Találkozás

35. fejezet

Míra*

Megérkeztünk Írországba.Niall anyukája kijött értünk a reptérre. Beszélgettem vele megismertem.Nagyon kedves és szimpatikus.Megérkeztünk és elkezdtünk főzni.Megtanított egy érdekes ételre.Vagyis hát nekem érdekes nekik valószínűleg nem az. Beszélgetünk még egy kis ideig.Aztán elmentünk aludni.Én már személy szerint nagyon fáradt voltam.A pasimmal elkezdtünk valami filmet nézni.Már az első  5percen bealudtam.Az még halódtam ahogy kikapcsolja a tv-t.Szép óvatosan lejem csúsztatott mert nem akarta,hogy félig ülve félig feküdve aludjunk.Reggel mikor felkeltem akkor a mellkasán ébredtem.Szerintem megszokásból feküdtem rajta.Tehát mikor kinyitottam a szemem engem nézet.
-Jó reggelt szerelmem-köszöntött és adott egy csókot.
-Jó reggelt drágám-haragudtam rá még egy kicsit de nem volt kedvem elfeküdni mellőle.Rá mosolyogtam és viszonoztam a csókot.
-Hogy aludtál?Vagy mit álmodtál?-kérdezte.
-Jól aludtam! És hát elég durvát álmodtam miért?-néztem rá furcsán.
-Hát csak azért mert álmodba ordibáltál velem meg majdnem megfojtottál úgy kellet lefeszegetnem a kezedet a nyakamról-úristen ilyet csináltam volna álmomban.Atyaúristen ne már.
-Komolyan?-néztem rá kerek szemekkel.
-Igen és alig akartad elengedni a nyakam.Majdnem felkeltettem anyut,hogy segítsen de mikor már kiabálni akartam elengedtél-Jézus Máriám azt hittem nem szoktam ilyeneket csinálni.De ezek szerint igen.-Áruld már el,hogy mit álmodtál!
-Szerintem azt te nem akarod tudni!-vágta rá rögtön a választ.-Mit reggelizünk?-kérdeztem rá téma terelés képen.
-Mit szeretnél enni és mit szeretnél ma csinálni?
-Nekem mindegy,hogy mit eszünk és én ma azt terveztem talán megmutathatnád a nevezetességeket-kíváncsi vagyok nagyon arra a környezetre ahol a pasim felnőtt.
-Oké.Menjünk reggelizni anyu már biztos csinált valami kaját.
Mielőtt lementünk felöltöztünk és lementünk.Így is volt mire lementünk Maura már tálalt.
-Jó reggelt gyerekek hogy aludtatok?-nézet rám mosolyogva.
-Hát én jól de Niall annál rosszabbul-húztam el a számat.
-Miért?-nézet rám furcsán.
-Hát azért mert állítólag álmomban majdnem megfojtottam.
-O-o így már értem-sóhajtott fel.-Niall mit csináltál? mert azt olvastam egy cikkbe hogyha valaki álmában bántja a párját akkor akkor adja vissza neki a sérelmeket.-igen de jó ezt tudni akkor valószínűleg a csókot adtam vissza.
-Hát.... ez hosszú-adta a kérdésre a választ Niall és megszorította a kezem.
Megreggelizünk és megbeszéltük hogy merre megyünk a nap folyamán és körülbelül mikorra érünk vissza.

Niall*

Egész reggeli alatt arra gondoltam, hogy vajon anyának menyire tűnt fel,hogy Míra haragszik még rám.Még nem mondtam el neki de Mírának mondtam,hogy olyan ruhát vegyen fel amiben nem fog fázni.Míg felment én addig anyának beszámolok.
-Tehát anya.... arról van szó...hogy.. öm amikor elkezdted emlegetni az a cikket akkor nem mondtam el még neked valamit ami még nagyon friss-ledöbbent szerintem hirtelen arra gondolt,hogy Míra terhes vagy valami ilyesmi.
-De ugye nem az amire gon....-nem hagytam hogy befejezze rögtön a szavába vágtam.
-Dehogy is nem terhes vagy valami-megnyugodott.
-Akkor?
-A volt barátnőm..... a reptéren..... lesmárolt...és össze kaptunk.....de már kibékültünk de én még mindig haragszom magamra-mikor befejeztem a mondatott anya megölelt és a fülembe suttogta,hogy ne legyek magamra mérges mert ha Míra megbocsájtott akkor nem kell haragudnom önmagamra.De nekem akkor is bűntudatom van és valahogy ki kell engesztelnem Mírát.Valaki megszólalt hátulról hirtelen nem tudtam ki az de rájöttem, hogy az én Sütim az.Mostantól így fogom hívni Mírát.
-Halottad az egészet?-kérdeztem és megfordultam.
-Igen és nem kell magadra haragudnod.
-Szeretlek-oda mentem hozzá és megöleltem és adtam neki egy csókot.-Hívhatlak Sütinek?
-Sütinek miért akarsz engem te Sütinek hívni?-nézet rám furcsán.
-Mert az cuki név és jól állna neked.
-Miért az azt jelentené,hogy dagadt vagyok vagy mi?-és ezen elfancsalodott.
-Jaj nem dehogy is csak nem tudok neked semmi becenevet adni.
-Nem is kell amúgy indulhatunk?
-Igen mehetünk.Szia anya-elköszöntem és már mentünk is ki az ajtón.
Mindent megmutattam neki és az utolsó utunk a park volt ahol a barátaimmal régen a legtöbb időt töltöttük.Nagyából elmeséltem neki mindent amit csak tudtam. Egyszer csak megtorpant.Mentem volna tovább ő meg nem mozdul.
-Míra mi a baj??-néztem vissza rá.
-Az ott Nathan??-nézet rám furcsán.
-Szerintem igen miért?
-Várj az ott a volt osztálytársam általánosból!-mi van.én ezt most nem értem.Elkezdet húzni.Szó szerint rohantam utána.
-Shani te vagy az?-kezdet ordibálni tőlük két métere.A csaj felénk kapta a fejét és elmosolyodott.Míra elengedte a kezem és elkezdet futni a csaj is elengedte Nathan kezét és szét tárta.Míra oda ért hozzá és megölelte. Biztos ismerőse.Oda mentem én is.
-Szia Nathan-köszöntem illedelmesen.
-Szia Niall-úgy köszönt mintha valami ellenség lenék.
-Míraaaaa
-Shaniiiiiiii-a lányok nagyon örülnek egymásnak.
-Jaj bocsi bemutatom neked a barátomat ö itt Niall-mutatott be illedelmesen. 
-Szia Niall én Shamanta vagyok-kezet ráztunk.Első látásra szimpi a csaj.-Ő itt a barátom Nathan bár biztos vagyok benne hogy ismeritek egymást.
-Igen jól hitted.
-Ti együtt vagytok?-nézet rá a barátnőjére furcsán.
-Igen-válaszolt és megfogta a csávó kezét.
Nekem valahogy ez a páros nem nagyon jön be.A csaj tök szimpi a csávója meg nem bír nagyon király.