Tériszony

39.fejezet

1 héttel később*

Zayn*
Itt vagyunk nálunk  már több mint egy hete.Voltunk bulizni és elmentünk azokra a helyekre ahol életem néhány meghatározó pillanata történt.Még egy hétig itt leszünk így valamivel el kell töltenünk az időt.Így arra gondoltunk elmegyünk egy hétvégére.Egy olyan hétvégére ahol mindenki jól érzi magát, tehát elmentünk egy aqua world-be ahol minden van. A csúszdáktól kezdve a szaunáig.Első körbe bementünk egy sima medencébe.Fél óra múlva már nyaggatott Safaa, hogy menjek már vele csúszdázni. Nikoll csak nevetett majd ő is kiszállt a meleg vizű medencéből és utánunk jött.
-Na és melyikre szeretnél menni?-kérdezte a húgomtól kedvesen. Safaa odarohant hozzá meg fogta a kezét.
-Arra-mutatott a hatalmas szivárvány színekben pompázó, össze-vissza csavargó csövekre.
-Hmmm, nem rossz ötlet-vetettem oda.
Felsétáltunk a azon a lépcsőn, amelyik a csúszda "bejáratához" vezetett. Igen, külön bejárata volt. Ez nem egy egyszerű csúszda volt, hanem egy hatalmas, tágas cső. Az emelvényen ahonnan a 4 -kék,zöld,piros és sárga-csúszda indult megkérdeztük Safaát, hogy melyiknek akar lecsúszni. A csúszdacsövek egyenesen indultak, de másfél méter után egymásba gabalyodva értek véget. Fentről nem is lehetett látni, hogy melyik irányból fogunk megérkezni, ezért egy másik szemszögből úszómester irányított minket.
-Legyen a sárga-mondta hosszaz huza-vona után a húgom.
-Okés, akkor figyi Nikoll én lecsúszok Safáával, hogy biztonságosan érjen véget az út. Te pedig gyere közvetlen utánunk, amint int, hogy indulhatsz-böktem a fejemmel az úszó mester felé, aki egy síppal és a kezével irányíthatta a fürdőzőket.
-Ööö..Zayn-szólalt meg Nikoll kissé remegve.
-Igen?-fordultam hátra.
-Az...van...hogy..én nem nagyon bírom a magasságot-nyögte ki.Olyan szinten remegett,hogy ne tudtam mit csinálni lecsúsztam a húgommal és vissza jövők érte.Szerintem nem volt annyira vészes de láttam Safaan,hogy nagyon bepörgött ettől a csúszdától.Vissza ment addig Doniyahez én pedig felmentem gyorsan Nikollért.Úgy gondoltam gyorsabb ha lifttel megyek.Felértem és Nikoll a úszógumin ült.
-Itt vagyok-rohantam oda hozzá és felpattant.
-Nagyon rossz?-kérdezte tőlem kissé ideges tekintettel.
-Nem annyira nem vészes-villantottam rá egy biztató mosolyt amitől úgy látszik megkönnyebbült.-Mehetünk?-fogtam meg kezét-Nem kell félned itt vagyok és ott leszek bent veled a csőben-próbáltam minél olyanabb fejet vágni amitől nem fog még jobban félni.
-Felkészültem-mondta olyan hangsúlyban amibe kicsit beleremegett a hangja.
-Biztos?
-Igen-és úgy szorította kezem ahogy még soha.Most tudtam meg,hogy milyen ereje van.
-Akkor indulás-ültünk be az úszógumiba és végig fogtam a kezét.-Sikíts ha akarsz!-szóltam neki és már sikított is.Lassan a vég fele jártunk és még egy sikítás elhangzott.Leértünk a végéhez.Azt vettem észre hogy a másik kezével a fejét fogja.
-Jól vagy??-álltam fel mögötte.
-Persze csak szédülök nagyon-biztos voltam benne amint feláll azonnal elesik így a karjaimba vettem.-Jól vagyok tegyél le-jelentette ki de én nem engedtem.
-Mi történt?-kérdezte Waliyha mikor oda értem a barátnőmmel a kezemben.Leraktam egy nyugágyra.
-Semmi se csak Nikoll nem bírja a magasságot-közöltem vele.-Jobban vagy?-kérdeztem.
-Hát nem nagyon de túl élem-és megint a fejét fogta.
Kimaradtam vele a parton.Safaa most Walyhat piszkálta,hogy menjenek a csúszdákhoz.Végül bele egyezett de csak azzal a feltétellel engedte anya el őket ha nem mennek a legnagyobbon.

Nikoll*
Mikor leértünk a csúszdán azt se tudtam,hogy merre vagyok.A fejemhez kaptam mert elkezdet velem forogni a világ.Hirtelen nagyon rosszul lettem.Éreztem amint felállok rögtön a földön kötök ki.Így nem is próbáltam fel állni.Egyszer csak nem éreztem a talajt.Zayn felemelt.Kérleltem,hogy tegyen le nem tette.Megint érezte magam alatt a szilárd talajt.Végre lettet.Halottam ahogy valakivel beszél majd leült.Nem kellet volna lecsúsznom.Most már mindegy.
-Zayn szerintem én haza megyek-jelentettem ki.Nem akartam így a itt lenni.Nagyon nem éreztem jól magam.
-Gyere felviszlek a szobánkba-és megint megemelt.
-Kérlek rakj le most már feltudok állni-kérleltem nem akartam,hogy megszakadjon.
-Zayn mi történt?-már csak ez hiányzott.Az anyukája meg az apukája.Végre vissza rakott a székre.És oda ment a szüleihez.Halottam ahogy elmeséli nekik az esetet.Halkan felálltam és elindultam.Nem akartam,hogy felvigyen inkább egyedül szeretem volna lenni ilyen állapotban.Valahogy elvánszorogtam a liftig.Egyre rosszabbul voltam.Úgy éreztem mindjárt össze esek.Egyszer csak a földön kötöttem ki.Egy kezet éreztem megint ami körbefog és mozgunk.
-Hol vagyok?-szólaltam meg.
-Elájultál a liftnél így most viszlek fel-mély hang beszélt hozzám de nem tudtam beazonosítani hogy ki volt az.Kinyitottam a szemem és láttam ahogy a lift pont megáll.Rám mosolygott az illető és valahogy nem tudtam ki az.Egy idegen srác.Lefektetett a folyosón lévő kanapéra és megint egy hangot hallottam távolról ami egyre közelebb jött.A nevemet kiáltotta folyamatosan.
-Úristen jól vagy?-jött oda hozzám és fogta meg kezem.
-Nagyon szépen köszönöm, hogy felhoztad de innentől már tudom intézni-ismertem fel Zayn hangját amint mellettem térdel.
-Szívesen és te meg vigyáz magadra-szólt oda nekem.
Elkezdett kapkodni Zayn.Gondolom a kulcsokat kereste.Kattant a zár.Felültem és megpróbáltam a lábamra állni de vissza estem a fotelre.
-Na gyere kapaszkodj belém-fogtam meg karját és nagy nehezen sikeredett segítséggel felállnom.-Miért indultál el egyedül?
-Mert nem akarok a terhetekre lenni és azt akarom hogy érezd jól magad és ne mindig engem less,hogy mit bénázok-ültetettet le az ágyra.
-De nem vagy a terhemre se anyáéknak-nyomot egy puszit az arcomra.
-De igen most is velem kell foglalkoznod és nem tudsz kikapcsolódni-dőltem le.
-De én tudok piheni és neked is azt kéne-ült továbbra is mellettem.-Hozok jeget.
-Oké köszi-kuporodtam össze.