ki a számon.
-Zayn én is szeretlek és én sem szeretnélek elveszíteni.-megragadta a kezem és felhúzott.-De most gyere le hozzánk a szüleidnek is nagyon hiányoztál és a testvéreidnek is.
-Rendben.
Lementünk és mindenki csak minket figyelt mikor beléptünk.Úgy vettem észre hogy örülnek a barátnőmnek hogy ő van nekem.Leültünk a kanapára és átkaroltam szerelmem.Én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe és minden vidáman telt.Apunak egyre jobban tetszett Nikoll.
-Fiam gyere velem egy picit.-szólt és kicsit meglepődtem mikor külön hívott.
-Igen mit szeretnél.
-Csak annyit hogy nagyon örülök a barátnődnek csak vigyáz mert kicsit naivnak tűnik és nem akarom hogy miatta bajba kerülj bár rálátásom szerint nagyon jól megvagytok.
-Rendben vigyázni fogok.De nyugi már mindent megbeszéltem vele így nem fogunk bajba kerülni.-próbáltam lecsillapítani apának az ellenszenvét az ellen hogy nem tudom hogy mit csinálok című résznél.
Vissza mentünk mindenki röhögött valamin. Nikoll kezében egy fotó album volt mellette pedig anya és Doniya ült és mutogattak.Biztosra vettem hogy a kis kori képeimet nézegetik.

Nikoll*

Első nap Zayn családjánál.Nagyon kedvesek és aranyosak.Zayn és az apukája eltűntek de öt perc múlva már zörögtek a bőrönd kerekek tehát becipelik a cuccokat.De Zayn nem jött le  mikor az összes bőröndöt felcipelték.
-Menj fel hozzá nyugodtan.-utasított az anyukája.
-Köszönöm.-örültem neki hogy egy két percet kettesben lehetek vele.-És merre találom a szobáját?
-Gyere megmutatom.-és már húzott is felfele Waliyha
-Köszönöm.

Mikor felértünk a lépcső tetejére rá mutatott egy ajtóra. Oda mentem és benyitottam És csak annyit láttok hogy a pasim ül a szoba közepén és nézi a teli bőröndöt.Leültem mellé megöleltem váltottunk két szót és lementünk.Nagyon bánatosnak tűnt.Megpróbáltam felvidítani.Úgy ahogy sikerült.Leértünk és akkor már vidámabb volt.Nagyon jól szórakoztunk.Mikor az apukája félre hívta.Akkor Trisha felállt és előkapott egy fotó albumot.Elkezdte mutogatni Zayn gyerekkori képeit.Nagyon édes volt.Az a nagy szemek meg az a cuki mosoly.Meg kellett zabálni.Észre se vettük hogy vissza jöttek.Zayn fölénk állt és megkérdezte hogy mit nézünk.

-Mit nézegetek ennyire?-meglátta a kis kori képeit és kikapta a kezemből az albumot.

-Na add vissza hagy nézem meg!-felálltam ő a magasba emelte az albumot én meg elkezdtem ugrálni és kergetőzni kezdtünk.

A vége az lett a kergetőzésnek hogy eldobta az albumot és elkezdett csikizni.Tudja hogy utálom ha csikiz.Elkezdtem én is kicsit hülyén néztünk ki ahogy egymást próbáljuk lenyomni.De én kerültem fölülre és én győztem.Győzelmem jeléül kaptam tőle egy csókot.Elgyengültem és így letudott győzni tehát most ö volt fölül.Elvillant egy vaku valaki lefotózott minket. Felkeltünk és Zayn rögtön elkezdte kergetni Safaat mert ő csinálta a képet. Nagyon viccesek voltak.Mint két ovis.Imádom őket.

-Ugye tudod hogy Zayn nagyon szeret téged?-kérdezte tőlem Doniya.

-Igen tudom és én is nagyon szeretem őt.-ezen elkezdtünk mind a ketten mosolyogni.

-Vigyáz rá.Oké??

-Persze hogy vigyázok rá.-feleltem és tényleg úgy is gondoltam.

-Köszönöm

-Szívesen de mit is köszönsz?-értetlenkedtem.

-Azt köszönöm hogy vagy neki.Még sose láttam ilyen boldognak.-mondta és megölelt.

-Komolyan?

-Igen.még egy lány felé se mutatott ilyen érzelmeket.-ennek nagyon örültem.