Megérkezés

34.fejezet

Míra*
Haragudtam Niall-ra de megbocsátottam neki.Nem akartam elveszíteni.Szeretem de valahogy ezt nem tudom két perc alatt feldolgozni és elfelejteni.Miután ezt megbeszéltük vissza mentünk Louis-hoz.Niall újra megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e vele menni.Bele egyeztem. Louis-tól elköszöntünk.Nem akarta megvárni míg felszállunk.Ez érthető.Megkérdeztük mikor megy a kövi gép és ezzel a jeggyel amint van felszállhatunk-e.Sikeresen elintéztük ezt is.Leültünk egy padra.
-Ugye annyira már nem haragszol??-erre most mit válaszoljak.Persze hogy haragszom rá de ezt nem akartam vele éreztetni.
-Hát igazából haragszom még rád de már nem annyira-láttam rajta azt hogy megbánta és nem akarta és tényleg a csaj hibája és még is ő bűnhődik.Azért hogy ne lógassa az orrát megfogtam a kezét és biztatóan megszorítottam.Erre felkapta a fejét és rám mosolygott.-Hogy viselkedjek a szüleiddel?-kérdeztem rá hogy megtörjem a csöndet.
-Hát...légy önmagad!-már megint az a szomorú mosoly.Istenem olyan idegesítő amikor nem vidám.
-Rendbe.Niall figyelj rám egy picit-szóltam neki.Tisztázni akartam vele ezt az egészet.-Szeretlek, de igen haragszom.Kérlek ne legyél ilyen szomorú mert igazából nem is rád haragszom hanem arra a lányra.
-Köszönöm-és erre megcsókolt.Hiányzik az a Niall aki állandóan mosolyog.Jó most nem csodálom azért mert nem mosolyog és nem örül.
Végre bemondták, hogy fel lehet szállni a repülőre.Felszálltunk.
-Hova szeretnél ülni az ablak mellé vagy nem?-udvariasan megkérdezte.
-Ülhetnék én az ablakhoz-néztem rá kutyus szemekkel.
-Persze nyugodtan-és mit egy úriember kitárta a kezét.

Niall*

Iszonyatosan megbántam az egészet.Ez a barátnőm észre is vette.Bár biztatóan beszélt hozzám még is úgy éreztem, hogy soha sem fog megbocsátani.Felszálltunk a gépre.Udvariasan megkérdeztem tőle kívül vagy belül szeretne ülni.Felszállt a gép.Mírának mániája a fényképezés.
-Most direkt fényképezel?-teljesen olyan volt,hogy csak engem akar még csak heccből is fényképezni.Még véletlenül se a tájat.
-Igen-ez a mosoly.Gyönyörű.
-Jó na elég!-toltam el a gépet a kezéből.
-De nem!Mutatóm is kell majd valamit az unokáimnak.
-Honnan tudod,hogy nem én leszek a férjed?-na jó ezzel elvágtam magam.
-Honnan tudjam ki tudja mi lesz addig és ha igen akkor is kell mutatni valamit az unokáknak hogy régen milyen sugár gyerek voltál!-ezen elkezdett röhögni.Elkezdtem csikizni.Mikor már nem kapott levegőt a röhögéstől abba hagytam.Egy kis ideig csöndben figyeltük egymást aztán átkaroltam.Ő pedig a mellkasomra dőlt.Így voltunk addig míg meg nem érkeztünk.
-Csinálunk így egy képet?-fordult  felém.
-De csak egyet-mosolyogtam rá és adtam a homlokára egy puszit.Villant a vakú.-Hé nem ezt beszéltük meg.
-Na jó akkor csináljunk úgy is egyet.
-Oké de akkor az előzött kitörlöd.Mert akkor megint megcsikizlek!-alkudoztam vele.
-Oké-ez könnyű volt.
Megcsináltuk a képet és már szálltunk is ki.Anyummal megbeszéltem,hogy eljön értünk a reptérre.Így is volt már várt ránk.
-Szia anya!-elengedtem Mírát és megöleltem anyu.
-Szia Niall-viszonozta az ölelésemet és egy puszit is nyomot az arcomra.
-Jó napot kívánok-köszönt Míra illedelmesen.
-Szia hívj csak Maura-nak-mosolygott rá Mírára.-És tegez nyugodtan.
-Rendben én Míra vagyok Niall barátnője-kezet ráztak.
-Üdvőzölek a családba Míra.Hány éves vagy?-kérdezett rá anyukám és elindultunk a kocsi felé.
-17 de lassan 18.
-Várod már,hogy 18 legyél?-úgy vettem észre hogy anyunak szimpatikus Míra.
-Igen már nagyon várom.
Itt valamelyest be is fejeződött az ismerkedés mert utána anya rólam kérdezett, hogy hogyan ismerkedtünk meg hogyan jöttünk össze.Mire haza értünk olyan 5 fele járhatott.Elkezdtek még főzni.DE csak azért mert mikor itt vagyok akkor anya mindig a kedvenc kajámat csinálja és most van segítsége.Kitalálta hogy megtanítja Mírának az elkészítését.Készen lettek és megvacsoráztunk.Még beszélgetünk és utána mindenki elvonulta aludni.Vagyis inkább csak anya mi meg elkezdtünk filmezni.Míra már a felénél elaludt.