Az áttőrás

                      21.fejezet


Nikoll*

Mírával már egy olyan 10 perce csak azt figyeljük hogy a fiúk hogy kergetőznek az asztalok körül. Mikor már azt láttuk hogy fáradnak akkor rá tettek ég 10 kört és kimentek az udvarra. Elkezdtünk beszélgetni de direkt magyarul hogy senki se értse, hogy miről beszélünk.
-Jól láttam hogy Zayn a kezedet fogta??-kérdezte Míra nagy mosollyal az arcán.-Vagy csak káprázot a szemem??
-Nem nem káprázott a szemed tényleg megfogta a kezem.-annyira örültem neki hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
-És akkor most mi van köztetek?
-Semmi sincs köztünk de örülnék neki ha lenne valami.-mondtam és egy kicsit elhúztam a szám.
Elmerültünk a beszélgetésbe mire arra kapjuk fel a fejünket hogy Zayn és Niall vihogva jönnek be az ajtón.Valamin nagyon röhögtek de nem tudtam elképzelni hogy min.
-Vajon mit beszéltek hogy ilyen jó kedvük van?-nézet rám Míra értetlenül.
-Nem tudom.
Oda jöttek hozzánk és leültek.
-Az előbb min röhögtetek annyira?-kérdezett rá Míra és nyomott egy puszit Niall arcára.
-Hát az hosszú történet majd elmesélem séta közben addig is hagy beszélgessenek Zayn-nék.-Miközben ezt magyarázta Niall Mírának megfogta a kezét és elkezdte húzni kifele.
-Rendben.-Míra csak ennyit tudott  mondani mert annyira húzta Niall hogy szegény majdnem elesett.

Míra*

Nem tudtam eldönteni hogy a szerelmem mit ért azon hogy kettesben hagyni őket.Kihúzott és röktön maga mellé húzott  lássacsak mindenki hogy én az ővé vagyok. Éreztem ahogy a derekamat átöleli az egyik kezével. A fejem biztos nagyon vörös volt. Míg sétáltunk állandóan csak mosolyogtam és ő is. Imádom amikor mosolyog.Rögtön rátértem a lényegre.
-Miért is kellett Nikollt és Zaynt kettesben hagyni és miért röhögtetek annyira?-kérdeztem de nem bírtam komoly fejet vágni mellette.
-Hát mert......-Hallgatott el egy kicsit és össze szedte a gondolatait.-Mert hát... mert... Zaynnek...tetszik Nikoll azért  és ezért megbeszéltük hogy mi ketten eljövünk sétálni ő meg bevall mindent Nikollnak.-A végére úgy meghatódtam hogy nem bírtam ki hogy ne ugorjak a nyakába.
-De aranyos-csak ezt tudtam mondani a meglepetségtől.-De ez komoly?? vagy hogy mikor és hogyan vagy mi nem tudok mit mondani annyira őrülök neki.-hirtelen csak  habogtam össze vissza.
-Hát Zaynnak már akkor tetszett mikor vele aludt Nikoll aztán meg nem akarta 
semmivel sem megbántani ezért volt minden ilyesmi a szállodában.
-Komolyan? És ezzen röhögtetek vagy mi?-kérdeztem mert amenyire hülyék el tudom képzelni hogy valami ilyesmin röhögtek.
-Nem nem ezen röhögtünk nyugi csak oda jött hozánk valami csaj hogy nem tudjuk e hogy hol lesz és mikor leadva az interjúnk.-mondta és elkezdtünk röhögni.
-Ez most komoly?-kérdeztem és nem bírtam ki röhögés nélkül.
Már kb. fél órája sétáltunk mire megcsörent a telefonja.
-Hallo tessék.-szólt bele a telefonba.
-Szia öcsi mizu?-szólt bele egy érettebb mélyebb hang.
-Szia bátyó semmi sem te is jössz anyuékhoz a hétvégén?-kérdezte örőlve hogy végre felhívta a bátyja.
-Persze hogy megyek már nagyon várom hogy megismerjem a barátnődet.-Niall rám názet hogy ezt meg honnan a j istenből tudja.
-De jó már alig várom hogy talákozhasunk.
-Én is nagyon várom már de most már mennem kell mert indulnom kell a munkába.-erre a bátyja lerakja a telefont.
Egymásra néztünk és azt se tudunk hogy egyáltalán honnan tudja hogy én vagyok Niallnak meg azt hogy megyek én is hozzájuk.
Elindultunk vissza fele a cukrászdába. Út közben olyan harminc ember nem állítót meg minket akkor egy sem. De ez van el kell fogadnom ha együtt szeretnék maradni Niall-lal.Út közben elbeszélgetünk azon hogy mi lesz ha nem fogok tetszeni a szüleinek de megnyugtatott hogy már küldött rólam képet nekik és az apukájának nagyon tetszettem meg anyukájának is szimpatikus voltam. Mire vissza értünk már pont annyi volt az idő hogy zárni kellet.Zaynék ott maradtak segíteni.

Zayn*

Ott hagytak minket a cukrászdában.Ma nem volt annyia pörgös nap mint máskor úgy hogy nyugodtan tudtunk beszélgetni.
-Figyel...Nikoll... tudod hogy miért szeretem volna beszélni veled??-kérdeztem meg tőle úgy hogy aztse tudtam hogy mit beszélek.
-Nem miért?-nézet rám gyönyörű zöld szemeivel.
-Hát....azért..mert...-nem tudtam rendesen beszélni az izgalomtól attól hogy talán nemet mond vagy ilyesmi.-azért...hogy elhívjalak egy randíra..hogy még jobban megismerjelek hogy tudjam mit gondolsz róla.-mondtam nagy nehezen.
Szegény annyira meglepődőt hogy azt se tudta mit kérdeztem mindha kínaiul beszéltem volna hozzá.