Este további része

37.fejezet

Niall*

Elengedtük egymást.Nagyon örülök,hogy ilyen barátnőm van.Nem csak azért mert szép kedves aranyos humoros és még sorolhatnám, hanem azért mert megért  és tudja mindig,hogy mit kell tennie.Mindig tudja mit  kell csinálnia.Még mielőtt eljöttünk vettem neki egy apróságot így hónap fórdúlónkra.
-Van még egy apróság amit szeretnék átadni-mosolyogtam rá és engedtem el a derekát hátha hagyja hogy elmenjek érte.
-Igen és mi az?-nem akart leszállni rólam.Bár nem bántam.
-Ha elmehettek érte megtudod-Felállt így eltudtam menni az ajándékáért.
Gyorsan felrohantam a dobozkáért.Berontottam a szobámba és elkezdtem kutatni.Meg is találtam a szekrényem alján.Vissza mentem a konyhába és leültettem az ölembe.Előhúztam a dobozt a hátam mögül.
-Ezt neked vettem-nyitottam ki a dobozt amibe egy ezüst nyaklánc volt a medál pedig egy szét nyithatós szív amibe egy kép van kettőnkről.
-Úristen Niall ez gyönyörű-tátotta el a száját.-Köszönöm szépen és ez az a kép a kedvenc képem kettőnkről.
-Igen azért ezt raktam bele mert szerintem ez a kép a legjobb rólunk-én is nagyon szeretem azt a képet mert mind a ketten hülyén nézünk ki rajta.Még Zayn csinálta a cukrászdába és ép röhögünk rajta.
-Imádom!-jelentette ki.-Felraknád?
-Hát persze-és ezzel megfordult és felraktam neki a nyakláncot.
-Köszönöm.
-Nincs mit.

Míra*

Mikor megláttam az a nyakláncot azt hittem ott helyben ájulok el.És az a kép benne.Istenem valami csodás ajándékot kaptam tőle.Azt hittem ott helybe elsírom magam.Viszont olyan rosszul érzem magam,hogy én elfelejtettem ezt az egészet.Szegény most vajon mit érezhet.
-Niall nagyon köszönöm ezt az egészet nem tudom hogy hogyan ment ki a fejemből-kértem bocsánatot.
-Nem is szeretnék mást tőled így  csak annyit, hogy légy velem öröké-szemem sarkába könnyek gyűltek.
-Ez  egy olyan kérés amit biztosan meg fogok valósítani-itt a átöletem és a mellkasára hajtottam fejem és lefojt az arcomon egy könnycsepp.
-Miért sírsz?-fogta meg fejem hogy nézek rá.
-Csak azért mert nem szeretnélek elveszíteni soha!-jelentettem ki.
-Én is szeretlek és senki semmikor nem fog minket szétszedni!-de aranyos.Remélem így is lesz.
Elkezdtem elpakolni a konyhát.Niall segített amit csak tudott.Miután végeztünk azután felmentünk a szobájába.Már olyan este 11 fele járhatott úgy hogy nagyon fáradt voltam.Kimerítő nap volt.Gyorsan lezuhanyoztam utánam az én szőke hercegem.Befeküdtünk az ágyba és öt perc múlva már a karjaiban aludtam.

Másnap*

Reggel mikor felkeltem Niall engem nézet.
-Jó reggelt-köszöntöttem jó kedvűen.
-Neked is édes hogy aludtál?
-Én nagyon jól és te?-nem tudom mikor kelt fel de nagyon jó mellette kelni.
-Én is jól-a mondat végén nyomott egy puszit a homlokomra.
-Mit terveztél mára?-kérdeztem rá.
-Hát.. reggel míg te aludtál addig felhívtam Nathan-t és elhívtam Shanit és őt ide hozzánk-ez komoly ennél már jobb nem is lehet.
-És mit mondott eljönnek?-mosolyogtam rá.
-Igen jönnek.
-Jaj de jó-nagyon megörültem ennek mert úgy vettem észre Nathan nem nagyon bírja Niall-t.Így most jobban megismerkedhetnek.