Te vagy a mindenem!

29.fejezet

Rövid rész lett, csak Nikoll szemszögéből írtam. De ez Zaynék kapcsolatában egy választóvonal ! Jó olvasást! :)

Nikoll*
A családi est után mindenki elvonult aludni. Zaynnel kettesben maradtunk a sötét,tágas nappaliban és a kandallóban lobogó tűz lángjait bámultuk.Kezeinket egymáséra helyeztük, a szabad kezünkkel pedig egymás arcát simogattunk. Mikor hozzám ér, azok a bizonyos pillangók mindig felélednek a gyomban. Most sem volt másképp. A szívverésem is gyorsabb fokozatra váltott, aminek következtében lélegezni is nehezebben tudtam. Számomra ez kész kínzás volt, majd elájultam. Nem bírtam tovább.
-Menjünk mi is aludni-ásítottam.
-Aludjunk...-mosolygott és megcsókolt.
Felállt a bársonykanapéról amin ültünk, majd elindult a boltív felé ami a nappalit és a lépcsőházat választja el egymástól.Amíg a lépcsőig el nem ért hátra sem nézett. Majd hirtelen hátrafordult és engem keresett tekintetével.
-Hát te nem jössz?-kérdezte.Szörnyen fáradt voltam, már felállni sem tudtam.
-De-de csak..
-Na gyere, majd én segítek.
Visszasétált és felhúzott a kanapéról. Megragadta csuklómat és vadul megcsókolt. Úgy, ahogy én tettem azon a csodálatos napon. mikor némán szerelmet vallottunk egymásnak Nettiék cukrászdájában.
-Ez jól esett-mosolygott-szerintem már van erőd felballagni.
-Ezek után...csak jobban elgyengültem.-motyogtam zavartan.
Csuklómat még mindig szorította, s így vonszolt fel a lépcsőn. Be kell valljam, ha megfogott volna kényelmesebb pozícióban tehettük volna meg a szobája és a nappali közötti távot.
Felértünk a szobájába. Én rögtön bevágtattam a fürdőszobába, miután megkerestem a pizsamámat. Zayn addig lehuppant az ágyra és ott várt. Legalábbis én mindvégig ezt gondoltam. Éppen zuhanyozni készültem amikor benyitott.Szerencsére míg teljesen fel voltam öltözve.
-Minek fürdesz? Az előbb még túl fáradt voltál ahhoz is hogy 10 lépcsőfokot  megtegyél.-megfogta a derekamat, felemelt majd bedobott az ágyba.
-Igazad van...fáradt vagyok, szóval aludjunk-mondtam közömbösen.
Amikor ezt közöltem vele levette a pólóját és befeküdt az ágyba. Én is követtem a példáját, természetesen átvettem a pizsamámat, amíg ő eltakarta a szemeit és a biztonság kedvéért el is fordult. Szégyenlős típus vagyok és Zaynnel hivatalosan még csak pár napja vagyunk együtt. Kapcsolatunkban még fontos határt nem léptünk át, tehát ezt elvártam tőle.
Lefeküdtem mellé majd megöleltem és belesúgtam a fülébe.Ő már aludt, mélyen szuszogását tisztán halottam az éjszaka csendjében.
-Azt hiszed ennyivel megúszod?-hirtelen felém kúszott, mellém térdelt majd megcsókolt. Fejemet két keze közé szorította. A vérnyomásom, úgy mint nappaliban történt kísérlete során, már megint a csillagokig szökött.
-Nem. Nem hittem, hanem tudtam-próbáltam nem kimutatni mi zajlik le bennem. Higgadtnak és határozottnak akartam tűnni. Megragadtam és  a hátára fordítottam.
-Ne, ezt ne is próbáld. Ez nem te vagy-nevetett és megcsókolt. Megint fordítottunk az álláson és ő került felém.
-Ezt mégis hogy értsem?-kérdeztem.-Szóval engedjek meg neked mindent amit csak akarsz? Hidd el, nem vagy ellenállhatatlan. Erős vagyok!
-Ezt te sem gondoltad komolyan-elkezdett puszilgatni. Kezeit becsúsztatta a pólóm alá.Nem, tényleg nem gondoltam komolyan.Ő egyszerűen ellenállhatatlan, nem is játszottam tovább magam.
-Szeretlek-mondtuk egymásnak.
Másnap ragyogó napsütésre ébredtem, Zayn még ott feküdt mellettem. Felkeltem és kihúztam a függönyt. A vakító napsugár pont drágaságom szemébe világított.
-Áhhh, ne álmos vagyok...-nyafogta kómásan és elfordult az ellenkező irányba. Nem értettem miért ilyen álmos még. Rápillantottam a falon csüngő órára. Elég késő volt, ha jól számoltam sokat aludtunk. Aztán hirtelen bevillantak a tegnap eset emlékei. Mindenre emlékeztem, pont úgy a hogy volt. Leültem az alvó fiú mellé az ágyra és ébresztgetni kezdtem.
-Za...Zayy...Zayn-lökdöstem.
-Hmmm..?-csukott szemmel felkelt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Tegnap..szóval-erről nekem iszonyatosan kínos beszélni. Kislány koromban azt sem mertem elmondani a barátnőimnek  hogy tetszik valaki. Most pedig itt ül mellettem a világ leghelyesebb férfija  aki mellesleg imád engem és én is ugyanígy viszont szeretem őt. Mégis nehéz nekem a tegnap este történtekről beszélnem vele.
-Megtörtént-mosolygott.-Te.. ugye...khm-láttam  rajta, hogy nem tudja kifejezni magát.-Jó-jól érezted magad?-dadogta. Furcsa volt így látni. Viszont így még jobban tetszett nekem, annyira aranyos volt. És amit még sosem véltem észre venni rajta, el is pirult.  Bátorított, hogy nem vagyok egyedül a szánalmas kifejezőképességemmel.
-Szuperül!-elröhögtem magam és a nyakába ugrottam. Ajándékul egy érzelmes csókot kaptam.
-Reggeli!-nyitott be Zayn kishúga-Óóóó, bocsi-mondta cuki kis hangocskáján.Amint benyitott, ki is ment. Szegényke kicsit megijedt a látványtól. Ne értsétek félre, volt rajtunk ruha!
Zaynnel összekaptunk magunkat és le mentünk reggelizni a családdal.